Kategória Archívum: Délvidék

Versec város

Délvidék

Versec város Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.

A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban laktak itt emberek. Később trákok, kelták, szkíták, dákok, gepidák és avarok szállásterülete volt.
A települést 1427-ben Zsigmond egyik oklevelében említik először. 1439-ben Verschecz néven említik. A 15. században szláv település, várát Zsigmond király építtette. A török a falut teljesen elpusztította, 1552-ben pedig Ahmed pasa a várat is bevette. A gyakori török és erdélyi ostromok következtében 1658-ban romba dőlt, csak egyetlen tornya maradt.
1690-ben Csarnojevics Arzén pátriárka vezetésével szerbek települtek le és püspökséget alapítottak. 1699-ben a karlócai béke értelmében 1716-ig ismét török kézre került.
A török uralom megszűnésével a város a Temesi Bánság egyik kerületi székhelye lett. 1717-ben szőlőművelő németek települtek le. A 18. században a város fejlődésnek indult, ekkor alapították első iskoláját, gyógyszertárát és postáját.
1757-ben az ortodox, 1766-ban az Uspenska, 1785-ben a Nagy Saborna templomot szentelték fel. 1788-ban a város magát csellel védte meg a török ellen. 1817-ben szabad királyi város lett.
1840-ben 15 503 lakosával a Temesi Bánság legnépesebb települése volt.
851-ben Fényes Elek ezt írta a településről: „Versecz, nagy és népes város, Temes vármegyében, Temesvárhoz délre 10 mérföldnyire, saját postahivatallal. Lakja 13,868 lélek, kik 5596 római katholikus, 180 hébert, 100 protestánst kivéve óhitűek… Székhelye a verseczi görög püspöknek. Van itt postahivatal, sótisztség, kamarai uradalmi tiszttartóság, számos kézműves. A selyemtenyésztés nagy divatban. Gazdag határa első osztálybeli, s van 373 egész úrbéri állománya. Roppant szőlőhegyén jó és sok bort termeszt. Egy hegytetőn valami kastély omladéka most is látható, de kié lehetett, nem tudhatni. Földesura a kamara.”
1848. július 11-én itt zajlott le a szabadságharc első csatája a szerbek ellen. 1849-ben a császári rendelettel létrejött Szerb Vajdaság és Temesi Bánság része lett.
Versecre a vasút 1858-ban érkezett meg. 1880-ban Bernard Staub svájci kereskedő megalapította a Helvécia pincészetet és borait Európa szerte ismertté tette.
1910-ben 27 370 lakosából 13 556 német, 8602 szerb, 3890 magyar, 879 román, 127 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Temes vármegye Verseczi járásának volt a székhelye.
1918-ban a Monarchia háborús vereségével a város a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1944-ben a német lakosságot elűzték a városból.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Versec – Szent Gellért rk. templom

Délvidék

Az első katolikusok német családok voltak, akik a törökök kiűzése után 1717-ben telepedtek le a helységben. A plébániát 1720-ban alapították és a Kincstár volt a kegyúr. Az egyik mecset szolgált templom helyett miséző helyül. Az első templomot 1730-ban építették, a tornyot 1750-1751-ben. Az új templom 1860-1863 között neogótikus stílusban két toronnyal épült. Az új templom ünnepélyes megáldása 1863. december 27-én volt.
1826-ban Szent Orbán, a szőlőskertek védőszentjének tiszteletére, kápolna épült, de az idők során megrongálódott kápolnát az egyházközség 1966-ban lebontatta.
A Szent Rókus kápolna 1739-1740 között épült a pestisjárvány megszűntének emlékére. Köréje temetkeztek és itt alakult ki az egykori temető. Ezt a városi hatóságok felszámolták az 1960-as évek elején. A kápolna megmaradt az egyház kezelésében mint műemlék.

http://www.catholic-zr.org.rs/versec/

Magyarkanizsa – Városháza

Délvidék

Magyarkanizsa kisváros és község Szerbiában, Vajdaság északkeleti részén, az Észak-bánsági körzetben.

A város 19. századi történetében a nagygazdák, gazdag vállalkozók, kereskedők, iparosok játszották a vezető szerepet. Megalakult a Gazdakör, az Úrikaszinó, az Ipartestület. Beindultak az olvasókörök, szakszervezeti körök. Megépült a Vigadó, kialakult az Erzsébet liget, más néven Népkert. Gőzmalmok létesültek az „Első gőz- tégla- és cserépgyár” (Grünfeld Herman alapította 1903-ban) a fűrésztelep, és ily módon álláshoz jutott a mezőgazdasági munkaerő-felesleg. Már ekkor hírnevet szerzett a kanizsai építőipar. A kőművesek, az ácsok, a kubikosok Közép-Európában dolgoztak. A 20. század első évtizedeiben még nagyobb fejlődést hoztak. 1908-ban rendezett tanácsú várossá lesz. 1912-ben megépült az új városháza, a gyógyfürdő. Az új Szent Pál templom a 17. században épült, a nagytemplom is ekkor bővült. Az 1700-as években emelt ortodox templom is akkor kapta mai formáját.

Az első világháború utáni trianoni békeszerződéssel került a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. A néhai városi közlegelő területére a kormány délszláv lakosságot telepített, így alakult ki Velebit és a későbbi Vojvoda Zimonjić, de más településkezdemények is kialakulóban voltak. Nagy, dinamikus változásokat hozott a II. világháború, de a város gazdasági, népességi szerkezete lényegében változatlan maradt egészen az 1960-as évekig.

Az 1960-as évektől indult meg a határozott fejlődés mind a mezőgazdaságban, mind az iparban. Elkezdődött az olajmezők kiaknázása, az úthálózat korszerűsítése, ugyanakkor megszűnt a vasúti forgalom Szabadka és Zenta irányában. A Tisza 1970. évi nagy áradása után új gátrendszer létesült, majd 1973-ban megépült az új tiszai híd. A város új településrésszel is gazdagodott a Körös torkolati részének feltöltésével. A mai Kanizsát több hagyományos rendezvény jellemzi (futó- és úszómaraton, augusztus 20-ai újkenyér-ünnep, nyári és téli néprajzi és népzenei táborok, krizantémnapok, nemzetközi dzsesszfesztivál stb.). Ezek legrangosabbja, az Írótábor ihlette Kanizsa már-már elkopott díszítő jelzőjét: „A csönd városa”.
Nemcsak a táj szépségét határozzák meg a természeti adottságok: a Tisza, a csatornák, a víztározók, az erdőségek, a szántók, a rét, a legelők, az északon húzódó homokvidék környezete és élővilága, hanem a fő gazdasági ágakhoz is ez szolgált alapul: a jó minőségű termőföld, az agyag, a kőolaj és a hévíz.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Csóka Sváb – Léderer kastély

Délvidék

Borovszki adatai szerint Csókát Marczibányi Lőrinc magyar földesúr vásárolta meg a kamarai javak első nyilvános licitációja során 1781-ben, amikor is 22 puszta került eladásra. A kastély építését a Marczibányi család kezdte meg, és a javadalmat egészen 1868-ig birtokolták, amikor is eladták Barber Ágoston és Kluseman kőbányai sörgyárosoknak. A birtok rövid idő múlva ismét gazdát cserélt, ezúttal Schwalb Károly vásárolta meg, aki befejezte a kastély építését, majd eladta a gazdag zsidó Lederer családnak, Artúrnak és Károlynak. Mivel ez a család már készen vette meg a kastélyt, figyelmüket a birtok és a park szépítésére fordították. Az utolsó földesúr, Lederer György közvetlenül a második világháború előtt, zsidó lévén, elhagyta az országot, a birtok pedig Hermann Göring tulajdonába került. A háború után a kastélyt a „Csóka” mezőgazdasági birtoknak adták használatra.

Építészeti elgondolását tekintve a kastély a klasszicizmus stílusjegyeit hordozza, de későbbi kiegészítések és a homlokzat megmunkálása révén bizonyos eklektikus jegyeket is kapott. Ez különösen a főhomlokzat megoldásában látszik, ahol neoreneszánsz elemek is felbukkannak, ami a historizmusnak az építészetben és a művészi kifejezés egyéb területein való megjelenésének a következménye. A kastély magában álló, egyemeletes épület, amelyet valaha gonddal ápolt park övezett, hosszanti tájolású, tagolt alapzatú, az épülettömeg elosztása szimmetrikus. A főhomlokzat az utca felé néz, ezért megmunkálásának különleges figyelmet szenteltek. Függőlegesen két oldalsó és egy középrizalit valamint tágas ablaknyílások tagolják, vízszintesen pedig szalagfonatos párkányzat és koronázópárkány fut. A főhomlokzatot a központi rizalit uralja, amely a koronázópárkány fölé nyúlik és árkádos frízben fejeződik, ez felett egy profilált timpanon van közepén ökörszemablakkal. A központi rizalit legdominánsabb része az emeleti terasz, kovácsoltvas korláttal és három íves lezárású ablakkal. Az emeleti szakasz ablakai a földszinti ablakok tengelyéhez rendeződnek, íves lezárásúak, és profilált spaletta keretezi őket, míg a földszinti ablakok egyenes lezárásúak, és a faltömegtől függő ritmusba rendeződnek, amivel hozzájárulnak a homlokzat sajátos tagolódásához. Az oldalsó rizalitok valamivel alacsonyabbak, és visszaköszönnek rajtuk a középrizalit bizonyos jegyei.

http://www.heritage-su.org.rs/?p=2145&lang=hu

Szabadka – Városi múzeum és képtár

Délvidék

A Szabadkai Városi Múzeumban 2017. október 18-án nyílt meg A megújulás színei című kiállítás, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából, és Magyarország szabadkai főkonzulátusának közreműködésével. A kiállítás a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából készült, amelyet október 31-én ünnepelnek egész Európában. A kiállítás 2017. december 10-ig látogatható, keddtől szombatig, 10-től 18 óráig. A megújulás színei című tárlat mellett látogathatók még a Vajdasági Magyar Képtár (1830-1930), Jovan Cvijić – Közép – Európa, Vajdaság, a Vojnich Oszkár (1864-1914), és a Jugoszlávia festők és szobrászok művei a Szabadkai Városi Múzeum művészeti gyűjteményében (1918-1940,1945-1990), II. rész című kiállítások is. A belépő 100 dinár.

http://www.gradskimuzej.subotica.rs/?lang=hu

Szabadka – Gyógyszertár múzeum a városházán

Délvidék

A Gyógyszertár múzeuma a városháza földszintjén a szuvenírbolt keretein belül található. A közel 40 négyzetméteres helyiségben gyógyszertári üvegek, fém és fadobozkák, gyógyszertári mérlegek valamint Thomson német nyelvű többkötetes gyógyszertári kézikönyvek vannak kiállítva. Itt található továbbá Szilberlajtner (1901-ből származó) bútora is. Ezt a bútort a XX. század hatvanas éveiben eltávolították a gyógyszertárból és megőrizték. Utoljára a nyilvánosságnak 1986-ban mutatták be, amikor a belgrádi kiállításon Szabadka mutatkozott be. Ezután a szabadkai orvosi társaság helyiségeiben volt elhelyezve. Mr. Buckó Imrének a valamikor Gyógyszertárak igazgatójának kitartásának eredményeként a Szilberlajtner féle bútor újra látható a szabadkaiak és a városba látogatók számára, a szabadkai gyógyszerészet története című kiállításon belül. A kiállított enteriőr a Védőanyához nevet viseli.

A múzeumról mr. Ph. Buckó Imre nyugalmazott gyógyszerész ír:

A kiállított bútor 110 éves és a neoreneszánsz remek példája is egyben. 1895 és 1896 között Szilberlajtner Ferenc megrendelésére készült. A gyógyszertár 1895-ben vásárolta, és ez volt a második gyógyszertár Szabadkán. Előzőleg a Szabadság téren volt a székhelye, ott ahol a közelmúltig a sportüzlet volt. Az új gyógyszertárról 1897-ben a következő módon írtak a fővárosi újságok, a Magyarország illetve a Nagyvilág:

„A régi gyógyszertár díszek nélkül volt és nem felelt meg a funkcionális berendezésnek, bútora pedig elavult és kopott volt. Az új tulajdonos dolga az volt, hogy teljes mértékben felújítsa a gyógyszertárat. Igyekezett, hogy az új enteriőr, ami az ízlést és a szépséget illeti kielégítse a legmagasabb nagyvárosi elvárásokat is. Az új helyiség gazdagon díszített, nemes stílusban, és remek építészeti jegyekkel rendelkezik. Az enteriőr szépséges harmonikussága úgymond impozáns…” – így hangzik az idézet.

A gyógyszertári bútor egészen 1985-ig használatban volt, amikor a Műemlékvédelmi Intézet kultúrörökséggé nyilvánította. Buckó Imre az akkori gyógyszertár központ igazgatója megszervezte a bútor felújítását, amelyet a rá következő évben a városok közötti vetélkedőn Belgrádban a zsűri az egyik első hellyel díjazta. A gyógyszertári múzeum megnyitására azonban még húsz évet kellett várni.

http://www.apotekasubotica.rs/page/muzej-apoteka?language=hu

Szabadka – Palics Vigadó

Délvidék

A sétány az épület földszintjét két egységre osztja: az egyikben cukrászda volt, a másikban étterem működött. Mindkettő gyönyörű teraszokkal nézett a tóra. A park felé tájolva két, félkörívben képzett bazár működött: az egyikben borbélyműhely, a másikban játék árus és papírkereskedés volt. A 70-es években mindkettőt lebontották, de az utolsó felújítás során az eredeti állapotnak megfelelően újra felépültek. Az oldalsó részeken képzett lépcsőkön lehet elérni a felső szintet, amely a két épületrészt egységes tömbbe foglalja. A központi részben díszes terem volt, benne bálokat, koncerteket, mulatságokat és színi előadásokat rendeztek. Innen terasz nyílt a park felé, melyet a bazárok felett alakítottak ki. A másik irányba, a tó felé is terasz nézett.

Ez az egyedülálló épület többször váltott funkciót az elmúlt évszázad során: működött benne sportklub, teniszeztek a nagytermében, diszkónak is használták, a félemeleten pedig művésztelep működött. Egy ideig üresen állt. Rekonstrukciója és restaurálása 2006-ban kezdődött el, és ma is tart. Anyagi gondok miatt a befejezés várható időpontja többször módosult. Az épületet ma is több célra hasznosítják, a jövőben filmvetítésre is alkalmassá teszik. A Vigadó, – szokták Nagy terasznak is hívni,- ma Palics legmeghatározóbb látványossága a szecessziós épületcsoport legjelentősebb tagja. A Szabadkai szecessziós útvonal része.

A Vigadó, mely egykor a szórakoztatás központi épülete volt, a parkot a tóparttal köti össze. Díszítésként a fa elemeken bevésett virágmotívumok jelennek meg. Sokévnyi szünet után, lassan ismét visszakerül Palics vendéglátó életébe.

http://szecesszio.szegedvaros.hu/setak-palics-vigado/

Menráth József – bérpalota

Délvidék

Novi Sad –  Ul. Kralja Alexandra 14.
Baumhorn Lipót tervező több polgári épületet is alkotott a városban.
Ezek egyike a városközpont egyik fontos utcájában álló, nagy méretű, három szintes, szecessziós jellegű bérpalota, amelyet 1909-ben tervezett meg.
A Menráth – házként is ismert, szimmetrikus homlokzatú épület magas oromhomlokzatának közepén két pilaszter között medaillont találunk, körülötte aprólékosan kidolgozott díszítésekkel.
Az első és második emeleteken zárt, ill. nyitott, kovácsolt vas
korlátos erkélyek váltakoznak. Az ablakokat gazdag vakolatdíszek övezik. Az egész homlokzatot a vízszintes és függőleges tagoló elemek elegáns ritmusa uralja.
A ház földszintjén üzleteket alakítottak ki, míg az emeleteken
luxuslakások kaptak helyet. Az épület barokkos magas tetejét
modern eszközökkel építették be, ill. építették újjá.

/forrás: http://www.muemlekem.hu/hatareset id=1774

 

Zombor is átváltozik…

Délvidék

Hódsághy Béla: Zombor

Ó, dermedt utcák, régi, lusta házak,
Paloták, kunyhók, terek, templomok,
Homlokotokra sebet vert a század,
Mint az enyémre, bélyeges nyomot,
S most álltok itt, míg mállaszt az alázat,
Rokonaim, ti hallgató romok.
Magányosak, kiket a celtiszeknek
Sűrült hálói óvnak, rejtegetnek.

 

Zombor város első írásos említése 1391-re tehető, amikor a települést Coborszentmihály néven említik a templomának védőszentje, illetve a Bodrog vármegyei ispánokat adó Cobor család után. A Cobor család 1479-ben domonkos kolostort építtetett, majd az oszmán fenyegetés okán várat is emeltetett. A rákövetkező évtizedekben a parasztháború, a török hadjáratok és a szerb zavargások következtében a magyar őslakosság eltűnt a városból és a környező falvakból. Elpusztult, menekülni kényszerült vagy rabsorsra került.
Az 1451-es török hadjáratot követően Coborszentmihány közel 150 évre a török birodalom részévé vált. Ezidőtájt jelenik meg a forrásokban a szerb ajkakon eltorzult Szombor névalak, melyből később a Zombor név alakult ki. A török időkben a város fontos kereskedelmi csomópont volt, illetve katonai kerület (náhije) kapott itt helyet.

A közel másfél évszázados török uralom idejéből az adókönyvek és útirajzok feljegyzéseit leszámítva szinte semmilyen tárgyi emlék nem maradt fenn, pedig a városban sok ház épült ebben az időben, boltok és fogadók sorakoztak, iskola létezett, szeráj és 14 muzulmán imahely volt megtalálható a városban. Zombor 1687. szeptember 12-én szabadult fel a török uralom alól, amelyet követően azonnal bosnyák ferencesek irányítása alatt 5000 katolikus bunyevác települt le itt. Három évvel később görögkeleti szerbek érkeztek nagy számban, akik az új határőrvidék őrei lettek.

A karlócai békét (1699) követő békés időszakban Zombor városa virágkorát élte. A fejlődést csupán II. Rákóczi Ferenc egyik serege vetette vissza, mikor a Kecskemétet pusztító szerbek elleni büntetőhadjárat során felégette a várost. A törökökkel szembeni érdemeinek köszönhetően Zombor katonai város rangot kapott, a 18. század elején görögkeleti, majd katolikus iskolát is alapítottak. A határőrvidék felszámolása (1745) után mezővárosként Bács vármegyéhez csatolták. Erre az időszakra telető a város polgárosodásának kezdete, amelynek köszönhetően gyors fejlődés következett mind kereskedelmi, társadalmi és kulturális téren. 1749-ben Mária Terézia szabad királyi városi címet ajándékozott Zombornak.

1786-tól a második legnagyobb megyének, az egyesült Bács-Bodrog vármegyének a központjává vált. Ez új lendületet adott a város fejlődésének, ezidőtájt készült a Ferenc-csatorna is. A Szeged-Zombor-Eszék vasútvonal további lehetőségeket biztosított a gazdasági fejlődés számára. A 19. század végén folyt a város fásítása, aminek köszönhetően ma is hatalmas ostorfák uralják az utcákat.

Zombor óvárosában egymást érintik a régi korok építészeti remekei, a barokk, a rokokó, a klasszicista, a biedermeier és a szecesszió jegyei köszönnek vissza a falakról és a házak ormairól. A gyűrűbe szorult városmag a mai napig megőrizte a kulturális és építészeti sokszínűségét.

http://delvidekiutazas.com/zombor/

Szabadka – Zsinagóga, üvegmozaikok 2015.

Délvidék

Európában ez az egyetlen zsinagóga, amely külső és belső megjelenésében a szecesszió magyar stílusát képviseli.

A zsinagóga a zsidó hitközség vallási épülete volt 1979-ig. Ekkor ajándékozási szerződéssel átadták a városnak, hogy újítsa fel és viselje gondját a továbbiakban. A zsinagóga azóta építési terület, ahol az anyagi eszközök meglététől függően végeznek felújításokat. A szabadkai Népszínház használta rövid ideig, 1985–1988 között számos színi előadást, koncertet tartottak falai között. 1988 óta kihasználatlanul, üresen áll. 2012-ben turisztikai célokkal megnyitotta kapuit a látogatók előtt, új szerepkört adva az épületnek. A tervek szerint a jövőben többcélú épületként működne: koncert-, kiállító terem, illetve színi előadások helyszíneként.

Az ólomüvegek terveit Róth Miksa (1865–1944) készítette.
Az ólomüvegek Róth Miksa műhelyében készültek, élénk színeikkel, művészi hatásukkal különleges varázst jelentenek ebben a szentélyben. Sajátságos fényhatásokkal élményt keltő látványt nyújtanak a rozetták indázó fürtjei: a leveleik, szíveik, szegfűik, liliomaik és tulipánjaik a zöld gyöngéd árnyalataiban, a világos lilában, a pirosban, a sárga és kék színeiben pompáznak.

http://www.szepmagyarorszag.hu