Kategória Archívum: Budapest

Készítette: Árvai Ferenc, Bakos Géza (építész)
2001

Nagy méretű, lyukas zászlót jelképező alkotás, előtte férfialak. Mindez krómacélból.

https://www.kozterkep.hu/~/5086/szena_teri_1956_os_emlekmu_budapest_arvai_ferenc_2001.html

Ez az emlékmű már az új évezredre kikristályosodó ’56-os szimbólumokat használja: elsősorban a lyukas zászlót. Amit egy forradalmár tart. Vagy éppen ejt ki a kezéből, halálos lövést kapva? Vagy a ráfonódott szalagok szorításából szabadulna? Védelmezi? Mutatja? Esetleg már egy elesett férfit látunk, a földre dobott véres zászlón feküdni (illetve mindezt függőlegesre vetítve), hiszen az alak lebeg, mintha a zászló tartaná inkább őt? És tulajdonképpen ki volna ez a 25 év körüli, csukott szemű, szenvedélyes tekintetű, atletikus alak, sok réteg gyűrött ruhában? Pesti srácnak mindenesetre egy kicsit öreg is, egy kicsit előkelő is. És alakja nem nagyon köthető a helyszínhez, ahol elsősorban nem zászlós felvonulás volt, hanem fegyveres ellenállás, szovjetek ellen vívott egyenlőtlen, de hősies harc.

http://pestbuda.hu/cikk/20161013_az_emlekezes_retegei_a_szena_ter_56_os_emlekmuvei

Tizennyolc tonna súlyú, több mint hat méter széles, és tölgyfából készült harminc éve. A világ legnagyobb boroshordója egy budafoki pincében áll, 120 ezer liter fehérborral teletöltve.

A budafoki borospincék teljes hosszát senki sem ismeri. Akár több tíz kilométernyi ismeretlen járat is húzódhat a föld alatt.

– Abban a csaknem 100 kilométer hosszú, kanyargós pincerendszerben, amelyet több mint 350 éve ma is használnak, a teljes magyarországi fehérborkészlet körülbelül tíz százalékát tárolják – avat be a hihetetlen számokba Bognár Jenő, a pincerendszert és a hozzá tartozó éttermeket üzemeltető Palace Catering üzletvezetője.

A világ legnagyobb boroshordója is itt van. Csodájára járnak magyar és külföldi turisták egyaránt. Szélessége 6,14 méter, abroncsa 4 tonna súlyú. Az óriás tölgyfa hordó üresen 18 tonnát nyom. Ahhoz, hogy beférjen, ki kellett mélyíteni a sziklába vájt barlang egyik ágát. A terem falát évtizedek óta nemespenész borítja.

– A hordót 1974-ben készítették Csepelen. Igaz ugyan, hogy a világon van ennél nagyobb is, azt azonban nem használják, csak dísz. Ez a hordó viszont él”. Most is fel van töltve borral: 120 ezer liter rizling van benne – magyarázza Bognár Jenő. Nem is állhat üresen, az tönkretenné a fát.

A hordó előlapján hatalmas dombormű mutatja be a borkészítés fázisait a kötözéstől a szüretig. A hatalmas faragványt a Kossuth-díjas Szabó István készítette, aki magát is megörökítette a bort préselő munkások között.

A budafoki borászatot még Mária Terézia korában honosították meg az ide települő svábok. Aztán egy járvány elpusztította az összes szőlőt, a pincerendszer azonban megmaradt. Többször keresett és talált itt menedéket a polgári lakosság a háborúk idején. Mivel a mészkőbe vájt alagútrendszer egyenletes, 14-16 fokos hőmérsékletet biztosít télen-nyáron, ma is bor tárolására és gombaszaporításra használják. Etyeki és balatoni borokat tárolnak itt, aztán palackozzák, és innen kerül a boltokba. Pezsgőt is készítenek az itt tárolt nedűkből.

Forrás: blikk.hu

Fotó : Bagyinszki Zoltán junior

1899-ben Zala György szobrászművész műteremházának épült ez a villa.

Tervezte: Bálint Zoltán és Jámbor Lajos (Lechner Ödön eredeti tervei után)

A kerítés oszlopainak eozinos, virág alakú záródísze, a kapubejárat, az Ajtósi Dürer sor felőli oldalon az ablakok keretezése, a homlokzat terrakotta betétei, valamint Zala György 1900-ban mintázott, nagyméretű, színes mázú kerámia féldomborműve – Vénusz ünneplése az olümposzon – a Zsolnay-gyárak terméke, a magyar szecessziós épületplasztika egyik legszebb alkotása.

Az egykori műteremház sajnos nem középület, pedig szívem szerint belülről is megnéztem volna. Kívülről is egy csoda, kár, hogy a körülötte növő fák miatt nem tudtam jól lefényképezni a ház díszeit, pedig van rajta bőven a kerítéstől egészen a tornyának csúcsáig Zsolnay.

https://multmento.blog.hu/2012/08/21/zala_gyorgy_muteremhaza

Az Óbudán letelepült zsidókról, 1349-től vannak először értesülések. Ennek a magyar zsidóságnak alig vannak építészeti emlékei, elpusztultak az évszázadok alatt.
Először a XVIII. század elején kaptak engedélyt a zsidók kőtemplom építésére. Ez az épület azóta elpusztult.
Mária Terézia, Habsburg uralkodó rendelkezései a város perifériájára kényszerítették a zsidókat. Így például itt, Óbudán a földesurak védelme alatt fejlődtek az újkori zsidó közösségek.
Az új, ma is álló zsinagógát 1821. július 20-án avatták fel. A templomot 1900-ban restaurálták, ekkor kapta meg mai szecessziós formáját. A Habsburg Birodalomban a maga korában a legnagyobb zsinagóga volt.
A II. világháború pusztításai elérték ezt a templomot is. 1945-öt követően menedékháznak, múzeumnak és a Magyar Állam által működtetett TV stúdiónak is helyet adott már az épület.
http://zsido.com/obudaizsinagoga/

12►

Ha Krúdyról beszélünk Óbudán, akkor ezen intézmények közül három fontos szerepet játszott az író életében, életrajzilag hiteles környezetet adnak, így méltán viselheti a Krúdy-negyed nevet a Kiskorona és Mókus utca által határolt tömb. Hiszen utolsó otthona a ma Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumként működő lakóházban volt, kedvenc törzshelyei közé tartozott a Kéhli Vendéglő és az Óbudai Társaskör épületében egykor működő Korona Kávéház, ahogy ez olvasható Márainál, Tersánszkynál.
A Mókus Sörkert és Étterem pedig a régi óbudai vendéglátást keltve életre, közkedvelt hellyé vált. Szinte látjuk magunk előtt, hogy a kert fái alatt az író szívesen elüldögélt volna.
Ebben a ma is hiteles környezetben található Gyenes Tamás szobrászművész Krúdy Gyula írót ábrázoló mellszobra is.

https://obudaitarsaskor.hu/index.php/hu/component/jem/event/30022-krudy-negyed

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum alapítását több kísérlet előzte meg. A gasztronómia-történeti múzeumok létrehozásának gondolata a 19. század végétől követhető nyomon. Glück Frigyesnek (1858-1931), a magyar szálloda- és vendéglátóipar egyik vezető képviselőjének a magángyűjteménye mellett, az I. világháború után a Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete vendéglátóipari felszerelésekből, ét- és menülapokból, fényképekből álló, jelentős gyűjteményt őrzött egy létesítendő múzeum részére.

http://www.museum.hu/muzeum/52/Magyar_Kereskedelmi_es_Vendeglatoipari_Muzeum

12►

A reformáció hatása korán eljutott Óbudára, ahol már 1566-ban gyülekezet szerveződött Szováthi Gáspár prédikátor vezetésével.
A 17. század végéig a helység eredeti lakosai református magyarok voltak, akik a város egyetlen templomát, a korábban nekik adományozott mai Szent Péter és Pál főplébánia templom elődjét használták a török hódoltság egész tartama alatt. 1698-ban Óbuda akkori földesura, ifjabb Zichy István, több mint ötven német katolikus családot költöztetett a városba, akik részére visszavette a templomot a kálvinistáktól.

Az 1838-as árvíz mintegy 2 méter magasan öntötte el a templomot, komoly károkat okozva. A reformkor és az iparosodás hatására jelentősen fejlődő település gyülekezete is tovább gyarapodott: 1848-ban orgonát építtettek, 1853-ban pedig az 1791-es régi helyett egy új iskolaépületet emeltek. A templomtorony sisakja 1878-ban készült. Az 1796-ban épült parókiát 1908-1909-ben Kós Károly 1904-ben készített terveivel és felügyeletével újjáépítették, azonban az épületet a két világháború között gyülekezeti terem és irodai célokat szolgáló helyiségek kialakítása miatt átalakították, megbontva az eredeti épületegyüttes szépségét.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

12►

A színház épülete Budapest Szívében, az Opera és a volt Balettintézet szomszédságában áll.
Nézőtere három fő részből állt: a földszinti, asztalokkal és székekkel berendezett kő- és faburkolatos nagyteremből, egy emeleti télikertből és egy keskeny karzatból.
A nagyterem oldalfalaihoz hasonlóan homlokzatát is szürke márványburkolat fedte, a bejárati kapuk anyaga alumínium- és rézlemezburkolat, az attika kerubfigurái vörösrézből domborítottak és részben aranyozottak. Az épület hosszúkás, 11 méter belmagasságú, 330 fős nézőtérrel. Az emeleten a kabaré-előadásoknak kialakított pódium kapott helyet. Kívül a geometrikusan stilizált, leegyszerűsített formák, az exkluzivitást sugalló, gazdag anyaghasználat és a keleties összhatás már az 1920-as évek art déco stílusát előlegezi.
A 6. kerületi, Paulay Ede utca 35. szám alatti épület Lajta Béla tervei alapján épült 1908-09-ben. Első célja a tervleírás alapján: „művészi táncok bemutatása, a tánc művészetének nemesebb értelemben való kultiválása, a hatodik művészetnek minálunk is az őt megillető magaslatra való emelése” volt. A városligeti Ős- Budavára szórakozónegyed korábbi bérlője, Friedmann Adolf felesége, Schwarz Amália úrnő nevén építtette a Szerecsen utca 35. szám alatt. A Parisiana Orfeum 1909. február 13-án nyithatta meg kapuit. Az első nagyobb változtatásokra Vágó László tervei alapján 1921-ben került sor. Ekkor már a színházi igényeknek megfelelő belső térrendszer alakult ki. A falakra-mennyezetekre színekben bővelkedő neoempire-neobarokk díszítés került. Az ötvenes-hatvanas években előbb Cléve Ervin, Vági Oszkár, majd P. Müller Éva tervei szerint a szocreál ízléshez igazították a homlokzatot. 1962-ben felkerült az épületre Budapest első függönyfala: eltüntették a pártázatot, sárga-kék üveglapokból álló szerkezettel takarták el az egész homlokzatot, a bejáratra pedig fémszerkezetet került. 1988–1991 között az épületet átalakították, a nagyszínpad mellett kialakítottak egy kamaratermet is. 1989-ben Kőnig Tamás és Wagner Péter, Dávid Ferenc művészettörténész segítségével rekonstruálta az 1909-es Lajta- homlokzatot.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

12►

A Gellért-hegyi Szabadság-szobor Budapest egyik jelképe, felemelt kezében pálmafaágat tartó nőalak, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben elkészült alkotása. Az eredeti, több kisebb szobrot is magába foglaló kompozíció hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt; a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének emlékére állították. A szocialista rendszer bukása és a szovjet felszabadítás átértékelése után a szoboregyüttest némileg átalakították és a szovjetekre való utalásokat, mint például a szobor előterében álló (kezében PPS–41 géppisztolyt tartó) 4 méter magas szovjet katona szobrát is eltávolították. A katona szobrát 1956-ban már ledöntötték, de a forradalom bukása után azt a tettesekkel visszaállíttatták, majd 1992-ben végleg a Memento Parkba került. A szobor talapzatán lévő feliratot is megváltoztatták, ezzel új értelmezést adva Budapest egyik leglátványosabb nevezetességének. A szabadságot szimbolizáló nőalak a felállítása után hamarosan a város egyik legfontosabb jelképévé vált.

Maga a szobor 14 méter magas, amely talapzatával együtt 40 méter magasra emelkedik a 235 méter magas Gellért-hegy fölé. A Citadella délkeleti bástyájánál álló emlékmű jól látható a főváros számos pontjáról.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

12►

A mai épület helyén az 1830-ban épült Harmincadhivatal épülete állt. Miután az adóhivatal épületét lebontották, egy ingatlanügylet következtében a telek Eisele Antal német szabó mester, Kovács Sebestyén Endre sebészprofesszor, Lyka D. Anasztáz bőrkereskedő és Lánczy Leó a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének birtokába került. 1858-ban a tulajdonosok külön-külön Gottgeb Antalt és Hild Józsefet kérték fel az épületeik tervezésére. A tervek szerint a telek bal oldalán a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza, a jobb oldalán Eisele Antal szabómester számára bérház épült. A tulajdonosok és a két építész még az építés előtt megegyezett abban, hogy az eredeti terv helyett Hild József tervei alapján, a mindkét épületet egybefoglaló homlokzattal, mintegy a tér egységes északi térfalaként kerül kivitelezésre. Az épületpáros 1862 körül készült el.

A mai ház névadója, Gerbeaud Emil svájci származású cukrász 1884-ben költözött Magyarországra, ahová Kugler Henrik csábította, mivel nem volt utóda. Budapesten betársult Kugler önálló cukrászdájába, aki 1870-ben helyezte át üzletét a Gizella téri épület földszintjére. Ő szerettette meg a pestiekkel a francia mignont, amelyet “kuglerként” emlegetett a vevőközönség. 1884 őszén aztán Gerbeaud Emil át is vette Kuglertől a cukrászdát és „Gerbeaud – Kugler utóda” néven nevezte el üzletét. 1892-ben megvásárolta az épületet az akkori két tulajdonostól Eisele Antaltól és a Magyar Kereskedelmi Banktól. 1912-ben Fellner Sándor tervei alapján a három emeletre még egy negyediket is építtetett. A cukrászdában készített konyakos meggy és macskanyelv világhírűvé tette a Gerbeaud márkát. Miután harminchét évig üzemeltette cukrászdáját, 1919-ben a Tanácsköztársaságot követően meghalt. A Gerbeaud Cukrászda (pestiesen: A Zserbó) nagyon sikeres lett Budapesten, amelynek legkedveltebb terméke a konyakos meggy lett, és a később nagyon híressé vált „zserbó” szelet, ami azonban Gerbeaud Emil cukrászdájának az idejében még nem létezett, mert az az 1948-1984 között ugyanezen a helyen működött Vörösmarty Cukrászda terméke volt. A Vörösmarty téri cukrászdát 1948-ban államosították, és csak 1984-ben kapta vissza a Gerbeaud nevet. A Vörösmarty is ápolta a hagyományokat és a cukrászmesterek generációról generációra adták át a szakmai tudást, így a „zserbó” megtartotta a világhírnevét.

1995-ben a HungarHotels (Hungária Szálloda és Étterem Vállalat) kezelésében lévő cukrászdát, a teljes ingatlant és a védjegyet is Erwin Müller német üzletember vásárolta meg, aki 1997-ben egy éven át tartó rekonstrukció során a legújabb technikai igényeknek megfelelően modernizálta és az egész épületet felújíttatta. Napjainkban a Gerbeaud Cukrászda és Irodaház a Gerbaud cukrászdának és kávéháznak és 3 emeleten exkluzív irodaterületnek ad helyet, amely az Immo-Müller Kft. tulajdonában van. A belső udvarban kialakított, üvegtetővel fedett Átrium rendezvényteremként működik.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

123►

A budapesti Szépművészeti Múzeum 1906. december 1-jén, Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében nyitotta meg kapuit. Története ekkor már bő egy évszázados múltra tekintett vissza, hiszen az 1896-ban elhatározott múzeumalapítással a magyar főúri és egyházi gyűjtőknek a 18-19. században kialakított kol­lekcióit egyesítették az új múzeumépületben.

A Szépművészeti Múzeum nemzeti gyűjtemény, és története szo­rosan összefügg a magyarországi műgyűjtés történetével. Szemben a szerencsésebb nemzetek nagy közgyűjteményeivel, amelyeket többnyire uralkodók évszázadok alatt felhalmozott műkincsei alapoztak meg, ez a múzeum a magyar nemességnek köszönheti létét. A bécsi császári és királyi gyűjteményekből csupán kevés mű jutot­t ide: 1848-ban, Kossuth Lajos rendeletére a budai kamaraelnöki lakást díszítő dara­bokból köztulajdonba vett festmények között volt például Dürer Férfíképmása. A magyar főúri gyűjtemények közül a legjelentősebb az Ester­házy-gyűjtemény volt, amelyet 1870-71-ben vásárolt meg a ma­gyar állam. Ez a kollekció alapozta meg az Országos Képtárat, a Szépművészeti Múzeum közvetlen elődjét. Az Esterházyaktól származó rajzok és fest­mények között voltak Leonardo, Raffaello, Correggio, Rembrandt és Tiepolo művei, több száz holland és flamand kép, valamint jónéhány kiemelkedő spanyol festmény: Ribera, Murillo, Goya alkotásai.

http://www.szepmuveszeti.hu/muzeum_tortenete

A csaknem 900 négyzetméter alapterületű, egy középkori bazilika belső terét megidéző terem falfestményeinek megújításán egy éven át mintegy 70 restaurátor dolgozott, akik 2500 négyzetméter falfelületet varázsoltak újjá. A munkálatok során 1500 liter konzerválóanyagot és csaknem 100 kilogramm különböző színű pigmentet, valamint 5,5 kilogramm aranyat használtak fel. Ezek mellett a múzeumi tér korszerű hűtési-fűtési, valamint modern világítási rendszert is kapott. A múzeum átfogó felújítása 14 ezer négyzetmétert érint, ami az épület alapterületének mintegy negyven százaléka.

www.cultura.hu/kultura/megnyilik-a-szepmuveszeti-roman-csarnoka