Kategória Archívum: Délvidék

12►

2024. július 31-én a Vajdaságban Futakon jártunk gróf Hadik András lovassági tábornagy, futaki uradalmában, ahol Kónya István Gyula város önkormányzatának alpolgármesterével, Bagyinszki Zoltán fotográfus, tanár, népművelő, kulturális menedzserrel, Nagy Zoltán nyugállományú ezredessel, a Magyar Tartalékosok Szövetsége /a továbbiakban: MATASZ/ Békés vármegyei szervezet elnökével és Gulyás László nyugállományú alezredessel, a MATASZ Békés vármegyei szervezet alelnökével.

Gróf Hadik András (1710 – 1790) a „leghuszárabb huszár”, a Habsburg Birodalom első számú katonai vezetője, az Udvari Haditanács elnöke volt.
A mai napig a legmagasabb beosztású magyar katona. Díszes kardjának –amelyet Székesfehérváron, a Hadtörténelmi Múzeumban őriznek – másolatai a honvédség hivatalos elismerésének számítanak.

Futakon (Újvidéktől K-re) a katolikus templom kertjében fogadott bennünket Basnec Igor a Vajdasági Magyarok Szövetsége, a Szerb parlamenti képviselője /államtitkára/, valamint a helyi katolikus közösség plébánosa.

A templomban megtekintettük gróf Hadik András tábornagy emlékhelyét és a relikviákat, a volt Hadik – kastélyt, ahol jelenleg mezőgazdasági középiskola működik. A helyi közösség méltó módon őrzi és ápolja a magyar gróf hagyatékát és emlékét.

A látogatásunk célja fejet hajtani és megemlékezni a tábornagy Európa hírű katonai múltja és emberi nagysága elött, népszerűsíteni a katonanemzedékek és a fiatalok körében gróf Hadik András katonai sikereit és emlékét.

A megemlékezés és az emlékhely megtekintését követően koszorúkat helyeztünk el a templomban gróf Hadik András tábornagy emléktáblája előtt.

Pár fotó a legnagyobb magyar huszárról, amely a Budai várban található.

Békéscsaba, 2024. július 31.

Fotó-szöveg: Bagyinszki Zoltán, Gulyás László

12►

2024. július 31-én a Vajdaságban Futakon jártunk gróf Hadik András lovassági tábornagy, futaki uradalmában, ahol Kónya István Gyula város önkormányzatának alpolgármesterével, Bagyinszki Zoltán fotográfus, tanár, népművelő, kulturális menedzserrel, Nagy Zoltán nyugállományú ezredessel, a Magyar Tartalékosok Szövetsége /a továbbiakban: MATASZ/ Békés vármegyei szervezet elnökével és Gulyás László nyugállományú alezredessel, a MATASZ Békés vármegyei szervezet alelnökével.

Gróf Hadik András (1710 – 1790) a „leghuszárabb huszár”, a Habsburg Birodalom első számú katonai vezetője, az Udvari Haditanács elnöke volt.
A mai napig a legmagasabb beosztású magyar katona. Díszes kardjának –amelyet Székesfehérváron, a Hadtörténelmi Múzeumban őriznek – másolatai a honvédség hivatalos elismerésének számítanak.

Futakon (Újvidéktől K-re) a katolikus templom kertjében fogadott bennünket Basnec Igor a Vajdasági Magyarok Szövetsége, a Szerb parlamenti képviselője /államtitkára/, valamint a helyi katolikus közösség plébánosa.

A templomban megtekintettük gróf Hadik András tábornagy emlékhelyét és a relikviákat, a volt Hadik – kastélyt, ahol jelenleg mezőgazdasági középiskola működik. A helyi közösség méltó módon őrzi és ápolja a magyar gróf hagyatékát és emlékét.

A látogatásunk célja fejet hajtani és megemlékezni a tábornagy Európa hírű katonai múltja és emberi nagysága elött, népszerűsíteni a katonanemzedékek és a fiatalok körében gróf Hadik András katonai sikereit és emlékét.

A megemlékezés és az emlékhely megtekintését követően koszorúkat helyeztünk el a templomban gróf Hadik András tábornagy emléktáblája előtt.

Pár fotó a legnagyobb magyar huszárról, amely a Budai várban található.

Békéscsaba, 2024. július 31.

Fotó-szöveg: Bagyinszki Zoltán, Gulyás László

123►

Újvidék – Délvidék fővárosa, de sokan csak Vajdaságként említik. A történelmi Magyarország déli fővárosa- székvárosa, a helyi magyarság központja – ma különösen /végre jó kapcsolatokkal Szerbia irányába.
Sokat jártam a tőlünk délre eső, elszakított területeken a Duna és a Tisza között / mentén, a nagyon Nagy – Dunánál. Kevesen mennek arrafelé, pedig van mit nézni, értékelni, fotózni.
E nagyváros, a régi magyar település vonzó az értékeket magyar vonatkozású dolgokat keresők számára, Szabadkától szűk 2 óra autóval.
A Duna 2 partjára épült település kötelező látnivalói. Első helyen Európa egyik legnagyobb erődje említendő a Péterváradi erőd a Duna ölelésében sziklára építették az elmúlt századokban.
16 km hosszú kazamatái, óratornya, várkapui, a kőfalak nagy vonzerőt jelentenek a 112 hektár területű erősségnek- szemből tekintve impozáns látványt nyújt. Ma már szálloda is üzemel ódon falai között.
A Duna önmagáért beszélő ismert folyam- nem is olyan régen még fotóztam a lebombázott hidakat is. Szerencsére ezt a háborút sikerült elkerülnünk. A templomok között is lehet válogatni, több is szerepel a válogatásban. Itt is sikerült feljutnom a nagytemplom tornyába, a madárlátta képek érdekében.
Örömmel fedeztem fel a magyar értékeket is, a magyar kultúrát képviselő színházat, iskolát, a könyvtárat, közösségeket. Egy kedves család révén hajnali horgásztúrán is részt vehettem anno.
A Macskaszigeti természet közeli programom a sokszínű európai folyó nem veszélytelen arcait is megmutatta.
A belvárosi paloták, szecessziós épületek, hívogató vendéglátó helyek szintén jellemzőek a városközpontra, külön is említést érdemel a hatalmas zsinagóga- a majd 100 m magas kupolájával.
A Baumhorn Lipót tervezte épület már az 5. a telken, 1905-9 között épült- a tanácsház és iskola szimmetrikusan kapcsolódik hozzá, a nemzeti formanyelvet követve díszítették.
A többnapos fotós feladat esti sétát is lehetővé tett számomra, a programot egy kellemes helyi sörözőben zártuk és másnap irányt vettünk Belgrád felé – amely Nándorfehérvár hatalmas várának megtekintésével zárult.

Bagyinszki Zoltán

12►

A Délvidék legfontosabb Árpád kori építészeti emléke az Aracsi templom.
Valószínű az első építési dátum: 1187, később a templomot lerombolják és kora gótikus stílusban építik fel újra.

A Bánság szerbiai részén a Törökbecse, Beodra és Basahíd közötti határban egy téglaépület monumentális hatású romjai találhatók. A templom eredetileg három köríves, apszisos, nyolcszögű és kötegelt pillérekkel tagolt háromhajós, bazilikális szerkezetű, boltozott, román stílusú építmény volt, amelyet utóbb az északi mellékhajó keleti szakasza fölé emelt, a ferences liturgiai szokásoknak megfelelően elhelyezkedő toronnyal egészítettek ki. A templomból mára a nyugati fal, a szentélyrész a hozzá csatlakozó északi főhajófal két árkádnyi szakaszával és a toronnyal maradt fenn eredeti állapotban. Ezeket a részeket az 1970-es évek ásatásait követően, a romállapotot továbbra is fenntartva, kiegészítették. A kolostori épületek föld alatti maradványai a templomtól északra terülnek el.

A templom a 13. század első harmadában, valószínűleg egy korábbi templomot felváltva épült (az előzmény létére az 1896-ban előkerült ún. aracsi kő utalhat). A datálás a művészeti kapcsolatokra alapozható, amelyeknek rekonstruálásával Raffay Endre foglalkozott. Megállapítása szerint a kapcsolatok az 1200-körüli magyarországi emlékek mintakép-, illetve közvetítőszerepét feltételezik.

Az alaprajz, a pillérformák és a szentélyrész előtti szakasz a Csák nemzetség vértesszentkereszti templomáéval, a boltozati rendszer pedig a franciaországi Bourges székesegyházát is jellemző megoldással rokonítható. A díszítőfaragványok egy része antikizáló kompozíciójú. Ezek az esztergomi királyi palota és az érseki székesegyház provence-emiliai eredetű stílusrétegének a hatásáról tanúskodnak: mestereik a tudásukat ott szerezték. A faragványok egy másik csoportja gótikus jellegű, egy közülük a Pannonhalmi Bencés Főapátsági templom reimsi kapcsolatú faragványaival mutat összefüggést.

Az épület sorsát a 16. század török pusztításai pecsételték meg. A romok a környék elnéptelenedésének, majd a 19. századi romkultusznak és a művészettörténeti-régészeti tudomány általi felfedezésnek köszönhetően menekültek meg a teljes pusztulástól. Fennmaradásuk állagmegóvó helyreállítási munkák eredménye.

Az aracsi pusztatemplomot az 1990-es években a délvidéki magyarság újra felfedezte, s fokozatosan a délvidéki magyarság jelképévé, kultikus emlékévé válik. Két civil szervezet, s a délvidéki magyarság közéleti szereplőinek adományozandó díj viseli e nevet.

Bagyinszki Zoltán

12►

Az Oszmán Birodalom másfél évszázados terve volt a keresztény Európa jelképes városának, Bécsnek az elfoglalása. A 17. század végén a Porta ismét kísérletet tett Bécs elfoglalására, de a város védelmére összeállt keresztény koalíció az ostrom visszaverését követően a római pápa diplomáciai erejét latba vetve az iszlám európai kiszorítását vállaló Szent Ligává avanzsált. A keresztény szövetségben egyesült hadak nemcsak Budát foglalták vissza, de 1690-re – ideiglenesen – egészen Szkopjéig sikerült a török vonalat visszaszorítani. A rég nem tapasztalt összefogásban és elhatározás nyomán megvalósult törökellenes háborúban tűnt fel először, majd emelkedett a kora újkor legkiválóbb hadvezérei közé Savoyai Jenő herceg, aki a keresztény hadak fővezéreként 1697. szeptember 11-én meghatározó vereséget mért a török erőkre Zentánál.

http://ujkor.hu/content/savoyai-jeno-es-a-zentai-csata-a-torok-kor-vege-magyarorszagon

A fotók Budán és Zentán készültek, a Tiszai felvétel lehetett az átkelés ill. az öldöklő csata helyszíne.
A makett kiállítás a városháza tornyában, a tetőkilátóban került kialakításra.

Bagyinszki Zoltán

123►

Székelykeve falu Szerbiában, a Vajdaság Dél-bánsági körzetében. Közigazgatásilag Kevevára községhez tartozik.
Székelykeve a magyar nyelvterület legdélebbi, többségében magyarok által lakott települése.
Az Al-Duna közelében, Kevevárától 6 km-re nyugatra, Pancsovától 30 km-re, Belgrádtól 46 km-re délkeletre fekszik.
1869-1886. között Beresztóc és a Duna közötti területen létezett egy Gyurgyova nevű falu, melynek 1869-ben 396 fő lakosa volt. Első lakói magyar palócok voltak, akik Újfaluról, Ürményházáról, Sándorfalváról, Szeged környékről, Óbesenyőről, és Szőlősudvarnokról jöttek. 1883-ban bukovinai székelyek érkeztek a faluba, összesen 645 család (kb. 2000 telepes). Gyurgyova lakói hamarosan átköltöztek a mai Székelykeve területére, mivel a Duna áradásai rendszeresen elöntötték a vidéket és a termőföldeket, így az ott lakók élete is állandó veszélyben volt. 1892-ben Torontáltól Temes vármegye fennhatóságába került.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

123►

Galambóc vára helyén egykor Columbaria római erőd állott. A várat a rácok (későbbi szerbek) építették, 1334-ben Károly Róbert hódította meg hadjárata során. 1387-ben Lázár szerb fejedelem ostromolta. A török először 1391-ben foglalta el, de ekkor még Perényi Péter visszafoglalta. A szerb várat 1427-ben szerződéssel szerezte meg Zsigmond király, de annak szerb kapitánya a töröknek adta át 12 000 aranyért. 1428-ban Zsigmond ostrom alá vette, de a szultán serege felszabadította, és a király is alig menekült meg. 1458-ban Mátyás serege ostromolta, de a belharcok miatt kénytelen volt az ostromot félbeszakítani. 1481-ben Kinizsi Pál foglalta el, de nemsokára megint török kézre került. 1688-ban Nándorfehérvár eleste után török őrsége feladta. Festői romjai a Duna partján állnak Galambóc mellett.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Festői környezetben nyitott meg Galambóc felújított vára.
8 bástya díszíti, erősítette a a festői várat.
2019. márc. 29. –másfél éve belülről is látogatható – csak dínár ellenében a Duna szerbiai szakaszának legjelentősebb várromját, a galambóci várat, ugyanis felújították!
Valóban kiváló úti cél, igazi esztétikai élmény a vízen látható kiugró sziklazátonyt díszítő leg-leg műemlék. A gyönyörű környezet és a magyar történelemhez kapcsolódva – a török ellenes harcok alapján magyar várnak is “tekinthető.” (1200 körül a szerbek építették) Ma már vonzó világörökség jelölt. 9 millió Eurót költöttek rá-megérte.
Tovább haladva még szebb Al – Dunai tájak következnek hatalmas sziklák társaságában. Szemben a román gazd.politika a hegyeket telerakta szélmalmokkal – gratulálok.

Bagyinszki Zoltán

A Vaskapu-vízierőmű által felduzzasztott Duna méltóságteljesen hömpölygő vízáradatára sok évszázadnyi messzeségből tekint le Szentlászlóvára. Ha napjainkban az utazó fel akarja keresni, Dél-Erdélybe, Lászlóvára {románul Pescari} községbe kell megérkeznie, ahonnét rövid kapaszkodó után feljuthat a meredek hegytetőt koronázó romokhoz. Szusszanjunk meg kissé, üljünk le az ódon kövek árnyékában, hogy felidézhessük eme erősség históriáját!

A XV. század elején Luxemburgi Zsigmond király ült a magyar trónon, akinek egyre nagyobb gondot okozott a török birodalom fenyegető közelsége. Ellenük megpróbálta felhasználni a szerb fejedelemséget, ütközőállamként állítva az oszmánokkal szemben. Az 1427-ben kötött megállapodás szerint Brankovics György szerb despotának át kellett adnia a hadászati jelentőségű Galambóc várát, amely a Duna jobb partját védelmezte. Ennek kapitányát azonban megvesztegették a törökök, átjátszotta a kezükre. A végvárrendszerből kieső bázis pótlására sürgősen megkezdték egy új erődítmény építését a folyam bal partján, a muzulmánok uralta várral szemközti hegyen. Központi magját egy vaskos, kerek öregtorony alkotta, amihez hosszúkás palotaszárny csatlakozott. A felsővár kicsiny udvarát még két torony oltalmazta. A nagyobb létszámú helyőrség és annak lovai számára az alsóvár területe szolgált lakhelyül, egy várfal pedig egészen a Dunáig lenyúlt. A királyi végvár kapuja az északi oldalon nyílt.

https://www.erdelyivarak.hu/magyar/oldalak/szentlaszlovar/

BZ a fotográfus 5. alkalommal járt az Al-Dunán, ezen a váraink vidékén- Hunyadi János hadvezér-kormányzó, a törökveréseink üldözéseink (néha meneküléseink) lábnyomában.
E várrom képei régebben készültek, külön élmény volt a mindkét oldalon való kirándulásoknak , a másik oldalra történő , teleobjektív segítségével történő átfotózásnak is.
Az idei utat a Galambóc-i vár európai szintű rekonstrukciója motiválta, csodás élmény, remek látvány a közben Világörökséggé vált műemlék ismételt megtekintése. Kaland volt ,de megérte.
Hamarosan felkerülnek a a friss felvételek Galambóc és Szendrő várairól, ajánlom a magyar várak szerelmesei számára – valódi különlegesség mindkettő – Szendrőt tudjuk a szerb despota székhelye volt, de kapcsolódik több szállal is a magyar történelmi eseményekhez, középkori török ellenes harcaink által.

Bagyinszki Zoltán

123►

Versec város Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.

A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban laktak itt emberek. Később trákok, kelták, szkíták, dákok, gepidák és avarok szállásterülete volt.
A települést 1427-ben Zsigmond egyik oklevelében említik először. 1439-ben Verschecz néven említik. A 15. században szláv település, várát Zsigmond király építtette. A török a falut teljesen elpusztította, 1552-ben pedig Ahmed pasa a várat is bevette. A gyakori török és erdélyi ostromok következtében 1658-ban romba dőlt, csak egyetlen tornya maradt.
1690-ben Csarnojevics Arzén pátriárka vezetésével szerbek települtek le és püspökséget alapítottak. 1699-ben a karlócai béke értelmében 1716-ig ismét török kézre került.
A török uralom megszűnésével a város a Temesi Bánság egyik kerületi székhelye lett. 1717-ben szőlőművelő németek települtek le. A 18. században a város fejlődésnek indult, ekkor alapították első iskoláját, gyógyszertárát és postáját.
1757-ben az ortodox, 1766-ban az Uspenska, 1785-ben a Nagy Saborna templomot szentelték fel. 1788-ban a város magát csellel védte meg a török ellen. 1817-ben szabad királyi város lett.
1840-ben 15 503 lakosával a Temesi Bánság legnépesebb települése volt.
851-ben Fényes Elek ezt írta a településről: „Versecz, nagy és népes város, Temes vármegyében, Temesvárhoz délre 10 mérföldnyire, saját postahivatallal. Lakja 13,868 lélek, kik 5596 római katholikus, 180 hébert, 100 protestánst kivéve óhitűek… Székhelye a verseczi görög püspöknek. Van itt postahivatal, sótisztség, kamarai uradalmi tiszttartóság, számos kézműves. A selyemtenyésztés nagy divatban. Gazdag határa első osztálybeli, s van 373 egész úrbéri állománya. Roppant szőlőhegyén jó és sok bort termeszt. Egy hegytetőn valami kastély omladéka most is látható, de kié lehetett, nem tudhatni. Földesura a kamara.”
1848. július 11-én itt zajlott le a szabadságharc első csatája a szerbek ellen. 1849-ben a császári rendelettel létrejött Szerb Vajdaság és Temesi Bánság része lett.
Versecre a vasút 1858-ban érkezett meg. 1880-ban Bernard Staub svájci kereskedő megalapította a Helvécia pincészetet és borait Európa szerte ismertté tette.
1910-ben 27 370 lakosából 13 556 német, 8602 szerb, 3890 magyar, 879 román, 127 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Temes vármegye Verseczi járásának volt a székhelye.
1918-ban a Monarchia háborús vereségével a város a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1944-ben a német lakosságot elűzték a városból.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az első katolikusok német családok voltak, akik a törökök kiűzése után 1717-ben telepedtek le a helységben. A plébániát 1720-ban alapították és a Kincstár volt a kegyúr. Az egyik mecset szolgált templom helyett miséző helyül. Az első templomot 1730-ban építették, a tornyot 1750-1751-ben. Az új templom 1860-1863 között neogótikus stílusban két toronnyal épült. Az új templom ünnepélyes megáldása 1863. december 27-én volt.
1826-ban Szent Orbán, a szőlőskertek védőszentjének tiszteletére, kápolna épült, de az idők során megrongálódott kápolnát az egyházközség 1966-ban lebontatta.
A Szent Rókus kápolna 1739-1740 között épült a pestisjárvány megszűntének emlékére. Köréje temetkeztek és itt alakult ki az egykori temető. Ezt a városi hatóságok felszámolták az 1960-as évek elején. A kápolna megmaradt az egyház kezelésében mint műemlék.

http://www.catholic-zr.org.rs/versec/