bzadmin archívuma

123►

A Bánsági Nemzeti Múzeum szeptember 15-október 9 között a látogatók elé tárta egy időszakos kiállítás keretén belül az egykori egresi ciszterci kolostor pompáját. A Temes megyei Nagyszentpéter (Sânpetru Mare) községhez tartozó Egresben (Igriș) található monostor maradványa az egyik legjelentősebb középkori régészeti lelő-helyként kell számon tartani. Az egresi kolostor a középkori Magyar Királyság egyik jelentős középkori vallási létesítménye, ahol az írott források szerint II. András királyt (1205-1235) és feleségét, Courtenay Jolántát örök nyugalomra helyezték.
A kiállítás a Bánáti Nemzeti Múzeum régészei és a budapesti „Pázmány Péter” Katolikus Egyetem Régészeti Intézetének munkatársai és hallgatói által, valamint más romániai felsőoktatási intézmények régész munkatársaival (a bukaresti Román Aka-démia „Vasile Pârvan” Régészeti Intézete, a Zilah Megyei Történelmi és Művészeti Múzeum) együttműködve a 2016-2017 és 2019-2021 között dr. Daniela Tănase és dr. Major Balázs vezetésével végzett szisztematikus régészeti kutatásokat mutatja be. A kiállítás régészeti leletek és képek segítségével mutatja be a kolostor történetének főbb mozzanatait, különös tekintettel a 13. századra, virágkorára, de bemutatja a felhagyás utáni időszakot is, amikor néhány évig erődítményként működött. Az egresi régészeti kutatások során talált, a kolostori élet különböző aspektusaira utaló tárgyak kerültek bemutatásra. Ezek közül megemlítjük a templom építészeti töredékeit: ablak- és ajtókereteket, boltozati záró kőtöredékeket és bordákat, oszlopokat, oszlopfőket, talapzatokat, valamint a kolostori építményt szépítő egyéb díszítőelemeket. A királyi szarkofágokból származó vörös márványból faragott, emberi alakokat ábrázoló töredékek is a látogatók szeme elé tárultak. Ezekhez járulnak még a kutatott sírok mellékleteiként előkerülő fém- és csonttárgyak (gyűrűk, kapcsok, övcsatok, gombok), valamint az 1241-es tatár invázióval összefüggő gödör, amelyben emberi csontváztöredékek, valamint különféle kerámia- és fémdarabok kerültek elhelyezésre.

A régészeti kutatások jövőre is folytatódnak.

Kopeczny Zsuzsanna

12►

* Aulich Lajos honvéd tábornok (1793–1849)
* Damjanich János honvéd tábornok (1804–1849)
* Dessewffy Arisztid gróf, honvéd tábornok (1802–1849)
* Kiss Ernő honvéd altábornagy (1799–1849)
* Knezić Károly honvéd tábornok (1808–1849)
* Láhner György honvéd tábornok (1795–1849)
* Lázár Vilmos honvéd ezredes (1815–1849)
* Leiningen-Westerburg Károly gróf, honvéd tábornok (1819–1849)
* Nagysándor József honvéd tábornok (1804–1849)
* Poeltenberg Ernő lovag, honvéd tábornok (1813–1849)
* Schweidel József honvéd tábornok (1796–1849)
* Török Ignác honvéd tábornok (1795–1849)
* Vécsey Károly gróf, honvéd tábornok (1807-1849)

1871-ben az Aradi Honvédegylet felállított egy terméskőből készült emlékoszlopot a vár alatti zsigmondházi mezőn, a kivégzés helyszínén, majd később, 1873-ban a város sétaterén Aradi Zsigmond alkotását, amelyet az 1849-ben elesett hősök síremlékének szántak. 1881-ben közadakozásból az emlékoszlopot egy obeliszkre cserélték; ez Budapesten Jablonszky Vince műtermében készült.

Zala György 1885. október 6-án, a vértanúk halálának napján kezdte el a munkát. Először az Ébredő szabadság alakja készült el 1886 tavaszán, ezt a Harckészség és az Áldozatkészség követte 1887 nyarán. A végére maradt a Haldokló harcos, illetve a csoport főalakja, a Hungária.

Az emlékművet 1925-ben eltávolították és az aradi várban őrizték.

2004-ben a szobrot ismét felállították a román-magyar megbékélésnek szentelendő emlékparkban. A szobor leleplezése az új helyen 2004. április 25-én történt, román és magyar hivatalos személyek jelenlétében.

Forrás: wikipédia

12►

Szék legértékesebb és egyben leglátványosabb műemléképülete kétségkívül a református templom. A templom építését az 1241-es tatárjárás után kezdték el, természetesen eredetileg katolikus templomnak épült. Építészeti stílusa a kerci cisztercita alapítású templomot idézi. A széki református templom három hajós gótikus stílusú templom, melyet 1470-ben Mátyás király a Szentlélekről nevezett el. A templom falait eredetileg mindenhol freskók díszítették melyek olasz mesterek munkájára utalnak, ám az is elképzelhető, hogy magyar mesterek készítették. A freskók egy része még ma is látható. A templomot 1432-ben bővítették, 1770-ben pedig kazettás mennyezetet szereltek fel mely később leégett, egy kazetta azonban napjainkban is látható, mely a déli oldalhajóban van elhelyezve. A templomot többszöri pusztítás után 1946-ban Kós Károly tervei alapján restaurálták, valamint bővítették. A templomot körülvevő részben leomlott kőfal arra utal, hogy a templom valamikor erődítményként is szolgálhatott. A templomnak két harangja van. A nagyobbik harang 1753-ban készült, az orgona pedig 1733-ban. Az úrasztali edényekből, valamint terítőkből kevés maradt meg az 1717-es tatárjárás után. A jelenlegi kelyhek a XV. illetve XVI. századból valók. A nagyobbik kelyhet melyből a férfiak kapják az úrvacsorai bort, 1697-ben gróf Teleki Mihályné Vér Judit adományozta Széknek, a kisebb kelyhet melyből a nők kapják az Úrvacsorai bort azt a széki polgárok adományozták az egyháznak 1645-ben. – Szék két ízben volt püspöki székhely. Itt szolgált Tiszabecsi Nagy Gáspár református püspök a XVII. században, valamint Zágoni Aranka György a XVIII. században. Síremlékeik a templom déli mellékhajójában vannak elhelyezve.
1555-ben a templom egy protestáns zsinat helyszíne volt, melyen részt vett Dávid Ferenc hitújító is.

https://muemlekem.hu/hatareset/Reformatus-templom-Szek-1099

A fájdalmasan elpusztult – pusztuló magyar kastélyok egyike. A tudatosan rombolt, szétlopott- a román államtól motiváltan – a kommunisták vezetésével tönkretett műemlék.
1945- ben még lakta a család, majd államosították és megalázó funkciókba került, ami után lassan végleges pusztulásnak indult. A múltat, a magyar arisztokrata értékeket végképp eltörölni… mintha ez a folyamat ma is zajlana.
Az értékes reneszánsz épület XIII. századi kolostor alapokra épült, közel Szamosújvárhoz- attól délre az 1573-93 között. Szép reneszánsz belsőkkel, díszes festett fa faragványokkal, burkolatokkal rendelkezett. Egykoron itt őrizték a ház védőszentjét ábrázoló a Könnyező Mária festményt.
Az első dia-fotós dokumentálás részünkről 25 éve lehetett (B.Z.), az új kastély még állt, a remek homlokzati és oldal oszlopsor csodás fotótéma volt, de lakatlan elhagyatott volt ez az épület is.
A második 15 éve történt kb. akkor még menthető, de igen rossz állapotban fotózta Zoltán fiam. A kaput védő díszítő unikornisok a helyükön voltak, a gaz a természet még nem foglalta el a reneszánsz – barokk kastélyt. A tetők a helyükön, a kőtáblák feliratai még olvashatóak voltak.
Az e heti 2022. szeptemberi, harmadik kastélyfotós programom részeként ismét felkerestem, érdekes- fájdalmas élmény volt negyedszázad után látni a változást, valóságot, a romokat az elpusztult kastélyt Unikornisok nélkül. A kaputorony /1720 még dacol a természet erőivel, 300 éve büszkén áll a lepusztult lakópalota romjai előtt.
El akarták lopni és a tulajdonos biztonságba helyezte ( nála még él a remény, hogy egyszer ezt még rekonstruálja!)… a park és az épület több helyen szemetes tárolónak használva-lólegelő, lócitrom halmokkal az udvaron és istáló egyben az új összeomló- beomlott kastély termeiben. Nagyon szomorú, tragikus élmény volt. A fotók elkészültek, hamarosan azok is
felkerülnek a honlapomra. Tudom Erdélyország nagy területen fekszik sok értékkel, régi magyar emlékekkel – nem lehet mindent megmenteni, de talán jobban törekedni kéne erre.
Illusztrációk 1998-99-ből: Bagyinszki Zoltán a Kastélyok és paloták a történelmi Magyarországon c. albumból. Mikes Kiadó.

Bagyinszki Zoltán

A Vallásszabadság Háza az unitárius püspöki ház felújításával létrehozott, 2018-ban megnyílt közösségi épület Kolozsváron, a Magyar utca 14. szám alatt. Kiállítóhelyként az unitárius egyház történelmi emlékeit mutatja be; kulturális közösségi térként író-olvasó találkozóknak, műhelybeszélgetéseknek, koncerteknek és egyéb rendezvényeknek. Az intézmény célja a vallásszabadság eszméjének erősítése, vizsgálata, védelme.
A 14. századi gótikus épület Mátyás király szülőháza és a plébániaház mellett a város egyik legrégebbi lakóháza volt. Építtetője egyes feltételezések szerint a város egyik tehetős polgára, mások szerint keresztes lovagok lehettek. A 18. század elején a Wesselényi család birtokába került, 1851-től pedig Biasini Domokos kereskedő tulajdona lett. Az unitárius egyház 1883-ban vásárolta meg, és püspöki lakhelynek alakították át.
2009-ben Bálint Benczédi Ferenc püspök kezdeményezésére az egyház úgy döntött, hogy felújítják az épületet, és közösségi intézményként, kulturális térként, kutatóközpontként, múzeumként működtetik. 2015 januárjában, a vallásszabadság napján merült fel ötlet, hogy a házat a vallásszabadságnak szentelik. A felújítást a magyar kormány 6 millió lejjel, az összköltség majdnem 80%-ával támogatta. A felújított épületet 2018. július 7-én avatta fel Victor Opaschi egyházügyi államtitkár, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkára. 2018-ban a felújítást a Romániai Építészkamara az Országos Építészeti Biennálé keretében átadott díjjal ismerte el, 2022-ben pedig az Europa Nostra-díjat kapta meg.
Az utcafronton egy téglalap alakú középkori emeletes ház áll. A gótikus kapuíven egy S. T. monogrammal ellátott címer található. A kapubejáraton belül két, utóbb befalazott ülőfülke helyezkedik el. Homlokzatát feltehetőleg a 18. században alakították át. A középkori épülethez csatlakozik egy 18. századi és egy 19. századi toldalék. A felújítás során a földszinten éttermet és könyvesboltot, az első emeleten konferenciatermet és múzeumot alakítottak ki; szintén az emeleten kapott helyet a valláskutató intézet. A tetőtérben vendégszobák találhatóak.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából