49 000 m2 területen 1100 szoba. A fő nézőtér 1364 ülőhelyes, a fő színpad 16 méter széles és 40 méter hosszú. Az épület szögletes külső felületeit, amit jéghegynek is hívnak, carrarai márvány és fehér gránit borítja. Látványra úgy tűnik, mintha emelkedne ki a vízből, ami igaz is, mert az épület egy része tengerszint alatt található. Az egyedülálló megoldásokkal teli építkezésben ez jelentette a legnagyobb kihívást. A kikötő talaját meg kellett tisztítani és ki kellett szárítani az alapozáshoz, majd a 2,5 méter átmérőjű, sós tengernek is ellenálló cölöpöket 60 méter mélyre kellett a földbe fúrniuk. Az épület teljes tetőtere közösségi élettér és kilátó a városra. Ez a legnagyobb kulturális épület Norvégiában azóta, hogy a Nidaros katedrális 1300 körül elkészült. 2008-as megnyitásáig Norvégia egyike volt azon keveseknek, akiknek nem volt saját operaházuk.
A kívülről hideg hangulatú épület belül meleg hatásúra vált a tölgyfa burkolatoktól, amik a viking ősök hajóit idézve kellemes kontrasztot jelentenek. Az 500 millió eurós beruházás világhírű művészek munkáit is magában foglalja, akik a belső tereken dolgoztak. Alkotásaik beleolvadnak a belsőépítészeti látványba, különleges atmoszférát teremtve akár egy különleges színpadi függönnyel vagy fallal. Simon Rattle, a Berlini Filharmonikusok vezetője akusztikai szempontból is a világ egyik legjobb operaházának nevezte.
Nemcsak sétálhatunk az oslói Operaház tetején, de mellette a tengerbe is ugorhatuk. A nem túl régi Sørenga negyedben, ahol főleg otthonok és éttermek találhatók, úszó fürdőszigeteket hoztak létre. Búvárdeszka, gyermekbarát homokos strand és szabadtéri zuhanyzó is rendelkezésre áll. Természetesen hihetetlenül népszerű forró nyári napokon.
Ugyancsak itt található a legnagyobb szabadtéri szórakozóhely, a SALT Art & Music, amiről már mutattunk videókat, illetve a Barcode Project. A korábbi dokkot és ipari területeket építették be ezekkel a modern és sokak szerint túl magas, túl keskeny, túl sűrű lakóépületekkel. Heves viták voltak nemcsak a méretéről, de arról is, hogy maga a dizájn elfogadható-e, illeszkedik-e a városképbe. Oslo lakosságának 71 százaléka ellenezte a projektet. Mindegyik épület utal valamilyen formában a szomszédos fjordokra (amire több lakás is néz) vagy a gleccserekre – ellenzők szerint kaotikus a látvány, csak egy gát a város és a fjordok között. A támogatók elsősorban azt értékelték, hogy a gyorsan növekvő várost úgy tudták lakóingatlanokkal fejleszteni, hogy a meglévő zöld területeket nem kellett csökkenteni. Az épületeken az üvegfelületek, tükröződő panelek döntöttek, ami segíti a fényáteresztést, átláthatóságot, így nyitottabb hatású belső tereket eredményez.
