Kategória Archívum: Határon belül – 93.000 km2
Budapest – Podmaniczky-palota
Igazi fotós élmény volt számomra a közelmúltban a budapesti Eötvös utcában található Podmaniczky-palotában járni, hiszen – hála Istennek – bejutottam a kétszintes palota belsejébe is, amely belülről nagyobbnak bizonyult, mint azt kívülről gondoltam volna!
Egy reménytelennek tűnő kapucsöngetést követően kértem engedélyt a bejutásra. Egy biztató, kedves női hang kis türelmet kért, mivel a belépés nagyköveti engedélyhez kötött – ami szerencsére hamarosan meg is érkezett. Beléptünk az épület impozáns előterébe: fakockák a lábunk alatt, a folyosó felett pedig remek, díszes kazetták és domborművek.
Innen a lépcsőház látványos szobrokkal díszített lépcsőfeljárója következett. Majd vezetőt kaptunk magunk mellé, aki mindhárom szinten végigkísért minket, és külön felkapcsolta a világítást a fotózáshoz. Mindent megmutattak, így több mint 150 felvétel készülhetett. Rendkívül kedves emberekkel találkoztam – lélekben Bakuban jártunk a testvéremmel, Jánossal.
Remek díszítőművészeti értékeket láttunk: kandallók, fafaragások, kovácsoltvas munkák, díszes burkolatok, pazar nyílászárók, stukkók, szobrok, öntöttvas oszlopok és egy különleges kandalló a XIX. század végéről. A séta végén nagyon érdekes volt az egykori „garázs”, a lóistálló megtekintése is.
A legérdekesebb az volt, hogy ez egy igazi „talált palota” volt számomra, és hogy Podmaniczky Frigyesnek, a kiváló városépítő-szervezőnek a családi palotáját tekinthettem meg, amelyet most megmutathatok a nagyvilágnak is. Hálás köszönet érte az azeri nagykövetségnek! A diplomáciai testület egy igényes bronz emléktáblával is tiszteleg Podmaniczky Frigyes emléke előtt.
Bagyinszki Zoltán, Podmaniczky-díjas fotográfus
Budapest – Hazai Bank
Budapest belvárosának egyik értékes épülete, amely 1913–14-ben Rainer Károly tervei alapján épült. Egy igazi szépség a szecesszió világából. Ez a volt Hazai Bank épülete, sőt, inkább palotája (ide még a páncélterembe is beengedtek fotózni, bár ez már körülbelül 25 éve volt).
A legszebb, teljesen épen megmaradt része a csodálatos, kazettás üvegtetős pénztárterem, amely a Haas és Somogyi cég bravúrja. A magyar tölgyfából készült bútorzat – amely Thék Endre orosházi asztalosmester gyárának remekműve volt – mára sajnos eltűnt vagy elpusztult. Biztosan a kommunista bűnök egyike.
Úgy gondolom, három olyan különleges épülettípus, illetve művészeti emlék létezik, ahol a megépítéskor a pénz nem számított, csak az ámulat, a szépség, a varázslat és a reprezentáció. Ezek sorban: a templomok és bazilikák, a paloták és kastélyok, valamint a bankvilág csodái.
Természetesen ebben is élen járt a magyar kreativitás, az igényesség és az építőművészet.
Bagyinszki Zoltán
Budapest – Régi Műcsarnok palotája
Budapest egyesítése 1873 után világhírű Sugárút egyik legszebb épületét eredetileg Műcsarnok néven a Magyar Képzőművészeti Társulat emeltette, azzal a céllal, hogy – a párizsi szalonok mintájára – Budapesten is tudjanak nagy képzőművészeti kiállításokat rendezni. 1877-ben készült el Láng Adolf itáliai reneszánsz stílusban, a veronai Palazzo Bevilacqua mintájára tervezett „Műcsarnok”. Első két évtizede alatt több ezer festményt, szobrot és grafikát mutattak be a közönségnek. 1882-ben itt volt először látható Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt című festménye, s itt volt az Iparművészeti Múzeum első kiállítása is. Az 1896-os millenniumi ünnepségekre megépült az „új” Műcsarnok a Régi Műcsarnok pedig az elit művészet helyett a szórakoztatóipart szolgálta tovább: Plasticon néven megnyílt a viaszmúzeum, 1907-ben pedig a Modern Színház Kabaré. Budapest ostroma, 1945 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem otthona, de volt múzeum, műterem, vásári látványosság, hivatal, színház. Azután a palota kiállítótereibe a szomszédos Mintarajziskola műtermei, az alagsorba, a kabaré helyére pedig az Állami Bábszínház költöztek.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Győr – szikvizes szökőkút, születésnapi performansz
Egy kedves hölgytársaság születésnapi bulijának egy pillanatába csöppentem Győr belvárosában.
A Jedlik Ányos tiszteletére emelt érdekes, különleges szökőkút a gyulai szódás élményeimet idézi. Még néhány éve a szomszéd Miklós bácsihoz jártunk szódáért és egy kis beszélgetésért.
A napokban Győrben sétálgatva, fotótémákat keresve megláttam a kreatív hölgyeket, amint a hatalmas szódásüveg mellett nevetve fotózkodtak. Bátor, jópofa, önálló performansz készülődött. Titokban készítettem az ötletes beállításukról pár felvételt.
Majd elszégyelltem magam a lesipuskáskodásért, bemutatkoztam, és megkérdeztem őket (pontosabban engedélyt kértem!), hogy én is fotózhatok-e. Engedélyt kaptam rá, sőt, hamarosan együtt találtuk ki a végleges formációt, ami már a nyilvánosság elé is kerülhetett.
A képek elkészültek a nagyvilág számára is. „Boldog szülinapot!” köszöntővel búcsúztam a kedves, vidám társaságtól.
Természetesen a digitális képsorozatot a csapatnak is elküldtem.
Bagyinszki Zoltán
Seregélyes – Zichy-Hadik-kastély 1821–1822-ből, klasszicista stílusú rezidencia
A Zichy család is egy nagyon komoly, sok évszázados történelmi múlttal rendelkező família volt hazánkban. A közéleti, a vármegyei és az egyházvezetői (püspöki, érseki) munka mellett a honvédelem, valamint a képző- és zeneművészet területén is nagyot alkottak.
Örömünkre remek kastélyokat hagytak az utókorra. Ennek az épületnek a fennmaradását a Taurusnak köszönhetjük, amely annak idején rendbe hozta, így megmenekült az enyészettől. Körülötte a 19. század elején igényes angolparkot telepítettek. Jó látni, hogy milyen különleges értékeink voltak és vannak.
A kastély valószínűleg Pollack Mihály tervei alapján épült, freskóit pedig gróf Zichy Ferenc pénzügyminiszter megbízásából Pich Ferenc készítette. Első publikációm erről az értékes műemlékről még a 2000-es év előtt jelent meg, a Kastélyok a történelmi Magyarországról című albumban.
Bagyinszki Zoltán
Mándok – Forgách-kastély II.
Mándokon jártam egy kedves barátommal immár második alkalommal. Először vagy harminc éve voltam ott, de akkor borzasztó állapotokat – csupán romokat – láttam a kastély helyén. A városvédő ikon, Ráday Mihály is bemutatta anno a tönkretett, meggyalázott késő barokk Forgách-kastélyt. Ma azonban ünnepi fényben, kiváló állapotban tündököl öreg platánok, gesztenyefák és tölgyek ölelésében. Kastélyszállóként éledt újjá, és így fogadja a vendégeket az ukrán határ mellett.
Egy Csipkerózsika-álmából felébredt, ma is látogatható magyar érték ez a látogatásra érdemes, egyedi, U-alaprajzú késő barokk rezidencia – köszönet érte a hazai vállalkozónak, a megmentőnek! A külső és belső pompa visszaidézi az egykori fénykorát és valódi szépségét: szinte magunk elé képzelhetjük a korabeli fogadásokat, bálokat, vacsorákat, esküvőket, vadászatokat és főúri találkozókat. A kastély valamikor 1750 és 1790 között épülhetett, egy négyhektáros park közepén.
Különleges fotós élmény volt a termeket és folyosókat végigjárni, valamint az igényes, eredetit idéző berendezést látni, amely nekem a későbbi Thék Endre munkásságát juttatta eszembe. Ahogy körbesétáltam, és megtekintettem az értékes, impozáns főúri élettér mind a négy oldalát, őszinte öröm fogott el, hogy itt a végeken manapság is milyen csodákkal lehet találkozni.
Mindenki számára teljes szívemből ajánlom a megtekintését:
Bagyinszki Zoltán
Mándok – Forgách-kastély I.
Mándokon jártam egy kedves barátommal immár második alkalommal. Először vagy harminc éve voltam ott, de akkor borzasztó állapotokat – csupán romokat – láttam a kastély helyén. A városvédő ikon, Ráday Mihály is bemutatta anno a tönkretett, meggyalázott késő barokk Forgách-kastélyt. Ma azonban ünnepi fényben, kiváló állapotban tündököl öreg platánok, gesztenyefák és tölgyek ölelésében. Kastélyszállóként éledt újjá, és így fogadja a vendégeket az ukrán határ mellett.
Egy Csipkerózsika-álmából felébredt, ma is látogatható magyar érték ez a látogatásra érdemes, egyedi, U-alaprajzú késő barokk rezidencia – köszönet érte a hazai vállalkozónak, a megmentőnek! A külső és belső pompa visszaidézi az egykori fénykorát és valódi szépségét: szinte magunk elé képzelhetjük a korabeli fogadásokat, bálokat, vacsorákat, esküvőket, vadászatokat és főúri találkozókat. A kastély valamikor 1750 és 1790 között épülhetett, egy négyhektáros park közepén.
Különleges fotós élmény volt a termeket és folyosókat végigjárni, valamint az igényes, eredetit idéző berendezést látni, amely nekem a későbbi Thék Endre munkásságát juttatta eszembe. Ahogy körbesétáltam, és megtekintettem az értékes, impozáns főúri élettér mind a négy oldalát, őszinte öröm fogott el, hogy itt a végeken manapság is milyen csodákkal lehet találkozni.
Mindenki számára teljes szívemből ajánlom a megtekintését:
Bagyinszki Zoltán