Fotó: Kalapáti Zoltán Temerinből
Megemlékezés a tömegsírnál
Kedden, mindenszentek napján délután igen nagyszámú részvevő jelenlétében a nagytemetőben levő tömegsírnál huszonkettedszer emlékeztek a második világháború utáni magyarellenes megtorlások áldozataira.
A temerini köztestületek, a magyar pártok és civil szervezetek megemlékezésének és koszorúzásának keretében Szungyi László esperes atya felszentelte a hat márványtáblát, amelybe az áldozatok nevét vésték. (tovább…)
A (Doroszlói) Szentkút: a délvidéki római katolikus hívek által látogatott Mária-kegyhely Doroszló faluban (Szerbiában, Vajdaságban).
A kegyhely ma Doroszló déli szélén, a falut átszelő Zombor-Hódság műút Rácmillitics felőli oldalán található. A kegyhely pár hektáros parkosított területe és a műút illetve a Duna–Tisza–Duna-csatorna (korábban Mosztonga) között terül el.
A kegyhely középkori elnevezése Bajkút volt. A török hódoltság idején elnevezése ismeretlen. Doroszló újratelepítése és az első csodás gyógyulás után jelentősége megnövekszik és a délvidéki tájakon Szentkút néven válik ismertté. (tovább…)
A Karlóca fölé magasodó domb tetején található a Béke kápolnaként ismert Béke Királynője templom, melyet a karlócai békekötés helyszínére építettek.
Eredetileg egy fából épült kápolna állt a dombtetőn. A napjainkban is látható templomot 1817-ben építették.
Az 1699. január 26-án aláírt karlócai béke az 1683–1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző osztrák-oszmán háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláíró felek egyrészről az Oszmán Birodalom, másrészről a Habsburg Monarchiát, a Lengyel-Litván államot, a Velencei Köztársaságot és Oroszországot magában foglaló Szent Liga voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak Magyarország nagy részét, Erdélyt és Szlavóniát. Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) Podólia (ma: Ukrajna) Lengyelországhoz került, azonban a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt moldvai területeket. Dalmácia nagy részét és Moreát (Peloponnésszosz-félsziget) a Velencei Köztársaság vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt Don-parti Azov erődjének megtartására. A karlócai békével Magyarország nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, a nagyrészt lakatlan Temesköz kivételével. A békekötés megszabta többe között azt is, hogy Törökországban a keresztény szabadon gyakorolhassák vallásukat, a foglyokat kicserélik, a felek a határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újakat nem építhetnek, a szultán nem támogatja a magyar Habsburg-ellenes erőket. A békét 25 évre kötötték.
Forrás: utazgato.hu
Ma Szerbiában található. A déli végvárrendszer tervszerű kiépítése az 1410-es években, Luxemburgi Zsigmond hadszervezeti reformjainak keretében kezdődött. A rendszer kiépítésében jelentős szerepe volt Zsigmond hadvezérének, Ozorai Pipónak, de a szervezés az ő 1426-ban bekövetkező halálával sem szakadt meg. Az 1426 májusában Lazarevics István szerb fejedelemmel kötött tatai szerződés közel húsz déli várat jutatott harc nélkül magyar kézre. Ekkor került magyar fennhatóság alá a nándorfehérvári vár is. Az erősség ettől kezdve – 1521-ben bekövetkezett elestéig – földrajzi helyzeténél és méreténél fogva is kulcsszerepet töltött be a magyar határvédelemben. (tovább…)
Csurog szerény kis falu Óbecsétől Délre Vajdaság szívében.
Magyarországról – rövid kutatást érdeklődést követően Bagyinszki Zoltán és Baktai Ferenc koszorúval emlékezett a Csurogi emlékműnél a Délvidéki Magyarok , jelen esetben a Csurognál meggyilkolt ártatlan magyar civilek emlékművénél ( a falu széli Cigánytelep – egykori dög és sit telep ) mellett – némi bátorsággal és gyomorral megközelíthető a gyászhelyszín ! ezt vártam, de talán mégsem !!!!!!!!!! Ide út sem vezet ( földút egy darabig )
Fogalmaink szerint az emlékműnek aligha nevezhető fakereszt és az alacsony feliratos szürke gránit kő végre áll, állhat ?! Halottak napján, legalább ide elhelyezhető az emlékezés a tisztelgés koszorúja ( az előzőt valószínű összetörték még ott láttuk romjait a koszorúk alatt a Tisza mentén )
Két felirat igazán szívbemarkoló volt : Édesapám emlékére, a másik: Akikért nem szólt a harang…..
Szomorú a szívünk, kérem az olvasót ha erre jár térjen le az útról és keresse az emlékművet – egyszer talán méltóbb igazi műalkotás emlékeztet a 60 évvel ezelőtti szörnyűségekre. Lassan lehet emlékezni a Vajdaságban is , változik a politikai hangulat . Láttam szerb feliratú koszorút is. Jegyezzük meg: CSUROG -DÉLVIDÉKEN
A közeli Temerinben a napokban avatták fel a helybéli emlékművet, ahol több mint 300 magyar elhunyt honfitársunk neve olvasható a FEKETE GRÁNITLAPON a temetőben.
Bagyinszki Zoltán
(tovább…)
Galambóc vára helyén egykor Columbaria római erőd állott. A várat a ráczok (későbbi szerbek) építették, 1334-ben Károly Róbert hódította meg hadjárata során. 1387-ben Lázár szerb fejedelem ostromolta. A török először 1391-ben foglalta el, de ekkor még Perényi Péter visszafoglalta. A szerb várat 1427-ben szerződéssel szerezte meg Zsigmond király, de annak szerb kapitánya a töröknek adta át 12 000 aranyért. 1428-ban Zsigmond ostrom alá vette, de a szultán serege felszabadította, és a király is alig menekült meg. 1458-ban Mátyás serege ostromolta, de a belharcok miatt kénytelen volt az ostromot félbeszakítani. 1481-ben Kinizsi Pál foglalta el, de nemsokára megint török kézre került. 1688-ban Nándorfehérvár eleste után török őrsége feladta. Festői romjai a Duna partján állnak Galambóc mellett.
Forrás: wikipédia
A Tisza
A neve a vaskorban itt élő agathürszosz és szignünna népcsoportoktól származhat: a
„tijah”(ejtsd: tidzah) szó folyót jelenthetett.
Neve már ókori forrásokban is megjelenik Tisszosz, Tibiscus stb. alakban. Egyes feltevések szerint talán az indoeurópai *tei, *ti (“folyóssá tesz”, “olvaszt”; “nyálkás-nedves”) tőből, esetleg a görög tüphosz (“mocsár”) vagy az ószláv timeno (“iszap”) szavakkal hozható összefüggésbe.
Vizgyüjtő területét tekintve a Duna legnagyobb, a vízhozama szerint a Duna második legnagyobb mellékfolyója. 1800 m-en a Máramarosi – havasokban két ágból a Fehér- és Fekete – Tiszából ered. Titelnél ömlik a Dunába 977 km megtétele után.
A Tisza Közép-Európa egyik legfontosabb folyója , mely áthalad Ukrajna, Románia, Magyarország, Szlovákia és Szerbia területén.
Átlagos vízhozama 820 m3/s, de mértek már 3820 m3/s-t is. A vízszint 13m-t is ingadozhat, a folyó szélessége kb. 60 -120 m, mélysége normál vízállásnál 2-20 m, folyási sebessége 3 – 5 km/h. A Tisza vizének hőmérséklete júliusban, ritkábban augusztus első felében éri el maximumát, sokévi átlagban 23,57 Celsius fok.
Élővilág:
A Tiszában 45 fajta hal él. A legismertebbek, a békés halak, a kecsegék, már csak a Felső-Tiszán élnek, a duzzasztott vizet nem kedvelik. Ismert halfajták még a ponty, az ezüstkárász és a dévér. A ragadozók közül jelentős tiszai halfajták a harcsa, a holtágakban a törpeharcsa gyakori, a domolykó, a csuka a legjellemzőbbek, de inkább a Felső-Tiszai szakaszra.
Vízminőség:
A Tisza szabályozások után vizének minősége romlik: csökken benne az éltető oxigén, növekszik benne az ammónia, a nitritek és egyes fémionok mennyisége.
Nyaranként fürdésre alkalmas.
Strand:
A Tisza mintegy 20 folyókilométeren keresztül képezi Zenta Község keleti határát. 2 fürdésre alkalmas kiépített strand található a Tisza zentai szakaszán: a várossal szemközti városi strand illetve a várostól néhány kilométerre található Halász Csárda üdülőtelep.
A Tiszáról irodalmi hangvitelben:
A Tisza
A Tisza talán csak a földrajzi fogalomtárban folyó, valójában egy bonyolult és gazdag élővilág örökké változó közege, az ember számára meg maga a rejtély és az örök kihívás. A Tisza a végletek folyója. Öröm és jókedv, bánat és könnyek forrása a legmagyarabb folyó. Hozzá fűződik ezer emlék, dal s a magyar népnek szinte rajongó szeretete.
Szerencsés embernek mondhatja magát, aki e Tisza mellett élhette le életét, s nap nap után láthatta ezt a mindig másképp csillogó, széles ezüstszalagot, mely diadémként fogja át egyhangú, sík Alföldünket. A Tisza igazán kétszer nyűgözi le az embert. Egyszer nyáron, amikor forró homokpartjairól szaladunk önfeledten hozzá, hogy összeölelkezzünk hűs hullámaival… Másodszor meg, amikor tavaszi áradáskor a jó öreg korlátra könyökölve tehetetlenül bámuljuk roppant erejét és irdatlan víztömegét, mely tiszteletet parancsol a róla megfeledkező halandóknak. Az áradások létfontosságúak a folyók életében, enélkül lassan vegetáló, folydogáló vízzé változnának, csak az áradásoknak köszönhetően tudnak minden évben újjászületni és új életet adni. Az áradások sodrában keletkeznek szemet gyönyörködtető, homokos partjai, s a kiöntött ártéren fogan meg a vízi élet csodálatos és bőséges világa…
Hidak a Tiszán
Tájakat, régiókat, embereket összekötő, a folyókat díszes övként átfogó kapocs…
*
Szegedtől a Tisza torkolatáig az első állandó közúti híd 1873-ban épült meg Zentánál (Houwe-rendszerű fahíd), majd ezt követte a romantikus városképet megformáló hárompilléres régi vashíd (mely a II. világháború kezdetén pusztult el).
*
Az 1960-as évek elején új közúti és vasúti híd épült. A Tiszán átívelő erős, az alföldi síkságba észrevétlenül beolvadó esztétikus új híd immáron a zentai városkép meghatározó része lett, a városhoz közvetlenül simuló Tiszával.
Fahíd
Zentánál az első pontonhidat a Tiszán a törökök építették 1697-ben. Az 1852/53-tól a városi tanács tárgyalásokat folytatott egy állandó híd felépítéséről. 1859/60-ban tanácskozás folyik egy pontonhíd megépítésének a terve kapcsán. A végső megegyezés szerint Van Roy és Schenk Emil mérnök tervei alapján készült „Hauwe” szerkezetű híd mellett döntöttek. A munkálatok 1872. november 10-én kezdődtek, s az ünnepélyes megnyitóra 1873. november 7-én került sor. A híd 1902. március 18-án dőlt össze.
Újhíd
Az összedőlt fahídtól mintegy 100 méterre északra épült fel a vashíd Zsigmondi Béla és Tiszai Géza tervei alapján. A forgalom számára 1908-ban adták át. Az első világháború ideje alatt a hidat vasúti közlekedésre is alkalmassá tették és 1915. április 29-én bocsátották forgalomba. A hídfeljárók megépítésére 1923-ban került sor. A Duna-bánság 1938. június 9-én átvette a várostól a hidat, s ekkor megszűnt a hídvám. A második világháború ideje alatt, 1941. április 12-én a jugoszláv hadsereg a vashidat a levegőbe röpítette. A megsérült hídlábakat már a következő évben kijavították, de az új vaskonstrukció felszerelése még váratott magára. 1944 végén elkezdték egy új pontonhíd feljáratának az építését északi irányában mintegy 10 méterre a régi híd vasúti töltésétől. A híd megépítésére már nem került sor.
Újhíd
Az új híd előkészületi munkái 1960 augusztusában kezdődtek el. Az összeállítás kivitelezésének folyamata 1962. július 27-től november 27-ig tartott. A híd hossza 305 m, szélessége 14,5 m. A régi hídlábak kiszélesítését Miodrag Hiba mérnök tervezte, a vasúti konstrukciót pedig Miodrag Simić. A munkálatokat a „Mostogradnja” belgrádi építőipari vállalat végezte. A híd vasszerkezetét a Smederevska Palanka-i „Dragoslav Đordevic-Goša” vállalat készítette.
Forrás: Bagyinszki Zoltán fotográfus
A téma bővebben megtekinthető – olvasható az Alföldi szecesszió c. albumban ( fotó: Bagyinszki zoltán, Tóth Kiadó )
ahol a szerzők bőven foglalkoznak képi és tartalmi formában a Dél-vidéki szecessziós építészet témakörével.
A képek is bizonyítják a stílus gazdag és értékes jelenlétét a történelmi Magyarország déli területén.
Szubjektív észrevétel: itt található Szabadkán a magyar építészet egyik leg-, leg-, leg- hármasa a Raichle palota,
a Városháza és a zsinagóga épülete – ezért tényleg érdemes útra kelni!
A gazdag, változatos típusú, jó állapotú, igazi magyar építészeti emlékek várják itthonról a látogató honfitársainkat.
( városháza, templom, fürdő, polgárház, bank, közintézmény, emlékmű, víztorony , iskola, tűzoltóság, stb.)
A fotográfus tapasztalta ezt a világot, ezeket a kincseket sem az ott élő magyarok, sem a hazai turisták nem,
vagy alig , alig ismerik! Sajnos…
Bagyinszki Zoltán fotográfus
Zenta város és község Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. A község a Tisza folyó partján fekszik Bácskában.
A tűzoltóság műemlék épülete szecessziós stílusban, népi díszítőelemek felhasználásával épült 1904-ben. Tervezője Lajta Béla műépítész.
“A századelőn a vidéken is mind gyakrabban megjelenő szecesszió egyik remekművének számít a zentai Tűzoltólaktanya.
A város életében jelentős tényezőnek számító tűzoltóegylet 1874-ben alakult, és őrtanyája a Városházán volt, de 1898-ban igény jelentkezett egy új intézmény felállítására. Komolyabbá csak az 1900-as évek elején vált a szándék.
Hosszadalmas vita után a városi képviselő-testület 75:19 arányban megszavazta a laktanya építését a vele járó költségek viselésének terhével együtt. Dr. Hajdú Dezső összeköttetései révén kijárta a kölcsön jóváhagyását és kifizetését. Ez 50 000 koronáról szólt, melyet 25 és fél év alatt féléves részletekben kellett törleszteni.
Amikor Hajdú kölcsönügyben Budapesten járt, megismerkedett Leitersdorfer Béla neves budapesti műépítésszel, s nagyon gyorsan megegyezett vele a tervek elkészítésében. A szecessziós stílusú épület terve, melyet Lajta (Leitersdorfer) Béla készített, megnyerte az illetékesek tetszését, még az ellenzék is szépnek találta. Az építési engedélyének kérelmekor kikötötték, hogy az istállókat két lóval számított nyolc előfogat számára méretezzék. A korrigált tervek elfogadása 1903. szeptember 14-én megtörtént. Az építkezésre az elfogadott tervek alapján 3%-os engedménnyel Goldstein Benő zentai fa- és építőanyag-kereskedő adott be legkedvezőbb ajánlatot. A 35 134 koronás építkezést 1903. október 6-án kezdték meg Szabó Mátyás építőmester vezetésével.
Épületjellemzés
Az urbánus struktúrába nagyszerűen beilleszkedett laktanyaépület három rendeltetésében eltérő, formailag azonban összetartozó pavilonszerű egységből áll. Az utcára néző szárnyak plasztikusan megformált pittoreszk tömegeiben helyezték el az elnöki irodát, a parancsnoki üléstermet, illetve a legénységi játéktermet, könyvtárat és olvasószobát. Az udvar mélyén különálló épületben lett ügyesen csoportosítva a gépszín, a házi szertár, a legénységi hálószoba, a figyelőszoba és az étkező. Leghátul volt található a tömlőszárító, a városi kocsik számára fészer, nyolc pár lónak való istálló és a szükséges mellékhelyiségek. A funkcionálisan szétválasztott épületrészek szervesen összetartoznak. “
Forrás: wikipédia, Valkay Zoltán – Zenta építészete,2002
Zenta város és község Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. A község a Tisza folyó partján fekszik Bácskában.
1216-ban Zyntharew (Zintarév) néven említik először. 1247-ben a Csanád nemzetséghez tartozó Kelemenös ispán fiának, Pongrácnak birtoka volt, és a Tisza bal partján épült. Az átellenben levő oldalon keletkezett Zenta falu, mely a Budai káptalan birtoka volt. 1506 február 1-jén II. Ulászló emelte szabad királyi várossá. A városi ranggal egyidőben Zentának címeres pecsétet is adományozott: Kerek pajzsban, Szent Péter két kulcsa kereszt alakban egymásra téve, ennek mindegyik végénél egy-egy kecsege hal, fejükkel egymásnak ellentétesen állítva, a kulcsok fölött egy-egy virágzó kalász. A pecsétet a következő körirattal látta el: Sigillum Civitatis Zyntha. A török időkben magyar lakossága helyére szerbek települtek.
“1911-ben Zentán leégett a régi városháza … A tetemes összeget megkívánó helyreállítást Zenta elöljárósága elvetette, és… egy új Városháza építéséről hozott határozatot… Az új Városháza tervpályázatára 1911 augusztusában írták ki az országos szintű felhívást….
A bírálók szerint az I. díjas XX. század jeligés terv készítője, Kovács Frigyes budapesti építész elképzelése felelt meg legjobban a programnak, és a költségösszeget is ő tartotta leginkább tiszteletben. Nagy előnyének számított, hogy a földszinten körös-körül üzleteket irányzott elő, a hivatali és közlekedőhelyiségei világosak, vásárcsarnoka mintaszerű, az idegen hivatalok pedig könnyen kikapcsolhatók az épületből…
Kovács Frigyes budapesti műépítészt 1912 januárjában bízták meg a Városháza kiviteli terveinek elkészítésével, azzal a feltétellel, hogy tervét a város által meghatározott változtatások szerint készíti el….A másodízben megtartott versenytárgyalás alapján a budapesti Saile Antalt fogadták el kivitelezőnek…A munka művezetésével Berzenczey Domokos városi mérnök lett megbízva, s a munkát 1913. február 1-jétől 1914.szeptember 30-áig, tehát 20 hónap alatt kellett befejezni…
Az új Városháza épülete a vele egységbe hozott járásbíróság és posta épületével , valamint a vásárcsarnokkal egyetemben egy zárt belsőudvaros tömböt képez. Architektonikus tömegében a legimpozánsabb zentai épület. A főtér nyugati oldalán helyezkedik el, s a városkép fő meghatározója. Tornya irányjelzőként magasodik a város fölé… visszafogott szecessziós díszítést helyezett előtérbe, mely jellegében már a funkcionalizmushoz közelít. A Főtérre néző megmozgatott épülettömeg szecessziós konceptusát a középrizalitként utcasíkba kitolt ovális alakú, kupolával fedett közgyűlésterem és a főhomlokzati traktus jobb sarkára elhelyezett, vagy 50 méter magas torony nyújtja. A közgyűléstermet két oldalról 10-10 ablaktengellyel osztott, manzárd tetővel fedett kétemeletes épületrész öleli át. Földszintjén körös-körül a torony kupolájával identikus kosáríves nyílású üzletek galériája sorakozik… Az épület díszlépcsőházának ás impozáns közgyűléstermének gazdag, plasztikus díszítése szintén szecessziós vonalvezetésű “
Forrás: wikipédia, Valkay Zoltán – Zenta építészete,2002
