A Tisza
A neve a vaskorban itt élő agathürszosz és szignünna népcsoportoktól származhat: a
„tijah”(ejtsd: tidzah) szó folyót jelenthetett.
Neve már ókori forrásokban is megjelenik Tisszosz, Tibiscus stb. alakban. Egyes feltevések szerint talán az indoeurópai *tei, *ti (“folyóssá tesz”, “olvaszt”; “nyálkás-nedves”) tőből, esetleg a görög tüphosz (“mocsár”) vagy az ószláv timeno (“iszap”) szavakkal hozható összefüggésbe.
Vizgyüjtő területét tekintve a Duna legnagyobb, a vízhozama szerint a Duna második legnagyobb mellékfolyója. 1800 m-en a Máramarosi – havasokban két ágból a Fehér- és Fekete – Tiszából ered. Titelnél ömlik a Dunába 977 km megtétele után.
A Tisza Közép-Európa egyik legfontosabb folyója , mely áthalad Ukrajna, Románia, Magyarország, Szlovákia és Szerbia területén.
Átlagos vízhozama 820 m3/s, de mértek már 3820 m3/s-t is. A vízszint 13m-t is ingadozhat, a folyó szélessége kb. 60 -120 m, mélysége normál vízállásnál 2-20 m, folyási sebessége 3 – 5 km/h. A Tisza vizének hőmérséklete júliusban, ritkábban augusztus első felében éri el maximumát, sokévi átlagban 23,57 Celsius fok.
Élővilág:
A Tiszában 45 fajta hal él. A legismertebbek, a békés halak, a kecsegék, már csak a Felső-Tiszán élnek, a duzzasztott vizet nem kedvelik. Ismert halfajták még a ponty, az ezüstkárász és a dévér. A ragadozók közül jelentős tiszai halfajták a harcsa, a holtágakban a törpeharcsa gyakori, a domolykó, a csuka a legjellemzőbbek, de inkább a Felső-Tiszai szakaszra.
Vízminőség:
A Tisza szabályozások után vizének minősége romlik: csökken benne az éltető oxigén, növekszik benne az ammónia, a nitritek és egyes fémionok mennyisége.
Nyaranként fürdésre alkalmas.
Strand:
A Tisza mintegy 20 folyókilométeren keresztül képezi Zenta Község keleti határát. 2 fürdésre alkalmas kiépített strand található a Tisza zentai szakaszán: a várossal szemközti városi strand illetve a várostól néhány kilométerre található Halász Csárda üdülőtelep.
A Tiszáról irodalmi hangvitelben:
A Tisza
A Tisza talán csak a földrajzi fogalomtárban folyó, valójában egy bonyolult és gazdag élővilág örökké változó közege, az ember számára meg maga a rejtély és az örök kihívás. A Tisza a végletek folyója. Öröm és jókedv, bánat és könnyek forrása a legmagyarabb folyó. Hozzá fűződik ezer emlék, dal s a magyar népnek szinte rajongó szeretete.
Szerencsés embernek mondhatja magát, aki e Tisza mellett élhette le életét, s nap nap után láthatta ezt a mindig másképp csillogó, széles ezüstszalagot, mely diadémként fogja át egyhangú, sík Alföldünket. A Tisza igazán kétszer nyűgözi le az embert. Egyszer nyáron, amikor forró homokpartjairól szaladunk önfeledten hozzá, hogy összeölelkezzünk hűs hullámaival… Másodszor meg, amikor tavaszi áradáskor a jó öreg korlátra könyökölve tehetetlenül bámuljuk roppant erejét és irdatlan víztömegét, mely tiszteletet parancsol a róla megfeledkező halandóknak. Az áradások létfontosságúak a folyók életében, enélkül lassan vegetáló, folydogáló vízzé változnának, csak az áradásoknak köszönhetően tudnak minden évben újjászületni és új életet adni. Az áradások sodrában keletkeznek szemet gyönyörködtető, homokos partjai, s a kiöntött ártéren fogan meg a vízi élet csodálatos és bőséges világa…
Hidak a Tiszán
Tájakat, régiókat, embereket összekötő, a folyókat díszes övként átfogó kapocs…
*
Szegedtől a Tisza torkolatáig az első állandó közúti híd 1873-ban épült meg Zentánál (Houwe-rendszerű fahíd), majd ezt követte a romantikus városképet megformáló hárompilléres régi vashíd (mely a II. világháború kezdetén pusztult el).
*
Az 1960-as évek elején új közúti és vasúti híd épült. A Tiszán átívelő erős, az alföldi síkságba észrevétlenül beolvadó esztétikus új híd immáron a zentai városkép meghatározó része lett, a városhoz közvetlenül simuló Tiszával.
Fahíd
Zentánál az első pontonhidat a Tiszán a törökök építették 1697-ben. Az 1852/53-tól a városi tanács tárgyalásokat folytatott egy állandó híd felépítéséről. 1859/60-ban tanácskozás folyik egy pontonhíd megépítésének a terve kapcsán. A végső megegyezés szerint Van Roy és Schenk Emil mérnök tervei alapján készült „Hauwe” szerkezetű híd mellett döntöttek. A munkálatok 1872. november 10-én kezdődtek, s az ünnepélyes megnyitóra 1873. november 7-én került sor. A híd 1902. március 18-án dőlt össze.
Újhíd
Az összedőlt fahídtól mintegy 100 méterre északra épült fel a vashíd Zsigmondi Béla és Tiszai Géza tervei alapján. A forgalom számára 1908-ban adták át. Az első világháború ideje alatt a hidat vasúti közlekedésre is alkalmassá tették és 1915. április 29-én bocsátották forgalomba. A hídfeljárók megépítésére 1923-ban került sor. A Duna-bánság 1938. június 9-én átvette a várostól a hidat, s ekkor megszűnt a hídvám. A második világháború ideje alatt, 1941. április 12-én a jugoszláv hadsereg a vashidat a levegőbe röpítette. A megsérült hídlábakat már a következő évben kijavították, de az új vaskonstrukció felszerelése még váratott magára. 1944 végén elkezdték egy új pontonhíd feljáratának az építését északi irányában mintegy 10 méterre a régi híd vasúti töltésétől. A híd megépítésére már nem került sor.
Újhíd
Az új híd előkészületi munkái 1960 augusztusában kezdődtek el. Az összeállítás kivitelezésének folyamata 1962. július 27-től november 27-ig tartott. A híd hossza 305 m, szélessége 14,5 m. A régi hídlábak kiszélesítését Miodrag Hiba mérnök tervezte, a vasúti konstrukciót pedig Miodrag Simić. A munkálatokat a „Mostogradnja” belgrádi építőipari vállalat végezte. A híd vasszerkezetét a Smederevska Palanka-i „Dragoslav Đordevic-Goša” vállalat készítette.
Forrás: Bagyinszki Zoltán fotográfus
