bzadmin archívuma

Vasi Múzeumfalu 2. belsők és eszközök

Határon belül - 93.000 km2


A szabadtéri néprajzi múzeum igyekszik visszaadni a régi falu hangulatát. A házak elhelyezése hozzávetőlegesen az eredeti állapotokat tükrözik vissza, a zárt épületsorok utcaszerűen, a szórványtelepülések házai lazább térközökkel épültek újra. Az épületegyüttesek így összeállva egy valóságos faluként idézik fel a letűnt évszázadok hagyományos paraszti ház- és lakáskultúráját, életmódját. Félköríves utcasora Vas megye síkvidéki területeinek tájegységeit, illetve a megyében élő horvát és német nemzetiségeket mutatja be. A mesterségesen kialakított dombon az Örség és a szlovén Vendvidék szertelepülései tekinthetők meg. A domb déli lankáin a Délnyugat-Dunántúl dombvidékeire évszázadokig oly jellemző paraszti szőlőhegyek mintájára pincesor települt. A Vasi Múzeumfalu tervezett második üteme a meglévőhöz szervesen kapcsolódó valódi falukép kialakítására törekszik. Ez a félköríves utca folytatásaként mindkét oldalon beépített utcasorban fog folytatódni, mindazonáltal egy tölcsérszerűen kialakított faluközpontot is létrehozva.
A múzeumfalu portáin, lakóházaiban és gazdasági épületeiben nap mint nap lehet találkozni házi és házkörüli munkákkal foglalatoskodó emberekkel. Munkatársaink szívesen megosztják mindenkivel ismereteiket arról, hogy mi is a fajankó, hogyan készül a hökkönsűlt perec, vagy miként is használták a hajdivánt. A tradicionális épített környezeten túl továbbá megismerhetők nálunk a kertek zöldségei és virágai, a régi gyümölcs és szőlőfajták, a szántók haszonnövényei, akárcsak a térség hagyományos állatfajtái.

http://www.vasimuzeumfalu.hu/hu/bemutatkozas

 

Vasi Múzeumfalu 1. külső képek

Határon belül - 93.000 km2


Múzeumunk megmutatja miként éltek Vas megye falvaiban az elmúlt kétszázötven évben. A régi korok paraszti világa, a nyugati határvidék sokszínű néprajzi és természeti öröksége azonban nem csak állandó kiállításokban fedezhető fel, hanem kézműves foglalkozásokon, múzeumi órák keretében, valamint szezonális vásárokon és folklór rendezvényeken válik valóban átélhetővé.
A vasi skanzen gondolata már Tóth János építészmérnökben és Pável Ágoston néprajzkutatóban is felmerült az 1930-as években. Szombathely egy parkjában szerették volna áttelepíteni az Őrség, a Vendvidék, a Hegyhát és a Kemenesalja legrégibb és legszebb épületeit. Tervük azonban a közelgő világháború miatt nem valósulhatott meg. Az 1950-es években viszont újra intenzíven megélénkült az érdeklődés a népi építészeti szempontból különlegesen változatos vidékek irányába. Vas megyében az értékes épületegyüttesek helyszíni megőrzése (Cák, Szalafő) mellett a népi műemlékek megmentésének különösen tanulságos módjaként kínálkozott azok szabadtéri gyűjteménybe való áttelepítése. A Vasi Múzeumfalu építését Szombathelyen, a megyeközpontban, 1968-ban kezdték meg, ami így az ország második skanzeneként 1973-ban nyitotta meg kapuit. A kezdeményezés sikerre vitelében mások mellett mindvégig kiemelkedő szerepe volt Bárdosi Jánosnak, a Savaria Múzeum néprajzkutatójának.

http://www.vasimuzeumfalu.hu/hu/bemutatkozas

 

Tényő – Tájház

Határon belül - 93.000 km2


A több mint kétszáz évvel ezelőtti építésű tényői tájház a kisalföldi népi építészet jellegzetes alkotása, műemléki védettséggel rendelkezik. Ugyan az épület az eredeti megfontolás alapján csak ismeretterjesztő céllal nyilváníttatott tájházzá 40 évvel ezelőtt, de szerencsére az utóbbi években egy-egy rendezvény keretében újra visszaköltözik az élet az udvarba.

http://www.gymsmo.hu/cikk/tenyoi-tajhaz.html

Volt egy különleges időszak az életemben,  amikor 2 éven keresztül, 2014-15-ben minden szabadidőmben a népi építészet csodáit, a hazai műemlékeket-  mind a 19 megye  értékeit felkerestem, mintegy 200 objektumot. Tájházakat, fa-templomtornyokat, vízi és szélmalmokat, naiv műalkotások otthonait, népi épület együtteseket, skanzeneket, temetőket jártam be fényképezőgépem segítségével – itt is sok érdekeset láttam és sok újdonsággal találkoztam.
A kreatív magyar és nemzetiségi ember, a vidéki egyszerű alkotó nép kultúrájával eszközkészítő  és építő tevékenységével találkozhattam.
Ebben a szép munkában  egy állomás volt Tényő a tájház ami bejelentkezéssel egész évben látogatható, tip – top kis épület, kedves rendes porta –igényes kicsiny népi múzeum.
Sok sok igénytelen elhagyatott vidéki tájház és rendezetlen múzeum került kamerám elé, jó volt látni a kiváló állapotban lévő tényői tájházat annak berendezését, hiszen így is lehet , így érdemes.
20 éven belül, jó néhány könyv által eljutottam a várak – kastélyok után – TOP csodáitól a legegyszerűbb, sokszor földből sárból épült, sima falú kicsiny házikókig.
Érdekes volt a kontraszt,  az évszázados  “visszaszámlálás”.

Bagyinszki Zoltán

 

Békéscsaba – Farkas Gábor-fazekasmester

Határon belül - 93.000 km2


Egy könyvtéma fotózása kapcsán jutottam el a mester vagy inkább művész világába, mestersége helyszínére. A képek az alkotóműhely légkörét és a kész szépségeket, egyedi stílusú értékeket mutatják be.
Igazi átlényegült népművésszel hozott össze a sors- a fényképezőgép. Egyszerű szimpatikus ember a végeken – aki szeretné ha szűkebb hazája a hazai népművészet igazi találkozó helyévé válna.
Immár évek óta Mezőmegyer ad otthont a sokszínű folklór találkozónak. Köszönet a szervezőknek.
Bagyinszki Zoltán

Farkas Gábor népi iparművész a népművészet mestere,békéscsabai fazekasmester. Több mint 20 éve készíti sütő-főző edényeit, egyedi asztali kemencéit. A helyi és a kárpát-medencei hagyományok mellett a felvidéki fazekasság – Gömör – az egyik kedvenc területe. Rendszeresen találkozhatunk vele nagyobb hazai és külföldi fesztiválon, kézműves vásáron, Budapesten a Mesterségek Ünnepén és a Vörösmarty téri Karácsonyi vásáron.

http://www.keramiaszovetseg.hu/farkas-gabor-fazekas

 

Budapest – Múzeum kávéház / étterem

Budapest


A Múzeum Kávéház és Étterem, mely 1885-ös megnyitása óta nemzeti kincsnek számít, megújított magyaros ételekkel és minőségi borokkal várja vendégeit. Lotz Károly gyönyörű mennyezetfreskójában és a Zsolnay porcelángyár csodálatos fali csempéiben gyönyörködhet a betérő vendég. Vacsora alatt élő zongoramuzsika teremt bensőséges hangulatot. Az újonnan felújított kávézó könnyű ételválasztékkal várja a vendégeket.

http://www.muzeumkavehaz.hu/?page=information

 

Esztergom- Szent Adalbert- székesegyház, Porta specióza

Határon belül - 93.000 km2


A fotóhelyszínek: Esztergomi Királyi palota és a Magyar Nemzeti Múzeum
A székesegyházat Szent István építette Szent Adalbert tiszteletére, aki megkeresztelte és tanította őt. Az építkezés valószínűleg 997–1010 között zajlott, 1010-ben már mint fennálló épületről esik róla szó (fontos megjegyezni, hogy nem ez volt a vár első temploma, hanem a Szent István vértanú tiszteletére épült kisebb egyház, ahol feltehetőleg Szent István született és koronázták meg). 1156-ban Martyrius esztergomi érsek megalapítja benne a Boldogságos Szűz oltárát, és hozzá hetven falu tizedét csatolja. Az érseket 1158-ban az oltára alá temetik. 1173-ban itt temetik el III. Istvánt. III. Béla uralkodása alatt, valamikor 1188 után hatalmas tűzvész során elég a templom. Az ezt követő években (kb. 1188–96 közt) a király és Jób érsek (1185–1203) a templomot és a vár épületeit kijavítják, és ekkor készül el a Porta Speciosa, a székesegyház nyugati díszkapuja is. 1256. december 16-án kelt IV. Béla kiváltságlevele a főszékesegyház számára, amelyben először említik a Szent Koronát.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 

Pusztaottlaka – Szent György Nagyvértanú ortodox fatemplom

Határon belül - 93.000 km2


Pusztaottlaka: Az ezredfordulót követően több alkalommal jártam É- Erdélyben. Nagybánya – Máramaros környéke tele van szebbnél szebb több száz éves magyar és román szakrális épületekkel. – egy részük világörökség is. A pusztaottlakai kistemplom- fakápolna a jellegzetes erdélyi- máramarosi fatemplomok formáját, építészeti hagyományait idézi, amelyet onnan érkezet szakemberek készítettek. Kiváló másolat- azonban kissé idegen az Alföld peremén. Nemes anyag- szép részletek, égbetörő tetőforma, egyszerűség jellemzi. Reméljük rátalálnak majd az érdeklődők, talán eldugott helyen épült a legújabb hazai román ortodox templomunk. Viszont a kicsiny falucska, Pusztaottlaka gazdagodott- “elhíresült” az épület megvalósításával.

Bagyinszki Zoltán

Budapest – volt FŐVÁMHÁZ majd, KÖZGÁZ egyetem

Budapest


Ma a  Corvinus Egyetem található a falai között.

1869-ben Lónyay Menyhért pénzügyminiszter mozdította ki a holtpontról az ügyet: megbízta Ybl Miklóst a Schopper-Platzra építendő vámház tervének kidolgozásával. Ybl 1870-ben mutatta be a kész tervet Pest város Építési Bizottmányának ülésén. A városatyák azonban városrendezési okokra hivatkozva visszautasították. Ezután a Vámház építésének terve a minisztertanácsot is megjárta. Andrássy Gyula miniszterelnök elfogadta a város érvelését, hajlandónak mutatkozott beszüntetni a már megkezdett építkezést a Schopper-Platzon, ha a Budapest az Alsó-Dunaparton telket biztosít a Sótér – a mai Fővám tér – közelében, ahol a vámház és a hozzá kapcsolódó vasúti forgalom a város fejlődését nem akadályozza. Ybl két hét alatt elkészítette új tervét, amelyet a kisajátítási eljárás miatt nem lehetett megvalósítani így szükségessé vált a harmadik, immár végleges terv elkészítése.

Ezt 1870. július 19-én hagyták jóvá, miközben július 4-én már megkezdődtek a földmunkák. Magáról az építkezésről keveset tudunk, mivel a vonatkozó pénzügyminisztériumi iratok elvesztek. A Vasárnapi Újság tudósított időnként a munkálatokról. Az építkezést Wechselmann Ignác vezette, 400-500 munkás dolgozott kezdetben az épületen. Az építkezéshez szükséges anyagokat (követ, márványt) hajón szállították és az akkor kiépített partszakaszon rakodták ki. Gránitból és márványból nem sikerült eleget beszerezni, a nagyszabású budapesti építkezések miatt kevés kőfaragót tudtak fogadni. Ezért a márványokkal együtt kőfaragókat is hozattak Carrarából. Az építkezésen kiváló cégek és iparosok dolgoztak, így a Schlick vasgyár, a Neuschloss cég; a szobrokat Sommer Ágoston, a lépcsőházi vasdíszítményeket Jungfer Gyula, a belső falak festését Scholz Róbert, az üvegezést pedig Róth Márk végezte.

Az épület 1874 május 1-jére készült el. Alapterülete több, mint 9500 négyzetméter. Főhomlokzata a Dunára néz. Sajátossága a hosszoldali homlokzatból kiemelkedő középrizalit és a sarkokon egybekapcsolt sarokpavilon. Az egész épület méltóságteljes, visszafogott ünnepélyességet és harmóniát sugall. A részletek megoldása itáliai, tömegalkotása és tagolása bécsi mintát követ. Az ünnepélyes megjelenés megfelelő belső tartalmat kívánt: a díszudvar (aula), az előcsarnok és a díszlépcső, valamint a belső terek ünnepélyessége méltó a külső emelkedettséghez. A dunai homlokzat erkélyére antik istenek vasutat, gőzhajózást, festészetet és szobrászatot szimbolizáló szobrai kerültek. Az északi homlokzaton erény allegóriák, a délin pedig magyar ősfoglalkozások alakjai láthatók. A két tér felé eső homlokzatokra a világtájakat jelképező domborművek kerültek. Ybl Miklós alkotása a neoreneszánsz historizmus egyik fő műve.

https://www.uni-corvinus.hu/index.php?id=p100012

 

Harangok 2. a határon túli templomokból

Felvidék


Bim- bam, bim – bammmmm, B. Zoli fotográfus harangélményeiről.
Az utóbbi 10 évben három alkalommal szólalt meg a harang tőlem kb. 2-3 méterre- pedig figyelmeztettek ennek lehetőségére.
Harangfotózás  ill. toronyból panorámafotózáson voltam Diósgyőrben,  Nagybányán és Munkácson éppen. A tornyokból csodálatos a kilátás, fantasztikus panoráma tárul a képalkotó elé időjárástól, napszaktól, felekezettől függetlenül.
Igazi fotós élmény madárlátta képeket készíteni, erre kevesen vállalkoznak – macerás dolog ennek a megvalósítása.
Mindhárom helyre nehéz a bejutás, feljutás- lift sehol: vállalkozni, próbálkozni, kérni, bejutni majd a bizonytalan foknélküli vastag és friss galambsz…. s létrán, lépcsőn felmenni az ismeretlenbe egy kézzel, másikban a gép– többször teljes sötétségben, egyedül.
Wágner Attila barátom Sepsiszentgyörgyről, a hegymászó-kalandpark vállalkozó is büszke lehetne rám a magasság és nehézség leküzdését  vállalva.
Nem volt gyerekjáték, veszélyes és saját felelősségre történik, ezt mindig hozzátették a helyiek.Voltak ritka kivételek: Debrecen, Nagyszeben, Nagyszalonta, Kassa, Szeged biztonságos tiszta  közlekedés lehetőségére.
Miután kellően fényeztem magam – és feljutottam a harangok emelkedett világába nekem is sok minden eszembe jutott akkor a magányomban –  a harang sokkal több mint a déli harangszó! Igazi élmény látni, megörökíteni – megmutatni őket. Csoda hogyan került a helyére ? és hogy tud ott megmaradni az állandó soktonnás mozgó tömegével. A budapesti nagyharang súlya majdnem 10 tonna a Szent István Bazilika tornyában. Komoly technikai feladat lehet odavarázsolni a torony szűk ablakán keresztül, főleg ezelőtt 4-500  évvel, amely igazán bravúros teljesítmény – technika lehetett / talán csak kreatív egyszerűség.
Szóval a dolog elintézve, a Debreceni  Nagytemplomi toronyról “másolt”nagybányai Ref. torony 40 – méteres magasságában, a harangtérben megcsodálom a bronz részleteket, olvasom a szövegeit. Részlet: Budapesten öntötte Walser Ferenc 1892-ben, 2229 kg súlyú – míves népművészeti motívumos, virágdíszes, olvasmányos műalkotás. Belefeledkezve keresem a jó beállítást ami legtöbbször ugye nem is lehetséges a doboznyi térben.  A nagy látószögű objektív természetesen lent maradt az autóban, de már nem megyek vissza érte.
A megvilágítás esetleges – közben repülnek a galambok  és hullik a nyakamba a toll, a por és az ürülék….. emlegetem a Jézus Krisztust is. Lassan teljessé válik a csend- szűk a tér, itt ott szürkeség, de inkább mindenütt, ránézek az órámra……
Koncentrálok, emelem a gépet, megvan a képkivágás-levegővételem leáll, exponálok. Abban a pillanatban mozgást, zajt észlelek, mozdul valami, halkan megszólal a harang (néha éppen akrobata módon betámasztva  tartom magam a létra és az ablakpárkány között- a Munkácsi várat   vagy a Diósgyőri várat fotózva)majd egyre inkább őrült hangerővel  ismétlődik.
Talán soha nem lesz vége, de nincs hová menekülni a mély hang úgy tűnik  még inkább erősödik és folyamatosan zúg. Erre éppen lehetne , lehetett volna számítani , de igazából nem lehetett rá felkészülni.
Őszintén mondom, félelmetes különleges élmény volt – emlékszem  Nagybányán a környező festői hegyek és a fő tér épületei a Zazar partja miatt elszámolt az időérzékem- tudtam késő, nem érek le, gondoltam mindegy……. jön a harangszó és jött.
Rendkívül erős hanghatás volt  nagyon hosszan – kicsit pánikba is estem. Adrenalin, félelem, menekülési kényszer……Alig készült pár felvétel a Református templom tornyában “lakó” harangról. lásd a képek között.
Látom magam, szerencsétlenkedve eredménytelenül próbáltam a befogni a fülem, rejtekhelyet keresve forgolódtam – csoda hogy a dobhártyám bírta a kiképzést. Pedig tudom, megtanultam a kéz nem ér semmit nem szigetel, ilyenkor nyitva kell tartani a szánkat és majd befejeződik az égi koncert. Amikor vége volt, a harangzúgást – fülcsengést még hosszú percekig hallottam belülről, majd nagy örömmel elindultam lefelé a csendes templomhajó padsorába. A szép fotók így utólag megérték: Nagybánya a lehangoló Festőtelep, Véső Ágoston festőmű- vész barátsága mellett a templom óriás harangjával, hanghatásával is örökre belém vésődött.
Valószínű a jövőben inkább a  földről hallgatom Gyulán a Németváros Szent József, a Petőfi téri Református és a Belvárosi  Rk. templomaink hosszú déli harangszavát-ismert dallamukat. Amikor is mindig eszembe jut majd a rendkívüli hadvezérünk Hunyadi János Nándorfehérvári diadala ( az 1456-os győzelemre nagyon büszke vagyok – most olvasom Bán Mór műveként a hőstetteit, életét bemutató kiváló könyvsorozatot).
Bagyinszki Zoltán

 

Harangok Magyarországon 1.

Határon belül - 93.000 km2


Az első harangok az 5. században készültek. A 18. századig a harangöntők egyben ágyúöntők is voltak. A harangok bronzból és acélból készülnek. Magyarországon az első harangok megjelenésétől, azaz a 11. századtól kezdve a 20. század elejéig nem volt jellemző a harangöntés, általában német vagy osztrák mesterek készítették a hazai templomok számára a harangokat. A háborús harangelkobzások, rekvirálások azonban felkeltették magyar iparosok figyelmét a jövedelmező üzlet irányába, melynek köszönhetően az első világháború után az eddigi tendenciával ellentétben magyar harangöntők kerültek túlsúlyba a tornyokban függő harangok számát illetőleg. A Budapesti Ecclesia Harangművek öntödéjének műszaki vezetője a ma is létező, Sinnben székelő cég tulajdonosa volt, tőle származik országunk második legnagyobb harangja a Szegedi Dómban. A 20. században neves harangöntők voltak még Gombos Lajos (a jelenlegi harangöntő apja), Seltenhofer Frigyes, Szlezák Rafael és Szlezák László (ők mind csak bronzharangokat készítettek).

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából