Mándokon jártam egy kedves barátommal immár második alkalommal. Először vagy harminc éve voltam ott, de akkor borzasztó állapotokat – csupán romokat – láttam a kastély helyén. A városvédő ikon, Ráday Mihály is bemutatta anno a tönkretett, meggyalázott késő barokk Forgách-kastélyt. Ma azonban ünnepi fényben, kiváló állapotban tündököl öreg platánok, gesztenyefák és tölgyek ölelésében. Kastélyszállóként éledt újjá, és így fogadja a vendégeket az ukrán határ mellett.
Egy Csipkerózsika-álmából felébredt, ma is látogatható magyar érték ez a látogatásra érdemes, egyedi, U-alaprajzú késő barokk rezidencia – köszönet érte a hazai vállalkozónak, a megmentőnek! A külső és belső pompa visszaidézi az egykori fénykorát és valódi szépségét: szinte magunk elé képzelhetjük a korabeli fogadásokat, bálokat, vacsorákat, esküvőket, vadászatokat és főúri találkozókat. A kastély valamikor 1750 és 1790 között épülhetett, egy négyhektáros park közepén.
Különleges fotós élmény volt a termeket és folyosókat végigjárni, valamint az igényes, eredetit idéző berendezést látni, amely nekem a későbbi Thék Endre munkásságát juttatta eszembe. Ahogy körbesétáltam, és megtekintettem az értékes, impozáns főúri élettér mind a négy oldalát, őszinte öröm fogott el, hogy itt a végeken manapság is milyen csodákkal lehet találkozni.
Mindenki számára teljes szívemből ajánlom a megtekintését:
Bagyinszki Zoltán
