Kategória Archívum: A nagyvilágról

Csehország – Cesky Krumlov várkastély

A nagyvilágról

A Cseh köztársaság második legnagyobb várkastély komplexuma a Közép-Európa legjelentősebb műemlékei közé tartozik. A vártorony a körülötte álló épületekkel a város egyik domináns részét alkotja. A 13.századi, eredetileg gótikus vár a 14.században szétterjed és a 16.században reneszánsz formában átépítődik. A kastély termek mellett, melyeket két útvonalon tekinthetnek meg, olyan történelmi ínyencségek vannak kínálva, mint Cesky Krumlov gazdag történelem és művészeti szépség szimbóluma a vártorony a 17.századból származó barokk várkert, vagy a barokk színház, amely a kifejlett barokk színpadot jellemzi Ceském Krumlov kastélyában. A világ egyik kitűnő állapotban megtartódott barokk színházáról van szó. Az első várudvaron található szobortárban – lapidáriumban láthatók a múltban a vár területén elhelyezett eredeti barokk szobrok. A medvék a várban az utolsó Rozmberk urak uralkodása idejétől vannak nevelve. Az árok fölött, melyben élnek, nemcsak a gyerekek szeretnek megállni.

http://www.ckrumlov.info/docs/hu/atractions.xml

Szent György kolostor a sivatagban – Izrael

A nagyvilágról


Szent György ortodox kolostor Wadi Qelt-ben, Ciszjordániában, a palesztin területeken található. Az ortodox kolostor 5. század végén épült, névadója a híres szerzetes, Chozibai György, aki a zárdában élt. A Szent György Kolostor egy ősi komplexum egy meredek sziklafalon, ami a mai napig ortodox szerzetesek által lakott.

http://www.erdekesvilag.hu/szent-gyorgy-kolostor-meredek-sziklafalra-epult-ortodox-epuletegyuttes/

Bécs – Nemzetközi Automobil kiállítás – 2019

A nagyvilágról

Izrael – Jeruzsálem II.

A nagyvilágról

Jeruzsálem város a Közel-Keleten, a Júdeai-hegység egy fennsíkján a Földközi-tenger és a Holt-tenger között.
A világ egyik legősibb városa; a Dávid városa néven ismert városrész a Kr. e. 4. évezredben népesült be. Az ókori mezopotámiai ékírásos táblákon Urusalima néven említettek. A Kr. e. 8. században a Júdai Királyság vallási és közigazgatási központjává fejlődött. Hosszú történelme során legalább kétszer lerombolták, és számos alkalommal cserélt gazdát. 1538-ban, Nagy Szulejmán alatt városfalakkal vették körül, melyek kijelölik az Óvárost. A modern Jeruzsálem messze túlnőtt a városfalakon.
Jeruzsálemet az Ábrahámi vallások – a judaizmus, a kereszténység és az iszlám – mindegyike szent városként tartja számon. A Biblia szerint Dávid király foglalta el, és tette az Egységes Izraeli Királyság fővárosává, majd Salamon felépíttette az Első templomot. A „szent város” jelzőt valószínűleg a fogság utáni időszakban kapta. A kereszténység számára a Septuaginta őrizte meg a város szentségét, amit az Újszövetség beszámolója Jézus kereszthaláláról tovább erősített. A szunnita iszlám számára Jeruzsálem a harmadik legszentebb hely Mekka és Medina után; kezdetben ez volt az imairány, és a Korán szerint Mohamed próféta innen járta meg egy éjjel a Mennyországot. Mindennek megfelelően a mindössze 0,9 km2 kiterjedésű Óváros számos szent helyet foglal magába, így a Templom-hegyet a Siratófallal, a Sziklamecsettel és az Al-Aksza-mecsettel, valamint a Szent Sír-templomot.
Napjainkban Jeruzsálem az izraeli–palesztin konfliktus egyik kulcspontja. Az 1948-as első arab–izraeli háborúban Nyugat-Jeruzsálemet Izrael, Kelet-Jeruzsálemet (az Óvárossal együtt) pedig Jordánia foglalta el és később annektálta. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael Kelet-Jeruzsálemet is elfoglalta, és a környező területekkel együtt Jeruzsálemhez csatolta. Izrael egyik alaptörvénye, az 1980-as Jeruzsálem-törvény szerint Jeruzsálem az ország osztatlan fővárosa. Az izraeli kormányzat minden ága itt működik, beleértve a Knesszetet, a miniszterelnök és az elnök rezidenciáját, valamint a Legfelsőbb Bíróságot. A nemzetközi közösség ugyanakkor nem ismeri el az annexiót, és Kelet-Jeruzsálemet Izrael által megszállt palesztin területnek tekinti. A Palesztin Hatóság Jeruzsálemet tekinti a jövendő Palesztin Állam fővárosának, de ez az igényt sem ismeri el széles körben a nemzetközi közösség.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Izrael – Jeruzsálem I.

A nagyvilágról

Jeruzsálem város a Közel-Keleten, a Júdeai-hegység egy fennsíkján a Földközi-tenger és a Holt-tenger között.
A világ egyik legősibb városa; a Dávid városa néven ismert városrész a Kr. e. 4. évezredben népesült be. Az ókori mezopotámiai ékírásos táblákon Urusalima néven említettek. A Kr. e. 8. században a Júdai Királyság vallási és közigazgatási központjává fejlődött. Hosszú történelme során legalább kétszer lerombolták, és számos alkalommal cserélt gazdát. 1538-ban, Nagy Szulejmán alatt városfalakkal vették körül, melyek kijelölik az Óvárost. A modern Jeruzsálem messze túlnőtt a városfalakon.
Jeruzsálemet az Ábrahámi vallások – a judaizmus, a kereszténység és az iszlám – mindegyike szent városként tartja számon. A Biblia szerint Dávid király foglalta el, és tette az Egységes Izraeli Királyság fővárosává, majd Salamon felépíttette az Első templomot. A „szent város” jelzőt valószínűleg a fogság utáni időszakban kapta. A kereszténység számára a Septuaginta őrizte meg a város szentségét, amit az Újszövetség beszámolója Jézus kereszthaláláról tovább erősített. A szunnita iszlám számára Jeruzsálem a harmadik legszentebb hely Mekka és Medina után; kezdetben ez volt az imairány, és a Korán szerint Mohamed próféta innen járta meg egy éjjel a Mennyországot. Mindennek megfelelően a mindössze 0,9 km2 kiterjedésű Óváros számos szent helyet foglal magába, így a Templom-hegyet a Siratófallal, a Sziklamecsettel és az Al-Aksza-mecsettel, valamint a Szent Sír-templomot.
Napjainkban Jeruzsálem az izraeli–palesztin konfliktus egyik kulcspontja. Az 1948-as első arab–izraeli háborúban Nyugat-Jeruzsálemet Izrael, Kelet-Jeruzsálemet (az Óvárossal együtt) pedig Jordánia foglalta el és később annektálta. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael Kelet-Jeruzsálemet is elfoglalta, és a környező területekkel együtt Jeruzsálemhez csatolta. Izrael egyik alaptörvénye, az 1980-as Jeruzsálem-törvény szerint Jeruzsálem az ország osztatlan fővárosa. Az izraeli kormányzat minden ága itt működik, beleértve a Knesszetet, a miniszterelnök és az elnök rezidenciáját, valamint a Legfelsőbb Bíróságot. A nemzetközi közösség ugyanakkor nem ismeri el az annexiót, és Kelet-Jeruzsálemet Izrael által megszállt palesztin területnek tekinti. A Palesztin Hatóság Jeruzsálemet tekinti a jövendő Palesztin Állam fővárosának, de ez az igényt sem ismeri el széles körben a nemzetközi közösség.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Izrael – Betlehem 2018

A nagyvilágról

A bibliai hagyomány szerint itt született meg Dávid nemzetségéből Jézus Krisztus. Születésének dátumát a 6. században határozták meg és ez lett a nyugati időszámítás alapja. A dátum kiszámítása azonban később pontatlannak bizonyult: Jézus minimum négy, maximum nyolc évvel a meghatározott időpontot megelőzően született.
A 2. század elején, a Bar Kohba-felkelés idején a rómaiak elpusztították. Az ókeresztények azonban gondosan őrizték a szent helyek emlékét. Amikor az egyház szabadságot kapott, Nagy Konstantin felépíttette itt a születés bazilikáját. Betlehem hamar szerzetesi központ lett. Szent Jeromos 382-383-ban itt fordította le latin nyelvre a Bibliát.
A 6. században a szamaritánusok sok kárt tettek a városban és a templomokban, de Justinianus újra rendbe hozatta a bazilikát és a kolostorokat.
Majd a perzsák, utána az arabok hódítása következett, de a bazilika csodával határos módon megmenekült a pusztulástól.
A keresztes háborúk során Tankréd csapatai élén elfoglalta a várost és 1100 karácsonyán itt koronázták meg I. Balduin jeruzsálemi királyt. A keresztesek visszaszorítása után a mamelukok uralma alá került. A 13. század elején érkeztek meg az első ferencesek és 1347-ben végleg megtelepedtek itt.
Betlehem a 16. század folyamán többnyire elhagyatott kis faluvá vált. 1757-ben a bazilika és a születés barlangja is a görög ortodoxok birtokába került. (Jelenleg három közösség között oszlik meg a jog: latin rítusú (római) katolikusok, görög- és örmény-ortodoxok.)
Betlehem 1917-1948 között a brit mandátumterülethez, 1948-1967 között pedig Jordániához tartozott. A hatnapos háború során, 1967-ben Izrael megszállta és közel három évtizedig ellenőrzése alatt tartotta Palaesztina jelentős részét, így Betlehemet is. 1993-ban az izraeliek és palesztinok az oslói tárgyalások során megállapodtak arról, hogy Palesztina korlátozott autonómiát kap. Ennek megfelelően az izraeli csapatok 1995-ben kivonultak Betlehemből is, ami a Palesztin Autonóm Területek része lett.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Tarnow – Bem Apó síremléke a víz felett (Lengyelország)

A nagyvilágról

Józef Zachariasz Bem (magyarosan Bem József) (Tarnów, 1794. március 14. – Aleppó, 1850. december 10.) lengyel és magyar honvéd altábornagy.

Cseh eredetű lengyel nemesi családba született. Tanulmányait Krakkóban, majd 1809-től a varsói Tüzér és Műszaki Iskolában folytatta. Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratában tüzérhadnagyként vett részt. Danzig (Gdańsk) védelméért francia Becsületrenddel tüntették ki. 1815-ben belépett az orosz fennhatóság alatt álló Lengyel Főkormányzóság hadseregébe. Tüzérszázadosként igyekezett elsajátítani kora műszaki ismereteit, 1819-ben a varsói tüzériskola tanára lett. A kor rakétafegyverének számító röppentyűk tökéletesítésével is foglalkozott.

Részt vett az 1830–31-es lengyel szabadságharcban. 1831 elején, őrnagyként, egy lovasüteg parancsnoka lett. Az ostrołękai csatában Jan Skrzynecki tábornok még a csatatéren ezredessé léptette elő. Két hónappal később már tábornok volt, neve nemzetközileg is ismertté vált. A lengyel szabadságharc bukása után Párizsba emigrált, ahol megírta emlékiratait A lengyelországi nemzeti felkelésről címmel.

Tarnow sétálóutcája közepe táján, a líceum épületénél kisétálva az óvárosból, pár száz méter megtétele után egy parkba érkezünk. Hattyúknak otthont adó tavacskája közepén, hat vaskos kőoszlopon nyugszik a magasban Bem szarkofágja. Egyik oldalán születésének s halálának évszáma szerepel: 1794-1850, a többin lengyel, török és magyar nyelvű felirat. A török szavakat az indokolja, hogy szabadságharcunk bukását követően Bem a török hadsereg tisztjeként, Murad pasa néven szolgált tovább. Hamvait csak Lengyelország függetlenné válása után, az 1920-as években vihették haza. A magyar felirat a következő: Bem apó, az 1848-as szabadságharc hős tábornoka. A tó partján magyar nyelvű táblák adnak részletes tájékoztatást katonai pályájáról.

Forrás: wikipédia

A bécsi forradalom bukása után (ott is vezetői posztot töltött be) álruhában érkezett Magyarországra. 1848. november 3-án jelentkezett Kossuthnál a seregbe, aki az erdélyi magyarok megsegítését bízta rá. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A szétzilált sereget újra egyesítette, lelkesedést öntött beléjük, és karácsonykor elfoglalta Kolozsvárt. Sikereivel lehetővé tette, hogy a magyar kormány rajtaütés nélkül átköltözhessen Pestről Debrecenbe. Felszabadította Székelyföldet, elfoglalta Nagyszebent és Brassót. Sorozatos kudarcaik miatt az orosz és osztrák seregek kénytelenek voltak elhagyni Erdélyt.
Bár július 31-én Segesvárnál elvesztette a csatát, Kossuth megszavazta neki a bizalmat, és kinevezte a magyar seregek főparancsnokává. Augusztus 9-én az osztrák főparancsnoktól kitartása és tehetsége ellenére végzetes vereséget szenvedett Temesvárnál. A harcokban megbokrosodott lova levetette a hátáról, és eltört a kulcscsontja. A szabadságharc után Törökországba menekült, és áttért az iszlám hitre. Valószínűleg maláriában halt meg. Halálos ágyán 1850-ben ezeket a szavakat suttogta: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel!” Testét 1929-ben szállították vissza szülőföldjére.

http://nembulvar.hu/site/index.php/memoria-48/visszanez/4921-bem-jozsef-es-az-1848-as-szabadsagharc

1848. december 7-én érkezett meg az egykori fejedelemség területéről kiszorult, Csucsán állomásozó erdélyi hadsereghez Bem József, a magyar szabadságharc egyik legtehetségesebb tábornoka. Bem a parancsnokság átvétele után szinte csodát művelt katonáival, ugyanis bravúros módon néhány hónap alatt kiszorította a császáriakat Erdélyből, majd – manőverező taktikájával – hosszú ideig a nyár közepén betörő orosz intervenciós erőket is feltartóztatta.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1848_december_7_bem_veszi_at_az_erdelyi_hadsereg_iranyitasat/

 

Rimini – tengerpart (Olaszország)

A nagyvilágról


Rimini (az ókori Ariminum) város Olaszország Emilia-Romagna régiójában (olaszul regione), Rimini megye (olaszul provincia) székhelye. Adriai-tengeri kikötő a Marecchia (az ókori Ariminus) és Ausa (Aprusa) folyók közti partszakaszon. Területe 134 km², népessége 139 420 Hagyományos iparágai a hajózás és a halászat és Riccione mellett a legnépszerűbb üdülőközpont az adriai riviérán.
Rimini az Adriai-tenger partján, Emilia-Romagnarégió délkeleti részén fekszik. A város felett emelkedik a Covignano-domb, amely 152 méter magas. Rimini a San Marinóhoz legközelebb eső olasz város, amellyel egy, a második világháború után amerikai támogatással épített autóút köti össze. Az autóút az egykori Rimini-San Marino nemzetközi vasútvonal mentén épült, amelyet 1944-ben pusztított el a szövetségesek bombázása.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Genf – Szent Péter Katedrális

A nagyvilágról

A katedrális építésének első fázisa 1160 körül zajlott. Több tűzvészt és helyreállítást, átalakítást is átélt, mire elnyerte ma látható formáját. A reformáció idején, a 16. században belsejét teljesen lecsupaszították, megfosztották a dekorációtól és színes falait fehérre meszelték, csak az ólomüveg ablakok menekültek meg. 1536-ban és 1564-ben maga Kálvin is prédikált az ősi falak között, széke még ma is látható a katedrálisban. A 18. században homlokzatát neoklasszikus stílusban alakították át, de alapvetően őrzi gótikus jegyeit. A katedrális tornyában található a Clémence névre keresztelt harang, a harangok királynője, mely 6 tonnát nyom és 1407-ben került mai helyére. A katedrális tornyába 157 lépcsőfok vezet fel, innen csodás kilátás nyílik a városra és a tóra.

forrás: http://svajc.szallas-utazas-ajanlo.com/a-beke-fovarosa-genf/

Ravenna – Di Galla Placidia császárnő mauzóleuma (Olaszország)

A nagyvilágról

Galla Placidia mauzóleuma az olaszországi Ravenna kora keresztény műemlékeinek sorát gazdagítja.

A ravennai épületek legtöbbje az 5. század elején a római – milánói ókeresztény hagyományokat folytatta. E vegyes stílust követte a San Vitale-templom (402-425). Ehhez az épülethez kapcsolódik a Galla Placidia-mauzóleum, mely nagyrészt a milánói irányzathoz igazodott.

Galla Placidia Theodosius lánya volt, akit a gótok elraboltak és feleségül adták Athaulf nyugati gót királyhoz (414-ben). Miután férjét megölték, őt hazaküldték. Később feleségül ment III. Constantius császárhoz. Annak halála után uralkodónő lett (421-450).

A síremlék 440-ben épült, maga a császárnő építtette. Görögkereszt alaprajzú, centrális elrendezésű mauzóleum. Az ókori mozaikkultúra emlékei láthatók falain, melyet aranyburkolat fed. A sírokban III. Valentinianus, III. Constantius és Galla Placidia nyugszanak.

Galla Placidia mauzóleumának alaprajza még nyomon követhető Theoderik síremlékén és az Ariánus keresztelőkápolnán – ugyancsak Ravennában.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából