Kategória Archívum: Erdély – Partium

Marosvásárhely – Fekete március 1990.

Erdély - Partium

A TV- képernyőjén keresztül láthattam a nagy tüntetés / egy ismételt bátor, de sikertelen próbálkozás eseményeit.
Hihetetlen, már 30 éve történt a marosvásárhelyi tragédia, 5 halott több 100 sebesült. Román pogrom a feltüzelt bányászok, buta románok támadtak a békésen tüntető magyar jogokat követelő, 100.000-es magyar tömegre. Sütő András is ekkor vakult meg, további súlyos sérüléseket szerezve. Borzalmas volt, saját szememmel nézhettem a TV. riportokon át jó negyedszázada.
Végül a székelyek és a cigányok jöttek segíteni majd 1-2 nap múlva a román hadsereg is beavatkozott – igazi polgárháborús veszély volt. A 2 ország is majdnem összeugrott. Azonban nem volt érdeke senkinek nagyobb nemzetközi problémát kreálnia, a kommunista a vezetők összetartottak…..elsimult a z esemény, erről már nem beszélünk, a bűnösöket nem keressük. Vajon ennek mi az oka?
Emlékeim szerint 2 románt és vagy 40 magyart ítéltek el a bíróságok, leginkább jogtalanul. Pedig a magyarok “demokratikusan, normálisan viselkedtek” jogosan tiltakoztak. Emlékszem a TV. híradásokra szomorú és félelmetes látvány volt. érthetetlen – persze érthető sajnos azóta sincs – nem volt számonkérés, a bűnösök felkutatása sem történt meg- bírósági ítélet felelőségre vonással. Ion Iliescu ismert román kommunista vezető vastagon benne volt (Mint ahogy manapság is legtöbbször a román érdek érvényesül.) a felbujtásban-az ellenünk hangolásban. ROMÁN! Politikai érdekük volt kreálni ezt a tragikus helyzetet, a székelyföldi Fekete márciust.

Emlékezzünk rá, én bejártam évtizedek múlva az események helyszíneit, a két Bólyai szobor környékén, emlékeztem majd elmentem a temetőbe ahol tisztelegtem a Bólyai emlékmű és Sütő András kopjafája előtt.
Pár képpel idézem a szép és kulturált erdélyi várost, 4-5 alkalommal volt szerencsém ott járni, többek között vendége lehettem Szőnyi Zoltánnak, az Erkel leszármazott kiváló lokálpatrióta pedagógusnak (tanár, zongoraművész, karmester) aki már nincs közöttünk, sajnos tavaly nyáron Őt is elveszítettük.
Legutóbb Rusznyák Csaba barátommal látogattuk meg a Félsziget Fesztivál című rock találkozójukat. A közben román többségű város (még egy tragédia) valódi magyar érték, rengeteg szép szecessziós épülettel rendelkezik. A Kultúrpalota a magyar művészet egyik legfontosabb intézménye volt és reménykedjünk talán még ma is az.
Ismét készülök Marosvásárhelyre mert vonz a város miliője és kíváncsi vagyok a változásokra, egy koszorúval megtisztelem Zoli bácsi síremlékét is. –Megkérdezem Csuszit mikor indulunk? -Igen csak a vírus után gondoltam Én is.

Bagyinszki Zoltán fotográfus

Szejkefürdő – Orbán Balázs sírja a székelykapuk sorával

Erdély - Partium

Orbán Balázs (1829-1890) a legnagyobb székely író, történész, etnográfus, publicista és közéleti személyiség sírhelye és emlékműve a Borvízoldalban van. Végrendelete szerint az egykori birtokon, Szejkefürdőn temették el. Sírja elé székelykapu-sort állítottak, amelyekből az utolsó kapu az övé volt. Halála előtt két évvel csináltatta. A kopjafás-féldomborműves síremléket, az Orbán Balázs bronz arcképével Orbán Áron székelyudvarhelyi szobrászművész tervei szerint építették, 1969-ben. Érdekesség, hogy ez Orbán Balázs negyedik sírja, többször újratemették.
1878-ban Sütő András még 5 kapun haladt át Orbán Balázs sírja felé. Ma már 14 kapu fogad bennünket. Sütő András az élet és halál kapuinak nevezi a kapusort.

https://www.kozterkep.hu/6657/orban-balazs-sirja-es-emlekmuve

Simonyifalva – 100 éve született Simonyi Imre költő

Erdély - Partium

Simonyi Imre (eredeti neve: Szmola Imre) az Arad megyei ‒ magyarok, németek, szlovákok és románok lakta katolikus ‒ Simonyifalván született 1920. szeptember 14-én. Édesapja, Szmola Imre szlovák, édesanyja, Annabring Mária sváb származású volt; a Szmolák Gyomáról vagy Endrődről, az Annabringek Hidegkútról kerültek Simonyifalvára. Simonyi egyévesen vesztette el édesapját, aki civilben számvevő volt, az első világháborúban pedig tiszthelyettesként szolgált, és hősiességéért többször kitüntették; 1921 végén, alig harmincéves korában váratlanul meghalt. Apja révén Simonyi Imre az 1930-as években vitézi címet kaphatott volna, ezt azonban plebejus meggyőződése miatt visszautasította.

1926-ban édesanyjával Gyulára települtek át, hogy magyar iskolába járhasson. Nehezen kezelhető és öntörvényű tanuló volt, csak húszévesen, 1940-ben sikerült nagy nehezen leérettségiznie a Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumban. Pártfogója, Apor Vilmos apátplébános közbenjárásának köszönhetően nem rúgták ki az iskolából.

Simonyi Imre Gyulán, 1994. február 10-én hunyt el. A Szentháromság temetőben, az 1971-ben elhunyt édesanyja mellé, egyházi szertartás nélkül temették el 1994. február 17-én.

http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Simonyi_Imre_(1920%E2%80%921994)

Aradi fotópályázat, diákkreativitás.

Erdély - Partium


Palotáról palotára Arad 2020. címmel a szecesszió témakörében zajlott egy művészeti eseménysorozat az év elejétől. (3 forduló, 28 csapattal, gyulai szervezéssel)
Rövid képi információ a diákok munkáiból. A Csiky Gergely Főgimnázium-Arad és a GYSZC. Harruckern Szakgimnázium-Gyula diákjainak alkotásai- fotóválogatás: Szántay Lajos mesterről-a városalakító műépítészről.
Feladat volt a bronz szobor bemutatása népszerűsítése mai szemmel, diákosan, szabadon, kreatívan. A Palotáról palotára Aradon 2020 programsor zárását a fényképezés jelentette, a műveket egy kiállítás mutatja be, ebből válogattam a képet –a tárlat a következő egy hónapban megtekinthető az iskola galériájában.
Majdnem Március 15-e ünnepén.

Bagyinszki Zoltán szervező, fotográfus.

Arad – Gyula szecessziós diákvetélkedő

Erdély - Partium
A héten befejeződik, Március 10-én díjátadással zárul Aradon a  Palotáról  palotára c. szervezett Világnapi elő program.
Javasolt rövid riport a Gyula TV segítségével. Gratulálunk a résztvevőknek, köszönjük a szervezőknek.
Bővebben olvasható, látható információk a  Szecessziós  Magazinban.
Bagyinszki Zoltán

Aradon Szántay szobor született – alkotója: Kocsis Rudolf

Erdély - Partium


Méltó tisztelet és emlékezés Szántay Lajos műépítész szecessziós munkásságára.

Arad ismét remek műalkotással gazdagodott. Lelkes lokálpatrióták -Bognár Levente (a város alpolgármestere) érdemi közreműködésével tegnap szobrot emeltek egy 100 éve született műépítésznek aki meghatározóan vett részt a város mai arculatának kialakításában. Közel 70 épület kapcsolódik hozzá.

A Kultúrpalota- amely szintén a mester tervei szerint készült (további fotók itt a honlapon megtekinthetőek) lépcsőjén került elhelyezésre a bronz alkotás.
A szépen megformált szobor Kocsis Rudolf szobrászművész egyetemi tanár munkája, amelyet Bognár Levente alpolgármester avatott föl több 100 aradi, főleg – magyar polgár jelenlétében.
A szónoklat románul hangzott el, a magyar “delegációt” Harruckernes SC. diákok és az Arad – Gyula Kapcsolataiért Egyesület tagjait,valamint a Gyulai Művésztelepet képviselő szobrászt – külön megtisztelve magyarul köszöntötték.
Az esti jubileumi programot kiállítás és koncert is gazdagította. A most zajló Palotáról palotára Aradon 2020 diákvetélkedő szintén kapcsolódik a z ünnepi esthez, a műépítészész alkotótevékenységéhez.
A gyulai diákok, tanárok véleménye szerint is lelkesek és elégedettek vagyunk a sokáig váratott Szántay szoborral és a kivitelezés klasszikus módjával, hagyományos formájával.

Jó volt Aradon magyarnak-Gyulainak lenni. Köszönjük az Alpolgármester Úrnak és szívből Gratulálunk Kocsis Rudolf szobrászművésznek.

Szöveg, fotó: Bagyinszki Zoltán fotográfus.

Kolozsvár – Házsongárdi temető: Brassai Sámuel

Erdély - Partium


220 éve született az utolsó erdélyi polihisztor.

Bagyinszki Zoltán

Brassai Sámuel a szülői háznál sajátította el a zenét és a természettudományokat, illetve a német nyelvet. (Apja nevelési módszere abból állt, hogy a gyermek minél inkább saját erejére legyen utalva. Miután a rendes iskolákat elvégezte, utazásokat tett Magyarországon és Erdélyben, elsősorban természettudományi szempontból; 21 éves korában nevelő volt eleinte egy Makrai, azután a gróf Bethlen családnál és természetrajzból tartott magánokórákat Erdély nevezetesebb családjainál. 1834-ben Kolozsvárra költözött, ahol megalapította a Vasárnapi Újságot. 1837-ben tanszéket nyert a kolozsvári unitárius főiskolán, ahol 1848-ig a történelmet s földrajzot, később matematikát és természettudományokat tanította; 1845-től a bölcselet tanára is volt. Az ő nevéhez fűződik az 1841-ben elfogadott tanügyi reform, melynek során az oktatás nyelve a latin helyett a magyar lett. 1848-ban az országos katonai iskola (Ludoviceum) tanárává nevezték ki, azonban a tanárságból nem lett semmi. 1848 végétől 1849 augusztusáig Bem táborában volt tiszt.

A szabadságharc bukása után Szatmár és Máramaros megyében bujkált, majd 1850-ben Pestre költözött és itt élt 1859-ig, a Gönczy Pál-féle magán nevelőintézetben tanítva. Ezután visszament Kolozsvárra s az unitáriusok főiskolájában a bölcseletet és matematikát tanította. Ugyanekkor az Erdélyi Múzeum-Egyesület hívta meg a természetrajzi tár őrének és a múzeum igazgatójának; ebben a minőségében a Mikó-kertet füvészkertté alakította át. 1862-ben lemondott az unitárius főiskolán betöltött tanári állásáról és 1000 forintos alapítványt tett a kollégium részére. 1872-ben a kolozsvári tudományegyetem megnyitása alkalmával az elemi matematika rendes tanárává nevezték ki, azonnal prorektornak választották meg; 1875–1876-ban dékán volt a matematikai és természettudományi karnál és 1879–1880-ban egyetemi rektor volt. Előadta még a szanszkrit nyelvet és összehasonlító indogermán nyelvészetet. 1877 januárjában Meltzl Hugóval együtt elindította az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok-at, amelynek 1880-ig volt a szerkesztője. 1884-ben nyugdíjazták, de ezt követően is fogadott tanítványokat és figyelemmel kísérte a tudományos világ mozgalmait. Halála előtti héten vagyonát és könyvtárát az unitárius egyházra hagyta. Temetésére tanítványa, Herman Ottó expressz levelet küldött: „Mellékelve küldök egyetlen egy gyopár virágot, melyet magam szedtem az erdélyi havasokon, tegye a ma már ravatalon fekvő jó mesteremnek, Brassai Sámuelnek szíve tájára mint utolsó üdvözletet.”

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Arad – Szántay paloták

Erdély - Partium

Erdély, Arad, Szántay Lajos műépítész palotái amelyek meghatározzák a város arculatát.
Aradon sétálgatva meglepően sok szecessziós épülettel találkozik a látogató.
Több híres építész megnevezhető: Tabakovits Emil, Szántay Lajos, Kövér Lajos, Steiner József.
Közel 200 épületet jegyez a város a századforduló idejére vonatkozóan. Szubjektíven 50 körül említeném a még eredetit közelítő épületek számát. Kiemelkedik mintegy 15-20 épület, ebből 5-6 Szántay Lajos (1872- ) tervezői munkáját dicséri.
Elismerésül a város most február hónapban a 220 cm magas bronz szobor létrehozásával tiszteleg. Kocsis Rudolf szobrászművész alkotása.
Avatása valószínű február 20-án délután történik, valódi ünnepi körülményeket teremtve –a Kultúrpalota lépcsőjén kerül felállításra .
a Kultúrpalotát, a Bohus- palotát, Lloyd palotát és a Szántay palotát tervező építész szecessziós munkáit mutatja be a képsorozat, (azonban említést érdemel a város evangélikus temploma is).
Szükséges a műépítész életművének népszerűsítése, alkotásainak bemutatása, erre szeretnék vállalkozni.

Bagyinszki Zoltán fotográfus

Arad – Szántay Lajos: Kohn József bérpalota, kov.vas kapu

Erdély - Partium

Érmindszent – Ady E. szülőfaluja, szülőháza

Erdély - Partium

A falu Közép-Szolnok vármegyéhez, majd Szilágy vármegyéhez tartozott. Első említése okiratban 1320-ban jelent meg Mindzenth alakban. Érmindszentet (a költő születésekor kb. 750 lakója volt) református magyarok, római katolikus svábok és görög katolikus románok lakták. A település 1957. március 13-tól hivatalosan is felvette az Ady Endre nevet (magyar nyelvhasználatban Adyfalva). Az elszegényedett, de kisnemesi származású Ady család a Szilágy megyei Diósadról származott. Ady Lőrinc és Pásztor Mária 1874-ben házasodtak össze. Kabay Gábortól (az anyai nagyapától) örökölték az érmindszenti birtokot. A hozzá tartozó ház, amelyet a 19. század közepén építhettek, földes padlójú, nádfedeles, patics- és vályogház volt, hasonlóan a falu többi, parasztok által lakott épületéhez. Ebben a házban született 1877. november 22-én Ady Endre. A család bővülése és anyagi erősödése lehetővé tette, hogy 1907-ben új házat is építsenek a telken, amely már sokkal tágasabb és modernebb volt. Ebben a két épületben tekinthető ma meg az Ady Endre Szülőház és Emlékmúzeum.

http://www.kolcsey.org/magyar-emlekek/partium/ermindszent-ady-endre-szulohelye/