Kategória Archívum: Budapest

12►

A Ház története:
A Pfaff Ferenc által tervezett épület az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Műcsarnoknak és a korabeli kritikák szerint – egyedülálló Zsolnay díszítésének köszönhetően – a kiállítás egyik legszebb eleme volt. A kiállítási funkciókhoz azonban szinte azonnal szűkösnek bizonyult, ezért néhány évvel később megépült a Városligetben a Műcsarnok jóval tágasabb, mai épülete. A ház a későbbiekben Fővárosi Múzeumként működött, majd a második világháború alatt megsérült, az eredeti beltéri díszítések is megsemmisültek. Az ötvenes években a Művészeti Alap megalakulásával az épület a szobrászművészek egyik műhelye lett, később pedig a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye költözött ide. Ekkor kapott belső kialakítása ipari, irodai jelleget. 1994-ben a Művészeti Alap jogutódjaként létrejött Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdonába került az épület, de nem sikerült művészeti-kulturális funkciót találni az épületnek.

A csaknem 3 milliárd forintos, 2017 decembere és 2019 augusztusa között zajló helyreállítás az eredeti építészeti dokumentációnak megfelelően valósult meg, kívül-belül visszaállítva a hajdan volt impozáns tereket. Az épület főbejárata visszahelyeződött a korabeli terveknek megfelelően a Hermina út felőli oldalra és a ház ékességei, a különleges Zsolnay-kerámiák is restaurálásra kerültek. A Városliget tájépítészeti megújításának részeként egy új rózsakert is létrehozásre került. Az 1.250 négyzetméter alapterületű épület kulturális közösségi térként újult meg: interaktív kiállítótérrel, egy pódiumszínpaddal is rendelkező kávéházzal, mélyföldszintjén pedig egy kisebb előadó- és vetítőteremmel.

https://millenniumhaza.hu/cikkek/a-haz

Az 1880-as években a színgazdag épületkerámia használata még nem volt olyan magától értetődő, mint néhány évtizeddel később, a szecessziós korszakban. Az épületdíszítmények terén igazi áttörést hozó pirogránit sem létezett még ekkor. Zsolnay Vilmos épp akkor kezdett kísérletezni az új anyaggal, amikor az épület már elkészült, így az 1884–85-ben kivitelezett épületre még hagyományos eljárással készült, ólommázas majolikadíszítmények kerültek.

A Zsolnay-gyár működésének az 1870-es évektől az 1880-as évek végéig terjedő időszakát az eklektikus, historizáló stíluskavalkád jellemezte, így a városligeti épületen is keverednek a nagy művészettörténeti korszakok motívumai. Allegorikus egyiptomi és görög nőalakokat, perzsa szárnyas oroszlánokat egyaránt felfedezhetünk a gazdagon díszített homlokzaton. A szeszélyesen kanyargó növényi indák, sárkányos virágvázák és szárnyas oroszlánok között ritmikusan elhelyezett tondókon (kör alakú domborműveken) többször is feltűnik a reneszánsz festészet és szobrászat három nagy alakja: Leonardo da Vinci, Raffaello és Michelangelo.

https://millenniumhaza.hu/cikkek/zsolnay

A Danubius Hotel Gellért egyike Budapest legpatinásabb szállodáinak. A hotel fekvése különösen kedvező: festői környezetben a Duna-parton, közvetlenül a Gellért-hegy lábánál helyezkedik el. Könnyedén megközelíthető, a belvárostól csupán a főváros egyik legszebb hídja, a Szabadság-híd választja el.

1894-ben kezdődött el a Ferenc József – ma Szabadság-híd építése, ezzel együtt a Gellért tér rendezése. A Szent Gellért Szálló és Gyógyfürdő építését 1911-ben kezdték el, azonban az első világháború késleltette a munkákat. A század eleji palota-szállók elegáns, szecessziós stílusában megépített szállót 1918 szeptemberében nyitották meg.

A több évtizedes hagyományokkal rendelkező, patinás hotel ma is Budapest egyik színfoltja. Az épületet Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor tervezte, akikre Lechner Ödön munkái voltak nagy hatással. A szálloda jellegzetes portálja fölött Gárdos Aladár reliefcsoportjai sorakoznak, míg a Fürdő főbejáratát Róna József nagyszabású gyógyulást jelképező szobrai díszítik.

A négyemeletes szálloda a megnyitáskor összesen 176 szobából állt. A lakosztályokat vezetékes, termálvizet és szénsavas vizet is szolgáltató fürdőszobákkal látták el. Röviddel a Szent Gellért Szálló és Gyógyfürdő – férfi és női termálfürdő – átadása után, 1918. október 31-én kitört az őszirózsás forradalom, és 1919 végéig a szállodát katonai célokra vették igénybe.

www.danubiushotels.com/hu/magazin/a-gellert-tortenete

Bagyinszki Zoltán

123►

Bagyinszki Zoltán

12►

A felújítások 2014-ben indultak, ekkor készítette el az Archikon építészstúdió az első terveket (ekkor még nem tudták, majd hány újra- és újratervezés vár rájuk, ahogy fokozatosan halad előre a munka, és derülnek ki a turpisságok az épület kapcsán), és megindult az építkezés a Market Építő Zrt. kivitelezésében.
A rekonstrukció során eredeti terveket és levéltári forrásokat is felhasználtak, ám sok váratlan meglepetéssel így is csak a bontás során találkoztak: sokszor a valóságban a századforduló munkásai itt-ott kicsit eltértek attól, ami a tervekben szerepelt, és mivel ez az egyik legkorábbi vasbeton szerkezetű épület is a fővárosban, a technika messze nem volt tökéletes.
A Schmahl Henrik által tervezett, 1912-13-ban átadott Belvárosi Takarékpénztár épületében nyíló szálloda a párizsi Hôtel du Louvre után Európában másodikként a Hyatt „The Unbound Collection by Hyatt” brand részeként nyílt meg, a Mellow Mood Hotels üzemeltetésében.
A kívülről több százezer kerámialappal és dísszel burkolt épület homlokzati felújítása 2018 nyarára készült el, a belső munkálatok pedig mostanra érnek lassan a végére. Egy százévesnél is idősebb műemléki épületet restaurálni már önmagában nagy kihívás, hát még ha a helyzetet bonyolítja az évtizednyi elhanyagoltság és önkényes átalakítások sora. Így történhetett meg, hogy a kitűzött dátumhoz képest némi csúszással, 2019 tavaszán nyithatta meg a kapuit az épület a nagyközönség előtt. Bejárva a Párisi udvart, azt kell mondjuk, megérte várni rá.
Az épületnek nem ez volt az első felújítása, az 56-os harcok után az alsó szintek igencsak megsérültek, akkor sok helyreállítási munkát végeztek, de a korszakra sajnos néha jellemző olcsóbb megoldásokkal. Az 1976-os műemlékké nyilvánítás után is voltak felújítások, de a rohamtempó és slendriánság nem tett túl jót a munkáknak.
A volt Jégbüfének is helyet adó épületet legtöbben talán a csodás üvegkupolás passzázsáról ismerik, ami – a legendás hologramos bolt kiköltözése után – évekig állt üresen, a titkos városi felfedezők legnagyobb örömére. A felújítás előtt félhomályos és elhagyatott átjáró most szinte ragyog. A két hatalmas kupolát darabjaira szedve tisztították meg és helyezték vissza. A Ferenciek tere felé néző elektroüveg mennyezet (ami koszosan inkább fafaragásnak tűnt lentről) Magyarországon egészen biztosan, de feltehetően világszerte egyedülálló különleges formájával.

www.welovebudapest.com/2019/05/31/kivul-belul-regi-pompajaban-ragyog-a-parisi-udvar-bejartuk-a-probauzemben-mukodo-hotelt

12►

A Centrál kávéházat 1887-ben nyitották meg. A XIX. és XX. században a különböző magyar szellemi irodalmi, tudományos áramlatok központja volt. 1890 és 1945 között a Centrálban összegyűlő neves írók, költők, mecénások irodalmi lapokat szerkesztettek itt, valamint tudósok, zeneszerzők, képzőművészek, tartottak benne találkozókat.
A II. világháború utáni helyreállítás után 1953-ban folytatta a vendéglátást, egyetemisták részére volt menza és esti diák klub, szórakozóhely, ahol koncerteket szerveztek a diákok számára.
2000-ben nyitott újra a patinás kávéház, hogy ismét elfoglalja kitüntetett helyét Budapesten és a gasztronómiában. Küldetése, hogy a felújított és újrainduló Centrál Kávéház az 1887-ben megnyílt történelmi Centrál Kávéház életének méltó folytatója legyen. Megvalósítja a kávéház kettős funkcióját: jó színvonalú és népszerű vendéglátóhely és közkedvelt társasági és kulturális programok helyszíne.
A 132 éves Centrál kávéház azt a korszakot szeretné visszaidézni, amelyet a hazai gasztronómia aranykoraként emlegetnek. Ezek azok az évek, melyek hagyományait a mai napig érezzük ételeink ízében, illatában.

http://centralkavehaz.hu/rolunk/

12►

Bagyinszki Zoltán

A Hermina-kápolnát, amely Zugló legrégibb szakrális épülete, József nádor fiatalon meghalt leánya, Hermina Amália főhercegnő tiszteletére építette. Hermina apáca volt, aki egy prágai kolostor főapátnőjeként fiatalon hunyt el. A főhercegnő jótékonyságáról volt közismert. A kápolna alapkövét 1842-ben rakták le, építését 1843-ban kezdték meg, de az építkezés az 1848-49-es szabadságharc miatt sokáig elhúzódott. Így az épületet csak 1856. szeptember 8-án szentelte fel Scitovszky János esztergomi érsek. A felszenteléskor Liszt Ferenc vezényelte a férfikórust.
A főhercegnő halála után 1842-ben a pesti polgárok Tomola Ferdinánd műlapkereskedő által szervezett közadakozásából rendelkezésre állt akkora összeg, amelyből lehetővé vált, hogy a város Hild József tervei alapján 1842-ben megkezdhesse az emlékkápolna megépíttetését. Az alapkövet 1842. október 10-én rakták le azon a telken, amelyet a Heinrich-fivérek adományoztak az építkezés céljára. A kivitelezésben közreműködött Zitterbarth Nepomuki János kőfaragómester, az oltárkép festője Novotny János volt, a harangot Schaudt András öntötte, közreműködött továbbá Mauer Károly gipszszobrász és Szabó István asztalos. Kuhinka Ferenc vasgyára szállította a vaskorlátokat. A falak dekorációs festését Wnedlandt János végezte, míg a színes üvegablakok Krausz Jánosnál készültek. A belső tér díszítésére Johann Meixner bécsi szobrász készített hat szobrot.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából