Kategória Archívum: Erdély – Partium

Az Aranyos és a Vörös bástya közötti falszakasz minden valószínűség szerint 1582 és 1583 között épült, a következő évben ugyanis már említik a dokumentumok. A legtöbb forrás szerint építése az olasz építész, Domenico Ridolfini da Camerino nevéhez fűződik, aki akkoriban Nagyváradon tartózkodott. Ez a falszakasz eredetileg folytonos volt, nem terveztek bele kaput, a Keleti kaput a Habsburg uralom idején, 1775 és 1777 között építették.
Az Aranyos és a Csonka bástya közötti bástyafalat 1580 és 1581 között építették, Báthory Kristóf uralkodásának utolsó éveiben. Erős fal, amelyhez belülről kazamaták tapadnak. Alapját masszív kőtömbök képezik, akárcsak a párkányzatot, az építmény domináns jellegét pedig a téglák biztosítják. Ezt is megrongálták a gyakori ostromok és bombázások, ennek nyomán a párkányzat fölötti szakaszt gyorsan újjáépítették a betfiai mészkőbányából hozott kődarabokból.
A Csonka és a Bethlen bástya közötti bástyafal: rövid szakasz, amely a Nyugati kaput köti össze a Bethlen bástyával, vegyes építmény, és a többihez képest viszonylag késői. Betfiai mészkövet és téglát egyaránt beleépítettek. A déli végén, belül, egy régi, mára eltűnt építmény nyomai láthatók.

http://www.muemlekem.hu/

12►

Az erdélyi Barcaság központját jelentő Brassó városától északkeleti irányban alig néhány kilométerre terül el Szászhermány községe, amely a Világörökség részét képező templomerődjéről híres. Könnyű rátalálni, mert a patinás egykori szász polgárházakkal övezett Főtér közepén emelkedik.
Miután az Árpád-házi uralkodók hívására a XII. századtól kezdve jelentős létszámú németajkú hospes {telepes} érkezett erre a vidékre, gomba módra szaporodtak el lakóhelyeik. Hermányról először 1240-ből maradt fenn okleveles említés, amikor a Szent Miklós tiszteletére felszentelt egyházáról írnak.

Az eredeti épületet 1421-ben alakítják át gótikus stílusban, födémét hálóboltozatra cserélve ki. Ugyanekkor az egyre sűrűbbé váló török rablótámadások elleni védekezésül erődtemplommá formálják, köréje kettős kőfalat húzva, amelyet vaskos tornyok tagolnak. A mély vizesárokkal kerített templomerőd egyetlen bejáratához hosszú fahídon keresztül lehetett bejutni.
Az innen nyíló boltozatos alagút közepét csapóráccsal zárhatták le, ez napjainkig fennmaradt. A vész esetén ide menekülő lakosság számára mintegy 200 kamrát toldottak a kőfalhoz. Ezekben tarthatták értékeiket, húzhatták meg magukat a szász családok. Szükség is volt reájuk, elég csak végiglapozni a korabeli krónikákat. 1552-ben garázda moldvai csapatok, míg 1599-ben Vitéz Mihály havasalföldi vajda dúlta fel a békés települést.

A Báthory Gábor zsarnoksága ellen fellázadt szászok elleni büntetőhadjáratra ide érkező fejedelmi had 14 napig vívta a templomerődöt, mígnem dolgavégezetlenül kénytelenek voltak elvonulni. Megtorlásul azonban porig égették a lakóházakat. 1658-ban szintén sikerült a szászoknak magukat megvédeni a moldvai vajda támadásától. A Rákóczi-szabadságharc idejében a szászok mindvégig hűségesen kitartottak a Habsburg császár és királyi ház oldalán. Utoljára a fegyverek zaja 1848 decemberében verte fel a templomerőd csendjét, amikor a felkelő székelyek rohammal vették be az ide menekülő osztrák katonaságtól.

A XIX. század második felétől kezdve végleg elvesztette katonai fontosságát. Mély árkát betömték, a fahíd helyett árkádos, fedett folyosót alakítva ki. Az egykor oltalmat adó kamrák egy részét is lebontották. Ennek ellenére, mégis megőrizte középkori formáját, aminek ódon levegőjét nagyszámú, a történelemre fogékony látogató szívja magába.

Szatmári Tamás – http://www.erdelyivarak.hu

123►

Az idei év eddigi legforróbb napján, 2015. július 6-án sikeresen lezajlott a „Várak a várban” roll-up fotókiállítás, amelynek első állomása Nagyvárad volt. A kiállítás-sorozat ötlete és kivitelezése egy év eleji nyertes pályázatnak volt köszönhető. A tavalyi év végén a Földművelésügyi Minisztérium a nemzeti értékeink és hungarikumaink gyűjtésének, népszerűsítésének és megőrzésének céljából hirdetett pályázatot. A Gyulai Polgármesteri Hivatal a Mi egy Másért Közhasznú Egyesülettel fogott össze városunk helyi értékeinek felkutatását és bemutatását tűzve ki céljául, mindezt a helyi diákság, valamint Miskolc és Nagyvárad bevonásával és aktív szerepvállalásával. A pályázaton nyert összeget a résztvevő városok értékeinek gyűjtésére, dokumentálására és széles körben való megismertetésére kívánják fordítani, támogatva ezzel a helyi Értéktár Bizottságok munkáját. További cél az is, hogy a három város és a bevont iskolák szorosabbra fűzzék kapcsolataikat és ezáltal a jövőben együtt valósítsanak meg hasonlóan sikeres kulturális és diákprogramokat városszerte.  A „DÉK”, azaz Diák Értékfeltáró Klub Fodor György tanár úr és szorgalmas diákcsapata aktív közreműködésével városunkban nemrégiben már megkezdte működését. További információkért és a kiállításon készült fotók megtekintéséért látogassa meg a www.diakertek.hu honlapot!

A kiállítás megnyitójára Nagyváradon az Ady Endre Elméleti Líceum előtti téren, a Holnaposok-szoborcsoport közelében került sor helyi idő szerint 11 órakor. Az eseményen mindhárom város és iskola képviseltette magát: A helyi líceum mellett a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium, valamint a miskolci Kós Károly Szakközépiskola vesz részt a projektben. A gyulai delegációt dr. Görgényi Ernő polgármester és Kónya István alpolgármester vezette. Őket kísérték a pályázatban részt vevő partnerek és közreműködő kollégák, többek között Ködmönné dr. Lipták Anna csoportvezető, Bagyinszki Zoltán a pályázat koordinátora, Dézsi János a Mogyoróssy János Városi könyvtár igazgatója és Fodor György, az Erkel Ferenc Gimnázium pedagógusa. A sikeres helyi szervezést és technikai megvalósítást Tóth Mártának, a líceum igazgatónőjének és Fazekas Gábornak, szintén az intézményben dolgozó pedagógusnak köszönhettük. A kiállítást Huszár István, Nagyvárad város alpolgármestere nyitotta meg, valamint köszöntőt mondott Kónya István alpolgármester és Kocsis István, a miskolci szakközépiskola igazgatója is. A programon szép számmal jelentek meg helyi diákok és részt vettek a helyi média képviselői is, valamint a színes és látványos fotók a lakosság érdeklődését is felkeltették. A kiállított 12 darab esztétikus designnal ellátott roll-up több mint 70 páratlan fotót tartalmaz Gyula, Diósgyőr és Nagyvárad várairól, melyek Bagyinszki Zoltán, Barna Laczy, Cséfalvay Gyula, Pap Csaba és Szűcs Árpád fotográfusok munkáját dicsérik. A delegációk a megnyitót követően egy idegenvezetés keretében megtekintették a Nagyváradi várat, ahol jelenleg is komoly felújítási munkálatok zajlanak, valamint lehetőséget kaptak, hogy a Városháza több mint 40 méter magas tornyából gyönyörködhessenek „Szent László városában”.

A vándorkiállítás 2015. július 07. és 18. között az Ady Endre Elméleti Líceum dísztermében tekinthető meg. Következő állomása Gyula lesz, ahol július 24-től a Gyulai Végvári Napok programjai keretében lesz lehetőség a képek megtekintésére. Ezúttal szeretnénk megköszönni nagyváradi barátainknak a szervezésben való aktív közreműködést, a megnyitó esemény sikeres lebonyolítását és a vendéglátást!

Bagyinszki Zoltán

12►

Egyes történészek szerint a várat a II. Endre által betelepített német lovagrend építette a XIII. században. Oklevelekből azonban kiderül, hogy ez a feltételezés nem állja meg a helyét. Valószínűleg a XV. században épült, és a város lakosságának nyújtott menedéket ellenséges támadások esetén.
Kezdetben nagyon szerény “váracska” volt, őrségét mindössze egy porkoláb és négy darabont alkotta. Fejlődése a 1500-as évek második felére tehető, mivel ebben az időben szinte szünet nélkül dúltak a harcok a környéken.

A vár első komolyabb próbatétele 1612-ben volt, amikor Báthory Gábor fejedelem a szászok ellen fordult. Miután sorra bevette városaikat és templomerődjeiket, Rozsnyó is sorra került. A lakosság a várba menekült, és elszántan készült a védelemre. Mathis János székelyei azonban elzárták a várat a hegy lábánál található egyetlen forrástól, így a védők hamarosan feladták a várat. Báthory egy év múlva váltságdíj fejében visszaadta Törcsvár és Rozsnyó várát a szászoknak.

A várat ezután kibővítették, kutat ástak, és sok kis házat emeltek a belső várudvaron, hogy újabb támadások esetén legyen hol lakniuk. Felkészültek a hosszabb ideig tartó körülzárásra is, mert kápolnát és lelkészlakást is építettek.

A munkának meg is lett az eredménye, mert az 1658-as tatár betöréskor a vár mentette meg a lakosságot. Két év múlva II. Rákóczi György csapatai is sikertelenül ostromolták az erődítményt. Valamivel később Konstantin, oláh vajda tört be a Barcaságba, de a várat neki sem sikerült bevennie.

1688-ban Badeni Lajos herceg csapatai vonultak be Erdélybe, akiket a szászok nagy örömmel fogadtak. A császáriak azonban visszaéltek vendégszeretetükkel, és kifosztották őket. Később Rákóczi Ferenc fejedelem kurucai, majd Rabutin seregei tartották rettegésben a várba menekült lakosságot.

1718-ban az elszállásolt németek felgyújtották a várost, és ezzel együtt a vár is porrá égett, csak a falai maradtak meg. A város lakossága ekkor sem hagyta, hogy a vár teljesen elpusztuljon és erejükhöz mérten helyreállították.

1802-ben erős földrengés rongálta meg az erődítményt, aminek hatására az északi nagy torony és a kápolna összeomlott, a házak pedig megrepedeztek. Ekkor már csak a raktárként hasznosított épületeket hozták rendbe, a vár többi része megmaradt romnak.

http://www.erdelyiturizmus.hu

Babits Mihály: A kitámasztott esernyő

Váratlan zápor zengett át a tájon,
mint szeretők között a hirtelen
pörpatvar, mely csak arra jó, hogy fájjon
és még forróbb legyen a szerelem.

Nagy árnyak ingnak, s apró tüzek égnek
a serdülő és könnyes pázsiton.
Az ördög veri asszonyát, s az égnek
egyik fele nevet a másikon.

Tornác kövén egy kitámasztott női
esernyő guggol, mint barna kutya.
A kerti lombot látni szinte nőni.
Megtört fű csúcsán lógáz a csiga.

Tapadva himbál, lassan nyúl ki szarva
s az érzékeny világba ágazik.
Most megrázza magát egy fiatal fa,
s egyszerre szökőkúttá változik.

Itt is egy, ott is egy… minden kicsi szélre
megremeg és könnyekbe öltözik.
Ideges az egész táj, mintha félne
a gonosz nyártól, mely érkezik.

12►

A mai formáját 1570-1618 között elnyert vár története a X. században kezdődik. Ekkor épült meg egy nagy kiterjedésű de alacsony magaslaton egy kis méretű, kör alaprajzú földvár, amely később a középkori vár magja lett.
Később  László herceg (Szent László) kedvenc tartózkodási helye lett. Ő aztán Biharról ide költöztette a bihari püspökség székhelyét, létrehozva a váradi püspökséget.
Az első monumentális székesegyházat amely a várfalakon belül kapott helyet és amely a XVII. századig létezett, szintén Szent László építtette.
A tatárjárás után a várat szinte teljesen újjá kell építeni. 1474-ben a törökök sikeretlenül ostromolják, 1514-ben Dózsa György hadai sem tudják bevenni. Az Erdélyi Fejedelemség megalakulása után megnő a jelentősége, a fejedelmség és a törökök által elfoglalt országrész határára kerül. A XVI. század második felében kezdik kialakítani az ötszögletű, újolasz bástyás várat. Az 1598-as török ostrom idején három bástya elpusztul.
Bethlen Gábor  javíttatja ki a várat, erősíti meg a bástyákat. A romos hajdani székesegyház és püspöki palota helyében Bethlen Gábor egy új, reneszánsz fejedelmi palotát építtet. Az építkezés II. Rákoczi György idején fejeződik csak be. 1660-ban azonban egy 60000 fős csapattal támadja meg a várat Ali temesvári pasa. A 850 fős védő sereg 44 napig tartja magát.
32 évig marad török uralom alatt, míg az 1692-es császári ostrom el nem foglalja. Ekkorra már romhalmazzá változik. Az osztrákok 1725-re helyreállítják, de 1783 után már csak kaszárnyaként használják. Az első világháború után a román katonaság használta egészen az utóbbi évekig. 1947 és 1952 között a Securitate fogolytábort működtetett benne.
Néhány éve megindult a vár és a benne levő épületek újjáépítése. Ezek azonban nagyon romosak, főleg a fejedelmi palota, ezeknek a helyreállítása még évtizedeket fog igénybe venni.

http://www.utazzerdelybe.hu

A nagyváradi Városháza épületegyüttese a város egyik legreprezentatívabb szimbóluma, mely jellegzetes körvonalaival uralja a Sebes Körös folyó közvetlen szomszédságában fekvő központ városképét. Ezen a területen 1901-ig egy gazdag történettel rendelkező épület állott: a város első püspöki palotája, melyet Csáky Miklós püspök 1742 körül emeltetett. A szerény megjelenésű, egyszerű homlokzatokkal ellátott földszintes, belső udvarral rendelkező épület 1776 után a katolikus főgimnáziumnak adott otthont, majd 1780-1874 közt a váradi akadémiának és a gimnáziumnak, 1874-1896 között az Állami főreáliskolának, végül ideiglenesen a törvényszéknek.

1895-ben határozta el a Városi Tanács, hogy az épület elbontásával egy új Városházát építtet, erre 1896-ban tervpályázatot hirdetett. Ennek első díját két másik tervezővel együtt ifj. Rimanóczy Kálmán nyerte el s őt bízták meg egy a három tervvariáns összedolgozásával. A terv elkészülte után a kivitelezésre kiírt versenyt is Rimanóczy nyerte el s így 1902 február 26-án elkezdődhettek a munkálatok, melyeket 1903 októberére jórészt el is végeztek, szint kizárólag helyi alvállalkozók bevonásával. Az ünnepélyes épületátadásra 1904 január 10-én került sor.

A festményen látható: Luxemburgi Zsigmond királyunkkal találkozik Jagelló Ulászló a Nagyváradi gótikus katedrálisban 1412 – ben, akkor még állt a hatalmas templom.

http://lexikon.adatbank.ro

Fernezelyi vízgyűjtő tavat a Zazár mellékvizén, a Fűrész patakon hozták létre, a hajdani Fernezely település mellett, hiszen jelenleg már nem önálló település hanem Nagybánya egyik lakónegyede.
A gát Nagybányától 10 km-re található, és a város vízellátásának biztosítására építették. Emellett elektromos áramot is termel, és fenntartja az árhullámokat is. A gát másik neve Strâmtori, 1964-ben építették, támfalas, 51,5 m magas, tetejének hossza 260 m. A gát háta mögött keletkezett tó hossza 3 km, szélessége pedig 1 km. A halászok örömére pisztrángot és pontyot telepítettek a tóba.
A környezet csodálatos, fenyő és lombhullató fajták keverednek a környező erdőben a látóhatárt pedig dombok zárják le. Mivel nagyon közel van Nagybányához és az Izvoare üdülőhelyre vezető út is mellette halad el, nagyon népszerű kirándulóhellyé változott. Ide jönnek mindazok, akik csendre és civilizált környezetre vágynak.

http://www.welcometoromania.ro/

12►

Biszak Ábel – http://iho.hu
2014.4.8 14:30

Beköszöntött a tavasz, ezzel együtt a meleg idő, így Kovásznán újra pöfög egy rövidke szakaszon a régi MÁV-gőzös.

Április 12-étől egészen október közepéig minden hétvégén vonatozhatunk a Tündérvölgyben. Minden hétvégén, péntektől vasárnapig kétóránként indul a rövidke, kétkocsis szerelvény a Clermont szálló elől, és körülbelül két kilométer múlva éri el az ipartörténeti emléknek számító sikló alsó állomását. A két nyitott kocsit egy kis dízelmozdony vontatja, ám csoportok esetén külön kérésre befűtik az ex-MÁV-os 764-243 pályaszámú gőzöst is.
A Kovászna környéki kisvasúti hálózat egészen a kilencvenes évekig a Kommandón kitermelt és feldolgozott faanyagot szállította el a nagyvasúti átrakóállomásig, ám a fatelep és a kitermelés 1997-es megszűnte után a vonal teljesen kihalt, és csak később, lassú léptekkel tért vissza a „halálból”. Több terv is született a pálya újraélesztésére, ám pénz hiányában eddig csak egy csekély rész volt járható, az is sebességkorlátozásokkal, mivel a pálya szörnyű állapotban van, a 70-es évek óta nem történt különösebb javítás a faaljas hálózaton.

Nyáron a szerelvények teljes kihasználtsággal közlekednek, mind az üdülő nyugdíjasok, mind a környékbeli kisgyerekek nagy örömére. Hátrányt jelent a közlekedésbarátoknak, hogy a kisvasúthoz csak nagyon körülményesen lehet eljutni: Sepsiszentgyörgyről napi öt pár személyvonat közlekedik Kovásznáig, ahonnan vagy gyalog (húsz perc), vagy taxival, vagy kisbusszal lehet eljutni a városközpontig, amely félúton van a nagyvasúti állomás, és a kisvasút jelenlegi indulóállomása között. Öröm az ürömben, hogy óránként gumikerekes kisvonatok indulnak a városközpontból a Tündérvölgybe, amelyek az élményszerű utazás mellett olcsóbb eljutást kínálnak a kisvasúthoz.

A Kolozsvári testvérek a magyar képzőművészetben meghonosodott kifejezés egy szobrász testvérpárra, Kolozsvári Mártonra és Györgyre, akiknek világhírű alkotása a prágai Szent György-szobor.
Egyetlen alkotásuk érte meg a mai kort: a Szent György szobor, amely Európa első teljes alakos bronz lovasszobra. A szobrot 1373-ra készítette el a testvérpár, valószínűleg királyi megrendelésre. A művészettörténészek megállapítása szerint a testvérek a szobrot egy ősi technológiával, a viaszvesztéses eljárással öntötték. Ezt a módszert Nyugaton az antikvitás óta nem alkalmazták életnagyságú szobrok készítéséhez.

A Szent György szobor eredeti példánya a török háborúk folyamán elkerült Prágába, a Hradzsinban a Szent Vitus-székesegyház mellett díszíti a teret. A szobor értékét mutatja, hogy Buda török általi bevétele (1541. augusztus 29.) után állítólag maga Nagy Szulejmán védte meg a műalkotást: „E szobrot senki meg ne nézze, a muzulmánok ne lássák – rendelkezett róla, majd a »a nyakán levő kasmíri sálat leoldván, az alakot befödte véle s az összetöretéstől megmentette«.”

A Kárpát-medencében a Szent György szobornak több másolata is ismert. A leginkább helyhez illő másolata Kolozsváron, a Farkas utcai református templom előtt áll. Ezt a másolatot Róna József öntödéjében készítették Budapesten. Egyik későbbi, köztéren felállított példánya a Halászbástya lépcsőjénél, egy harmadik pedig az Epreskertben látható. Negyedik másolata Szegeden áll, a Béke téren.

Megtalálható kiállított példánya a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen is.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából