Szék legértékesebb és egyben leglátványosabb műemléképülete kétségkívül a református templom. A templom építését az 1241-es tatárjárás után kezdték el, természetesen eredetileg katolikus templomnak épült. Építészeti stílusa a kerci cisztercita alapítású templomot idézi. A széki református templom három hajós gótikus stílusú templom, melyet 1470-ben Mátyás király a Szentlélekről nevezett el. A templom falait eredetileg mindenhol freskók díszítették melyek olasz mesterek munkájára utalnak, ám az is elképzelhető, hogy magyar mesterek készítették. A freskók egy része még ma is látható. A templomot 1432-ben bővítették, 1770-ben pedig kazettás mennyezetet szereltek fel mely később leégett, egy kazetta azonban napjainkban is látható, mely a déli oldalhajóban van elhelyezve. A templomot többszöri pusztítás után 1946-ban Kós Károly tervei alapján restaurálták, valamint bővítették. A templomot körülvevő részben leomlott kőfal arra utal, hogy a templom valamikor erődítményként is szolgálhatott. A templomnak két harangja van. A nagyobbik harang 1753-ban készült, az orgona pedig 1733-ban. Az úrasztali edényekből, valamint terítőkből kevés maradt meg az 1717-es tatárjárás után. A jelenlegi kelyhek a XV. illetve XVI. századból valók. A nagyobbik kelyhet melyből a férfiak kapják az úrvacsorai bort, 1697-ben gróf Teleki Mihályné Vér Judit adományozta Széknek, a kisebb kelyhet melyből a nők kapják az Úrvacsorai bort azt a széki polgárok adományozták az egyháznak 1645-ben. – Szék két ízben volt püspöki székhely. Itt szolgált Tiszabecsi Nagy Gáspár református püspök a XVII. században, valamint Zágoni Aranka György a XVIII. században. Síremlékeik a templom déli mellékhajójában vannak elhelyezve.
1555-ben a templom egy protestáns zsinat helyszíne volt, melyen részt vett Dávid Ferenc hitújító is.