Zenta város és község Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. A község a Tisza folyó partján fekszik Bácskában.
A tűzoltóság műemlék épülete szecessziós stílusban, népi díszítőelemek felhasználásával épült 1904-ben. Tervezője Lajta Béla műépítész.
“A századelőn a vidéken is mind gyakrabban megjelenő szecesszió egyik remekművének számít a zentai Tűzoltólaktanya.
A város életében jelentős tényezőnek számító tűzoltóegylet 1874-ben alakult, és őrtanyája a Városházán volt, de 1898-ban igény jelentkezett egy új intézmény felállítására. Komolyabbá csak az 1900-as évek elején vált a szándék.
Hosszadalmas vita után a városi képviselő-testület 75:19 arányban megszavazta a laktanya építését a vele járó költségek viselésének terhével együtt. Dr. Hajdú Dezső összeköttetései révén kijárta a kölcsön jóváhagyását és kifizetését. Ez 50 000 koronáról szólt, melyet 25 és fél év alatt féléves részletekben kellett törleszteni.
Amikor Hajdú kölcsönügyben Budapesten járt, megismerkedett Leitersdorfer Béla neves budapesti műépítésszel, s nagyon gyorsan megegyezett vele a tervek elkészítésében. A szecessziós stílusú épület terve, melyet Lajta (Leitersdorfer) Béla készített, megnyerte az illetékesek tetszését, még az ellenzék is szépnek találta. Az építési engedélyének kérelmekor kikötötték, hogy az istállókat két lóval számított nyolc előfogat számára méretezzék. A korrigált tervek elfogadása 1903. szeptember 14-én megtörtént. Az építkezésre az elfogadott tervek alapján 3%-os engedménnyel Goldstein Benő zentai fa- és építőanyag-kereskedő adott be legkedvezőbb ajánlatot. A 35 134 koronás építkezést 1903. október 6-án kezdték meg Szabó Mátyás építőmester vezetésével.
Épületjellemzés
Az urbánus struktúrába nagyszerűen beilleszkedett laktanyaépület három rendeltetésében eltérő, formailag azonban összetartozó pavilonszerű egységből áll. Az utcára néző szárnyak plasztikusan megformált pittoreszk tömegeiben helyezték el az elnöki irodát, a parancsnoki üléstermet, illetve a legénységi játéktermet, könyvtárat és olvasószobát. Az udvar mélyén különálló épületben lett ügyesen csoportosítva a gépszín, a házi szertár, a legénységi hálószoba, a figyelőszoba és az étkező. Leghátul volt található a tömlőszárító, a városi kocsik számára fészer, nyolc pár lónak való istálló és a szükséges mellékhelyiségek. A funkcionálisan szétválasztott épületrészek szervesen összetartoznak. “
Forrás: wikipédia, Valkay Zoltán – Zenta építészete,2002