Kategória Archívum: Felvidék

A Gölnic folyó, Sztracena bányászfalu közelében látványos hasadékvölgyön kacskaringózva tör át a meredek sziklafalak között. A szurdokvölgyön átvezető aszfaltút kijáratánál a sziklafalban a környék birtokosa, Koburg Ferdinánd herceg emléktáblája található. 1840-ben ő építtette a több helyen is sziklába vájt utat. A Káposztafalvi Karsztvidék legnagyobb tava, a Gölnic-patak 1954-es felduzzasztásával keletkezett Imrikfalvi tározó. A tó és környéke nyáron a fürdőzők és a vízisportok szerelmesei, télen a környék sípályáin sportolók kedvelt üdülőhelye.

https://hazajaroegylet.hu/uticelok/sztracenai-volgy-imrikfalvi-tarozo/

A közeli Béla-patakról elnevezett város Árpád-kori eredetű. A tatárjárás után német telepesek által benépesített Szepesbéla már 1271-ben városi jogot nyert, ezután osztozott a többi szepesi város sorsában. Jelentős volt kereskedelme, céhes kézműipara: textilgyártása, cipészei, borovicskája. Zsigmond király lengyel zálogba adta, ahonnan csak 1772-ben szabadult meg és tért vissza Magyarországhoz. Egykor jelentős vasipara a 20. századra lehanyatlott. 1945 után német és magyar lakossága „eltűnt”.

A város főterén álló plébániatemplom a 13. században épült korai gótikus stílusban. A 14-15. században kibővítették. A ma látható templom a szepességi kéthajós templomok csoportjába tartozik. Gótikus boltozata a 15. században készült. Figyelemre méltó a szentély falán látható, gazdagon faragott szentségtartó fülke (pasztofórium), valamint szintén a szentélyben, a boltozat egyik gyámkövén kivehető, díszítés: egy kardot és pajzsot tartó emberalak.

Barokk toronysisakja és értékes belső faberendezése az 1771-es évekből való. Mellette, kissé nyugatra reneszánsz pártázatos stílusú, külön álló harangtornyot találunk.

http://www.muemlekem.hu/hatareset/Remete-Szent-Antal-plebaniatemplom-Szepesbela-401

A karácsony felemelő ünnepéhez talán ez a szépséges püspöki templom – a gazdagon díszített templombelső illik a leginkább. Csodáljuk, nézzünk körbe a város egyik legértékesebb több mint 300 éves műemlékében, az idei karácsony alkalmával.
Szinte káprázik a szem a különleges színpompás freskókon, stukkókon, szobrokon, oszlopokon, fafaragásokon, a beszűrődő fényeken. A barokk művészei mindent tudtak Nyitrán, hogy az egyház fényűzését, nagyságát reprezentálják a hívők felé.
Telegdy püspök 1640-ben csatolta a barokk dómot a gótikus templomhoz, amelyet 1732-ben alakítottak át. Freskóit A. Galliardi festette 1723-ban. Perényi és Pálffy püspökök hagyatéka, szakrális kincsei láthatóak a várban létrehozott kiállítás keretében.
A közeli Vazul vártorony ismert történelmi emlékünk, Szent István ide záratta rokonát, a lázadó Vazult.

Bagyinszki Zoltán

A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott háziőrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án – a béketervezet végleges lezárása után – nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres “védőbeszédét”. Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország – függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől – azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.
A következőkben a beszéd teljes szövege olvasható, magyar fordításban.

http://www.trianon.hu/keret.phtml?/trianon/tria1920/apponyi.phtml

 

Garamszentbenedek apátsága, temploma a Felvidék egyik kiemelkedő egyházi építészeti emléke . Jó régen jártam itt a gótika emblematikus alkotása.
A különlegesen szép bélletes kapuja említendő, továbbá ami képen nem látható az impozáns, 4 szintes kapcsolódó kolostor épület- ami várként is funkcionált a török ellenei harcokban.
Sajnos a vírus miatt nem tudtam ismét eljutni a településre az utazási korlátozások miatt- pedig érdemes az utazásra, fotózásra. Az épület további részletei és a belső fél évezredes gótikus – csúcsíves szépségek nagy motivációt jelentenek számomra. Sajnos ez is a trianoni határainkon túli érték, építészeti emlék.

Olvasmányaimból emlékszem a z 1000 év leg, leg szakrális művészeti emlékünkre még a nagyméretű Garamszentbenedeki úrkoporsó mesteri alkotásra, amely hála az égnek időben került a mai magyar területekre-jelenleg az Esztergomi Keresztény Múzeum legféltettebb kincse. Feltétlen érdemes az interneten ezt is megtekinteni.
A napokban jártunk Doboz- Szanazug őszi erdőjében, a parkoló mellet látványos kultúrtörténeti, idegenforgalmi kiállítás fogadott minket a szabadban, gondolom a dobozi önkormányzatnak köszönhetően.
A képeken, térképeken mellékelem a középkori történelmi földrajzi információit.
Doboz – Szanazug anno királyi erdeiben makkoltatták Hunyadi Mátyás idejében a Garamszentbenedeki apátság disznóit is. Érdekes kapcsolódás, a történelem felmutat sok sok érdekességet, ahol Békés- megye is említésre került.

Bagyinszki Zoltán

Fotó: junior Bagyinszki  Zoltán

1465. május 19-én kelt II. Pál pápának azon bullája, melyben engedélyezte Hunyadi Mátyás király (ur. 1458-1490) számára egy magyarországi egyetem megalapítását.
Korábban Nagy Lajos király (ur. 1342-1382) 1367-ben, Pécsett, illetve Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387-1437) 1395-ben, Óbudán hozott létre felsőoktatási intézményeket, ezek azonban a legjóindulatúbb becslések szerint is 1410 körül befejezték működésüket. Hunyadi Mátyással 1458-ban egy bőkezű mecénás került a magyar trónra, akit humanista műveltségű bizalmasai, köztük az esztergomi érsekké tett Vitéz János kancellár is ösztönöztek arra, hogy a korábban Itáliából szerzett tudást – megsokszorozva a magyar diákok számát – Magyarországon is elérhetővé tegye.
Az 1465. május 19-i bulla felhatalmazta Mátyást, hogy egy tetszése szerint kijelölt helyen alapítson egyetemet, szabadon választott fakultásokkal, annak tanárait pedig lássa el rendszeres fizetéssel. A bolognai egyetem mintájára szervezett és berendezett intézményt Vitéz János saját érseki székhelyén akarta elhelyezni, ám mivel Gmaintl István pozsonyi polgár a kincstárra hagyta vagyonát, az Academia Istropolitania –Istropolis Pozsony ógörögösített neve volt – 1467-ben ebben a városban nyitotta meg kapuit.
Az egyetem legfőbb szervezője a magánvagyonából bőkezűen adakozó Vitéz lett, aki német mintára – kancellárként – az intézmény vezetését is elvállalta. Mátyás hívására számos nemzetközi hírű oktató jött Magyarországra tanítani, megfordult Pozsonyban például Regiomontanus, a kopernikuszi világkép egyik előfutára, a lengyel Ilkusz Márton csillagász vagy az itáliai Johannes Gattus teológiaprofesszor is. A királyi támogatás az oktatók finanszírozásában mutatkozott meg, ezenfelül Taddeo Ugoleto, a Corvinák felügyelője még könyvtárat is szervezett az egyetem számára.
Az intézmény fénykora az 1467-70-es esztendőkre tehető; miután Mátyás viszonya megromlott összeesküvést szervező kancellárjával, az Academia Istropolitana csillaga is leáldozott. Vitéz János 1472-ben bekövetkező halálával a hírneves oktatók elhagyták Pozsonyt, Mátyás uralkodása után pedig hivatalosan is megszűnt az oktatás. II. Ulászló (ur. 1490-1516) idejéből már arra találunk forrásokat, hogy az egyetem épületét fegyvertárnak használták, tetőcserepeit pedig elhordták. Pozsony városában ezután évszázadokig nem volt felsőoktatási intézmény: bár II. Ferdinánd (ur. 1619-1637) tervbe vette egy új egyetem alapítását, az csak II. József (ur. 1780-1790) 1784-es rendeletével nyithatta meg újra kapuit.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1465_majus_19_a_pozsonyi_egyetem_szuletese/

Pozsony, a történelmi Magyarország egykori fővárosa sok városi palotával, igényes polgárházakkal, kúriákkal büszkélkedhet.
A Szegner kúria egy tehetős kereskedő család impozáns pozsonyi palotája. Amely a belvárosi sétáló utca elején a St. Mihály kapuhoz közel épült.
A késő reneszánsz úri lak anno 1648-as évszámot mutat a kapu feletti szövegben. A 4 szintes műemlék épületben született a híres feltaláló Johann Andreas Segner.
Pozsonyi városlátogató programjaim alkalmával- ez más a sokadik mindig felkeresem és megcsodálom a középkori Magyarország, a Felvidék egyik legszebb épületét.
Különös tekintettel a díszes címeres kapubejáróra. Reménykedem, a következő alkalommal egy pár belső felvétellel is gazdagodik a képgyűjteményem.
Sajnálatos, tragikus hogy a Trianoni békediktátum Pozsony városát is határainkon kívül rekesztette.

Bagyinszkli Zoltán

Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.

Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ezt nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének köszönhette, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek az eszményeknek hangot adjon műveiben.

Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újrakiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.

Forrás: wikipédia