A „leg-leg” Eltz vára Németország nyugati részén, a Mosel folyóhoz közel (Moselkern) található. Valódi időutazás, több mint 800 éves európai érték, amely rendkívül fotogén. Ezt szerencsénkre nem rombolták le, nem bontották és nem alakították új divat szerint a kedves utódok vagy a rabló, romboló, irigy hódítók. A világon alig van ehhez fogható emberi alkotás; fantasztikus, hogy másodszor is járhattunk itt, és most bejutottunk a 8 szintes vár termeibe is.
„A kastély különlegessége, hogy az Eltz család három ága élt itt, és mindegyik saját »házat« épített magának: a Rübenbach-ház (1472), a Rodendorf-ház (1540) és a Kempenich-ház (1615) kívülről jól láthatóan különbözik egymástól. Érdekesség, hogy a vár továbbra is az Eltz család tulajdonában áll. A kastély azért maradt meg ilyen kiváló állapotban, mert az Eltz család mindig kiváló politikai és társadalmi kapcsolati hálóval rendelkezett, így bármelyik sereg járt is épp erre, be tudták vetni befolyásos kapcsolataikat, hogy elkerüljék a támadásokat.” – Részlet Pethő Réka Az utazó naplója című írásából.
Aki a várak szerelmese, és nem járt még itt, az talán nem is tudja, mi az igazi, látványos, egyedi középkori erődítmény (valóban sokan nem tudnak Eltzről). Magyarországon a tatár, a török és a Habsburg gondoskodott a pusztításról.
Rövid, hangulatos erdei sétával, zöldövezetben közelítettük meg „őt”, vártuk már a kibukkanását. Feleségemmel, Zsókával közben emlegettük a 30 évvel ezelőtti családi kirándulásunkat – az Eltz várával való találkozásunkat és dián való megörökítését. Korán indultunk, és szerencsénkre jó időt, nagyszerű fényeket is kaptunk hozzá, így még tömegek nélkül vártuk a belépés lehetőségét. Majdnem sikerült nyitásig kívülről körbefotózni a várat a bástyáival. Jellegzetes, izgalmas látványt nyújtott a tetőzet a kéményekkel és a fagerendás homlokzatrészek megkapó részleteivel együtt.
Végre beléptünk a külső udvarra, majd a belső udvar következett. Ezután a csoportunk elindult a középkort, főleg a gótika és a reneszánsz világát megidéző sétájára. A kincstár volt az első csoda, ahol a kiállított műkincsek és fegyverek mellett magyar–horvát, vukovári családi kapcsolat is felfedezhető volt.
Ezután bejártunk 4 szintet lift nélkül… a ma is lakott várkastélyt, a különböző, érdekes történelmi tereket és termeket, részletes és érdekes helyi tájékoztatókkal kísérve. Középkori lakáskultúrával, lakószobákkal, kis kápolnával, tanácskozó- és lovagteremmel, konyhával, toalettel és zegzugos lépcsőkkel találkoztunk. A főúri igényesség része volt a XV–XVI. századi festett fagerendás mennyezet, a bútorok, a kandallók sora, a színes ólomüveg ablakok a korabeli tapétákkal, a családi kapcsolatok címerei és festményei, a vadásztrófeák, a faragott korabeli ajtók, és még tovább sorolhatnánk az időutazásunk eredeti látnivalóit. Legnagyobb bánatunkra vendéglátóink ezeket csak a szemünkkel engedélyezték „fényképezni”.
Bagyinszki Zoltán
