Az 1938-as székesfehérvári országgyűlés a város újkori történelmének egyik fontos eseménye. Ennélfogva azóta festmények, írások tucatjai láttak napvilágot az ünnepi eseményt középpontba helyezve.
A legjelentősebb ilyen alkotás Aba-Novák Vilmos festő munkája. A hatalmas szekkó a székesfehérvári városháza első emeleti folyosójának falát díszíti. A szekkón megjelennek az országgyűlés főbb részvevői, köztük Horthy Miklós kormányzó, Imrédy Béla miniszterelnök, Hóman Bálint történész, a város országgyűlési képviselője és Csitáry G. Emil polgármester.
Az 1938-as ünnepi országgyűlés emlékének adózva 2013. augusztus 19-én, Szent István halálának 975. évfordulóján kihelyezett ülést tartott a kormány a városháza dísztermében a 2013-as Szent István-emlékév alkalmából. Az ülésen többek között Székesfehérvárral kapcsolatos fejlesztésekről döntöttek. Tárgyaltak a várossal a koronázóbazilika romkertjének rendezéséről, és a 2022-es, valamint a 2038-as emlékévek méltó lebonyolításának előkészítéséről is

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

12►

A Krisna-völgy Indiai Kulturális Központ és Biofarm egy somogy megyei, Krisna-tudatú öko-közösség, amely Somogyvámos külterületén található, a Balatontól 30 km-re. A 260 hektár területű biofarm és központ azzal a céllal létesült 1993-ban, hogy az embereket hozzásegítse a védikus kultúra értékeinek, valamint a természetes életmódnak a megismeréséhez.
Krisna-völgy lakói megélhetésüket a földre és a tehenekre alapozva, gyermekeiket lelki értékeken alapuló életre nevelve követik a Krisna-tudat folyamatát az istenszeretet elérése érdekében. Templom, biofarm, védikus iskola, tavak és ligetek is találhatóak itt. A völgyben több száz növény- és madárfaj él.
A hely megalapításakor még többnyire lemondott emberek költöztek ide, 2007 táján már 150-en élnek itt. Többségük családos, ezek a családok a hindu vallás egyszerű életmódjának elveit követik. Templomi életük, szertartásaik nem korlátozódnak a vasárnapokra. A hívők minden reggel fél 5-kor kezdődő közös lelki gyakorlaton vesznek részt, melynek célja, hogy egész nap békés, meditatív tudatállapotban létezzenek, könnyebb legyen egész nap Istenre gondolniuk, s az ő elégedettségét szem előtt tartva végezniük szolgálatukat, legyen az földművelés, a tehenek fejése, gondozása, az idelátogató turisták fogadása, templomi imádat, irodai munka vagy művészeti tevékenység.
A vallásosság a kultúra minden területén megmutatkozik, áthatja a családi és társadalmi életet is. A Krisna-tudat filozófiáját Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda ismertette meg a nyugati világgal. Tanításainak lényege a bhakti, a Krisna iránti szeretetteljes odaadás. Amikor Prabhupáda elindult Nyugatra, hogy megismertesse az emberekkel a Krisna-tudatot, nem csak egy vallást akart elterjeszteni, hanem a materialista világnézetet akarta alapjaiban megváltoztatni.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hortobágyi kényszermunkatábort a kommunista diktatúra hozta létre az 1950-es évek elején Magyarország keleti részén.
1950 és 1953 között mintegy tízezer embert telepítettek ki bírói ítélet nélkül. Fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végezniük a Hortobágy, Nagykunság és Hajdúság környéki állami gazdaságokban. A kitelepítettek az 1953-as amnesztiát követően sem térhettek vissza otthonaikba és kárpótlást sem kaphattak.
1950. június 23-án megkezdődött deportálások a kommunista hatalom beteges félelmének jellemző példái voltak. Családok ezreit vitték 12 alföldi munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, amelyet az akkori kormányzat (Dobi István, Rákosi Mátyás, Nagy Imre) a hidegháborús viszonyok miatt nem mondott „biztonságosnak”. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt holmijaik összeszedéséhez, irataikat elvették, s a lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Kényszermunkájukat a környező falvak állami gazdaságaikban végezték egészen addig, amíg az első Nagy Imre-kormány 1953 júliusában amnesztiát hirdetett, és az év őszén feloszlatták az internálótáborokat. A kárvallottak azonban előző lakhelyeikre nem mehettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát így végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni. Az áldozatokat azóta sem kárpótolta senki.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A város a törökök kiűzése után a Grassalkovich hercegek uradalma volt, ezért már 1728 után igen gyorsan és nagyszámban települtek ide zsidók. 1773-ban lett önálló hitközség és felépíti intézményeit. 1840-ben tűz pusztította a várost, leégett valamennyi hitközségi létesítmény. Egy év múlva újból felépítették, sőt a későbbiekben kórházat is építettek. Az egyre erősödő hitközség 1925-ben 2400 főt számlált és még ma is működik. Irodát és rendezett temetőt tartanak fenn. Címe: Telcs Ede u. 12. Elnök: Lichter Ferenc
Az egykori nagyzsinagóga ma könyvtár, falán az I. világháború zsidó hősi halottairól megemlékező emléktábla. Külsejét maradéktalanul helyreállították, a belső berendezés megtervezésénél mintaszerűen jártak el. Összehangolták a könyvtár funkcióit a zsinagógai térrel, így megmaradt az eredeti berendezés nagy része.
A műemlék-jellegű zsinagóga egyike Baja legszebb klasszicista épületeinek. Utcai homlokzatát kettős kompozit fejezetű pillérek tagolják, a középrészt egyszerű timpanon zárja. A homlokzati tengelyben lépcsősor vezet a díszes kijárati ajtóig. Az épület főhomlokzatának rizalitját a széleken kompozit fejezetes pillérek elé ugrón négyoszlopos timpanonos záródású előcsarnok alkotja, amelyhez széles lépcsősor vezet. A hármas főpárkány frízében héber felirat, a kiemelt betűk az építés évszámát adják: 1845. A felirat fordítása: “Nem más ez, mint Isten háza, s ez az ég kapuja”.
Az épület belsejében megmaradt az eredeti térrendszer, a karzat, a tórafülke és felirata, a belső festés, a vörös márvány kézmosó és a falba épített persely.
Az épület egyik oldalán a volt zsidó iskola épülete, a másik oldalon a II. világháború áldozatainak nagyméretű árkádos emlékműve. A zsinagóga mögötti házban működik a hitközségi imaház.
A városban két temető van egymás mellett. A régi temetőben van a híres rabbi, Kohn-Schwerin Götz sírja. Az új temető rendezett, gondozott.

http://www.zsido.hu/synagogue/baja.htm

12►

Négy utca által határolt telken, keretes beépítésű, egyemeletes szárnyakból álló épület, ÉNy-i sarkán toronnyal, K-i és D-i szárnyán az udvarba erősen benyúló toldalékokkal. Az épületegyüttes magja a Ny-i szárny közepén álló, téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős épület. Utcai homlokzatán ión pilaszterekkel tagolt, attikás középrizalit, az attika fölött a város címere. Egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű. Földszinti terei boltozottak, az emeletiek, egy csehsüveg boltozatos helyiséget kivéve, síkmennyezetesek. A házasságkötő teremben fatáblákra festett falikép: 1988 (Berki Viola). Korábbi, 1758-ban emelt földszintes épület felhasználásával épült 1833-1834-ben (építész: Fischer Ágoston kecskeméti mester). Az épület klasszicista szárnyához több, különböző funkciójú, eltérő tömegű, magasságú, nyereg-, és manzárdtetős épületrész kapcsolódik. A különböző funkciójú épületrészek kapcsolódási pontjain rizalitok, a szárnyak véghomlokzatait hullámvonalas oromzat zárja le, a falfelületek höbörcsös vakolatában sima felülettel, eltérő színnel megjelenő növényi és figurális díszítés. A D-i szárnyban színház, jelenleg filmszínház, K-i, főhomlokzata előtt csúcsíves záródású árkádokkal megnyitott előcsarnok. A Ny-i szárny É-i részén, közvetlenül a régi épület mellett az új városháza bejárata. Íves nyílású, falsík mögötti előterében építési tábla. Épült 1905-1906-ban (építészek: Hikisch Rezső és Kotál Henrik, kivitelező: Hegyi Ferenc).

http://www.muemlekem.hu/muemlek/show/2296