Kategória Archívum: Határon belül – 93.000 km2

Múzeumunk megmutatja miként éltek Vas megye falvaiban az elmúlt kétszázötven évben. A régi korok paraszti világa, a nyugati határvidék sokszínű néprajzi és természeti öröksége azonban nem csak állandó kiállításokban fedezhető fel, hanem kézműves foglalkozásokon, múzeumi órák keretében, valamint szezonális vásárokon és folklór rendezvényeken válik valóban átélhetővé.
A vasi skanzen gondolata már Tóth János építészmérnökben és Pável Ágoston néprajzkutatóban is felmerült az 1930-as években. Szombathely egy parkjában szerették volna áttelepíteni az Őrség, a Vendvidék, a Hegyhát és a Kemenesalja legrégibb és legszebb épületeit. Tervük azonban a közelgő világháború miatt nem valósulhatott meg. Az 1950-es években viszont újra intenzíven megélénkült az érdeklődés a népi építészeti szempontból különlegesen változatos vidékek irányába. Vas megyében az értékes épületegyüttesek helyszíni megőrzése (Cák, Szalafő) mellett a népi műemlékek megmentésének különösen tanulságos módjaként kínálkozott azok szabadtéri gyűjteménybe való áttelepítése. A Vasi Múzeumfalu építését Szombathelyen, a megyeközpontban, 1968-ban kezdték meg, ami így az ország második skanzeneként 1973-ban nyitotta meg kapuit. A kezdeményezés sikerre vitelében mások mellett mindvégig kiemelkedő szerepe volt Bárdosi Jánosnak, a Savaria Múzeum néprajzkutatójának.

http://www.vasimuzeumfalu.hu/hu/bemutatkozas

 

A több mint kétszáz évvel ezelőtti építésű tényői tájház a kisalföldi népi építészet jellegzetes alkotása, műemléki védettséggel rendelkezik. Ugyan az épület az eredeti megfontolás alapján csak ismeretterjesztő céllal nyilváníttatott tájházzá 40 évvel ezelőtt, de szerencsére az utóbbi években egy-egy rendezvény keretében újra visszaköltözik az élet az udvarba.

http://www.gymsmo.hu/cikk/tenyoi-tajhaz.html

 

http://www.keramiaszovetseg.hu/farkas-gabor-fazekas

 

A fotóhelyszínek: Esztergomi Királyi palota és a Magyar Nemzeti Múzeum
A székesegyházat Szent István építette Szent Adalbert tiszteletére, aki megkeresztelte és tanította őt. Az építkezés valószínűleg 997–1010 között zajlott, 1010-ben már mint fennálló épületről esik róla szó (fontos megjegyezni, hogy nem ez volt a vár első temploma, hanem a Szent István vértanú tiszteletére épült kisebb egyház, ahol feltehetőleg Szent István született és koronázták meg). 1156-ban Martyrius esztergomi érsek megalapítja benne a Boldogságos Szűz oltárát, és hozzá hetven falu tizedét csatolja. Az érseket 1158-ban az oltára alá temetik. 1173-ban itt temetik el III. Istvánt. III. Béla uralkodása alatt, valamikor 1188 után hatalmas tűzvész során elég a templom. Az ezt követő években (kb. 1188–96 közt) a király és Jób érsek (1185–1203) a templomot és a vár épületeit kijavítják, és ekkor készül el a Porta Speciosa, a székesegyház nyugati díszkapuja is. 1256. december 16-án kelt IV. Béla kiváltságlevele a főszékesegyház számára, amelyben először említik a Szent Koronát.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 

Pusztaottlaka: Az ezredfordulót követően több alkalommal jártam É- Erdélyben. Nagybánya – Máramaros környéke tele van szebbnél szebb több száz éves magyar és román szakrális épületekkel. – egy részük világörökség is. A pusztaottlakai kistemplom- fakápolna a jellegzetes erdélyi- máramarosi fatemplomok formáját, építészeti hagyományait idézi, amelyet onnan érkezet szakemberek készítettek. Kiváló másolat- azonban kissé idegen az Alföld peremén. Nemes anyag- szép részletek, égbetörő tetőforma, egyszerűség jellemzi. Reméljük rátalálnak majd az érdeklődők, talán eldugott helyen épült a legújabb hazai román ortodox templomunk. Viszont a kicsiny falucska, Pusztaottlaka gazdagodott- “elhíresült” az épület megvalósításával.

Bagyinszki Zoltán

Az első harangok az 5. században készültek. A 18. századig a harangöntők egyben ágyúöntők is voltak. A harangok bronzból és acélból készülnek. Magyarországon az első harangok megjelenésétől, azaz a 11. századtól kezdve a 20. század elejéig nem volt jellemző a harangöntés, általában német vagy osztrák mesterek készítették a hazai templomok számára a harangokat. A háborús harangelkobzások, rekvirálások azonban felkeltették magyar iparosok figyelmét a jövedelmező üzlet irányába, melynek köszönhetően az első világháború után az eddigi tendenciával ellentétben magyar harangöntők kerültek túlsúlyba a tornyokban függő harangok számát illetőleg. A Budapesti Ecclesia Harangművek öntödéjének műszaki vezetője a ma is létező, Sinnben székelő cég tulajdonosa volt, tőle származik országunk második legnagyobb harangja a Szegedi Dómban. A 20. században neves harangöntők voltak még Gombos Lajos (a jelenlegi harangöntő apja), Seltenhofer Frigyes, Szlezák Rafael és Szlezák László (ők mind csak bronzharangokat készítettek).

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 

A fotográfus honlapján található csodálatos cserépkályhák sorozat után……
A kastélyok, paloták , várak és egyéb későbbi reprezentatív egykor épült életterekben – sokszor ( legtöbbször a helyiség díszeként készültek) míves értékes anyagból és igazai műalkotásként készült az egykori fűtést- meleget biztosító kandallók. Tisztelet a művészi kőfaragóknak, az egykori mesterembereknek.
Több 100 éve különböző anyag, stílus, formavilág jellemzi őket. A válogatás figyelt a részletekre is. Amennyiben a tulajdonos, vagy az adott személyzet egykor nem figyelt kellően a részletekre könnyen és azonnal tragédia történt, történhetett – a nyílt láng, a nagy tűz, esetleg egy erősebb huzat , netán a parázs miatt leégett az egész épület.

A krónikák alapján ez bizony sokszor meg is történt. A tűzvész belülről jött és mindent elpusztított. A középkori tűzvédelem anno még csak gyerekcipőben járt.
Bejárva a Kárpát– medencét, történelmi vármegyéinket a fotós rengeteg szép kandallót csodált meg az elmúlt évtizedekben, 600 év időutazás, ebből megtekintésre ajánlok most néhányat. Áram és tüzelő nélküli jó melegedést kívánok a hideg télben – amelyet egy kis forralt bor is fokozhat, valódi esztétikai élményt is biztosítva a látogatók számára.

Bagyinszki Zoltán

 

Tarhos 1775-ben került a Wenckheim-család tulajdonába. A birtok központjában felépített kastély körül lassan elkezdett újratelepülni a török uralom alatt elnéptelenedett település. Akárcsak a környék több falva, egészen 1945-ig Tarhos is az osztrák polgári származású Wenckheimek birtokában volt. Ebben az évben a családfő, Wenckheim László a politikai változásoktól tartva, hozzátartozóival együtt elhagyta az országot. A tarhosi tanyaközpont nagy változások elé nézett.
Hogyan került a Wenckheim-birtok kastélyába zeneiskola – ráadásul e nemben az első az országban? A történet kulcsfigurája Gulyás György, aki nem messze, Köröstarcsán született és 1942-ben zeneszerzői és karmesteri diplomát szerzett a budapesti Zeneakadémián. Gulyás Kodály Zoltán egyik leghívebb tanítványának tekinthető: hittel vallotta, hogy a haladó zenepedagógia a társadalom formálásának fontos eszköze. Miután évekig tanított Békés megyében, 1943-tól a debreceni tanítóképző ének-zene oktatójaként dolgozott. Aztán 1946-ban végre eljött az ideje: énekiskolát alapított és kijárta, hogy oktatási célra kiutalják neki (az akkor közigazgatásilag Békéshez tartozó) Tarhos megüresedett uradalmi épületeit, 105 kataszteri hold birtokkal együtt.

http://hg.hu/cikkek/varos/14125-viharsarki-szocreal-kodaly-es-rakosi-zenepalotaja