Kategória Archívum: Ezeréves Magyarország

A Gemenci erdő az Alföld nyugati szegélyén, a Sárközben terül el. A Sió torkolatától délre mintegy 30 km hosszúságban és 5-10 km szélességben húzódik. Rendszeresen elöntés alá kerülő 180 km2-es területével nem csak Magyarország legnagyobb ártéri erdeje, hanem európai viszonylatban is egyedülálló.
A Duna forrásától a Fekete-tengeri deltavidékig nem található még egy ilyen nagy, összefüggő ártéri erdő. A nemzeti parki védettséggel bíró terület a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. vagyonkezelésében van. Itt kanyarog 30 km hosszan a Gemenci Erdei Vasút, csatlakozva az Alföldi Kéktúra útvonalához. Induló állomása Bajától 8 km-re, Pörbölyön, a Gemenc Zrt. Ökoturisztikai Központjában van. A másik végpontja Bárányfok, ez Szekszárdtól 6 km-re fekszik.
A gemenci kisvasút minden nap menetrend szerint közlekedik. Nyári hétvégeken nem csak dízel mozdonyok, hanem gőzvontatású nosztalgiavonat is járja az árteret. Az erdő szélén lévő induló állomások Pörböly és Keselyűs. Menetrendi járatokkal végigutazni a pályát csak nyári hétvégeken lehet. Hétköznapokon, ill. ősszel, télen és tavasszal Pörbölyről Malomtelelőig utazhatunk (8 km). A turista szezonon kívül naponta egyszer fut ki a vonat a pörbölyi Ökoturisztikai Központból. Télen zárt, fűtött kocsik várják az utasokat.
Az erdei vasutas természetjárás Gemencen kiegészíthető sétahajózással, lovas fogatozással, kerékpározással, gyalog- és kenutúrával, melyekhez szakvezetés is kérhető. Nagyobb csoportok is igénybe vehetik a menetrendi járatokat – ezt előzetes jelezni kell (e-mail: okocentrum@gemenczrt.hu). Térítés ellenében különvonatot is indítanak, melyet a tervezett indulás előtt min. 14 nappal kell megrendelni. A különvonatok a kért időpontban és viszonylatban, a menetrendi járatokkal összehangolva, egyeztetett program szerint közlekednek.

https://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=356&rfa=12

2010. június 4-től Országzászló áll Kecskemét Belvárosában a Lestár téren. Az emlékmű fő motívuma – 25 méter átmérőjű, 40 cm vastag, vasbeton alapra helyezett -, süttői mészkőből faragott, a részekre szakított Magyarország térképét ábrázoló térplasztika, Babinszky Tünde, Katkics Tamás és Vásárhelyi Dániel építészmérnökök tervei alapján készült. A leszakított részeket a tér burkolatának szinteltolása érzékelteti. 23 város van feltüntetve, amelyeket világító ledeket körbezáró bronzkorongok jelenítenek meg, Kecskeméttől mért távolságuk feltüntetésével. Kecskemét pozíciójában egy két és fél méter magas mészkőtömbön a Szózat első két sora olvasható: ‘Hazádnak rendületlenül/Légy híve, oh magyar’. Mellette áll két 15 méter magas bronzcső. A két zászlórúd között kifeszítve két bronzból formált angyal tartja a tűzzománc technikával készült címert. Az angyalokat Balanyi Zoltán szobrászművész, a címert Balanyi Károly grafikusművész tervezték és készítették.
A két zászlórúd közé kifeszített térplasztika szimbolikus jelentése, hogy Magyarország nyugat és kelet között elhelyezkedve két kultúra határán tölti be a híd szerepét. A mészkőtömb hátoldalán olvasható felirat:
„A trianoni döntés 90. évfordulóján állította Kecskemét Város történelmi múltunk tiszteletétől indíttatva, a magyar nemzeti összetartozásba és a reményteljes jövőbe vetett hittel.

https://www.kozterkep.hu/11121/orszagzaszlo

A közel 65 000 könyves gyűjtemény Magyarországon egyedülálló.
A Műemlékkönyvtár az apátsági épületének második emeletén található. Az első könyveket a 18. században az új alapítást végző heinrichaui szerzetesek hozták magukkal, mely állomány 1950-re 65.000 kötetre duzzadt. A ciszterci rend egykori feloszlatását követően a könyvtár állami tulajdonba került, kezelésével a Nemzeti Könyvtárat bízták meg.
A gyűjtemény mára 70 ősnyomtatványt, több mint 300 antikvát tudhat magáénak, melyek közül sok egyedülálló Magyarországon. Az állomány tematikailag elsősorban teológiai témájú könyveket tartalmaz, ám találhatunk szakirodalmat a többi tudományterületről is.
A könyvtár szakszerű idegenvezetéssel látogatható, melynek során a vendégek megismerkedhetnek a ciszterci gyűjtemény és a rend történetével, valamint megtekinthetnek egy könyvkiállítást, illetve megcsodálhatják az európai hírű – a Wilde testvérek keze munkáját dicsérő – intarziás berendezésű nagyteremet is.

http://zirciapatsag.hu/latnivalok/ciszterci-muemlekkonyvtar

Egy igazi ékszerdoboz Nógrád megyéből. A híres barokk építészünk Mayerhoffer András tervei szerint épült 1750-1770 között.
Szép kertje környezete, az esztétikus úrilak – ma alkotóházként nyújt pihenés a MTA tagjainak, munkatárainak.
A két régi diakép várja a digitális új sorozat elkészítését cseréjét – de olyan szép az épület és a z első kastélykönyvem (Publi City Kiadó) egyik értékeként fotóztam még több mint 20 évvel ezelőtt így bekerülhetett a honlapom oldalira. A szimpatikus történelmi család tagjaival való többszöri találkozásom is kedvessé tette számomra. Csodálják Önök is.
Remélem az idén eljutok ismét Erdőtarcsára a fotók elkészítése céljával.
“Kastélyok a történelmi Magyarországról.”

Bagyinszki Zoltán fotográfus

Az 1938-as székesfehérvári országgyűlés a város újkori történelmének egyik fontos eseménye. Ennélfogva azóta festmények, írások tucatjai láttak napvilágot az ünnepi eseményt középpontba helyezve.
A legjelentősebb ilyen alkotás Aba-Novák Vilmos festő munkája. A hatalmas szekkó a székesfehérvári városháza első emeleti folyosójának falát díszíti. A szekkón megjelennek az országgyűlés főbb részvevői, köztük Horthy Miklós kormányzó, Imrédy Béla miniszterelnök, Hóman Bálint történész, a város országgyűlési képviselője és Csitáry G. Emil polgármester.
Az 1938-as ünnepi országgyűlés emlékének adózva 2013. augusztus 19-én, Szent István halálának 975. évfordulóján kihelyezett ülést tartott a kormány a városháza dísztermében a 2013-as Szent István-emlékév alkalmából. Az ülésen többek között Székesfehérvárral kapcsolatos fejlesztésekről döntöttek. Tárgyaltak a várossal a koronázóbazilika romkertjének rendezéséről, és a 2022-es, valamint a 2038-as emlékévek méltó lebonyolításának előkészítéséről is

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Krisna-völgy Indiai Kulturális Központ és Biofarm egy somogy megyei, Krisna-tudatú öko-közösség, amely Somogyvámos külterületén található, a Balatontól 30 km-re. A 260 hektár területű biofarm és központ azzal a céllal létesült 1993-ban, hogy az embereket hozzásegítse a védikus kultúra értékeinek, valamint a természetes életmódnak a megismeréséhez.
Krisna-völgy lakói megélhetésüket a földre és a tehenekre alapozva, gyermekeiket lelki értékeken alapuló életre nevelve követik a Krisna-tudat folyamatát az istenszeretet elérése érdekében. Templom, biofarm, védikus iskola, tavak és ligetek is találhatóak itt. A völgyben több száz növény- és madárfaj él.
A hely megalapításakor még többnyire lemondott emberek költöztek ide, 2007 táján már 150-en élnek itt. Többségük családos, ezek a családok a hindu vallás egyszerű életmódjának elveit követik. Templomi életük, szertartásaik nem korlátozódnak a vasárnapokra. A hívők minden reggel fél 5-kor kezdődő közös lelki gyakorlaton vesznek részt, melynek célja, hogy egész nap békés, meditatív tudatállapotban létezzenek, könnyebb legyen egész nap Istenre gondolniuk, s az ő elégedettségét szem előtt tartva végezniük szolgálatukat, legyen az földművelés, a tehenek fejése, gondozása, az idelátogató turisták fogadása, templomi imádat, irodai munka vagy művészeti tevékenység.
A vallásosság a kultúra minden területén megmutatkozik, áthatja a családi és társadalmi életet is. A Krisna-tudat filozófiáját Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda ismertette meg a nyugati világgal. Tanításainak lényege a bhakti, a Krisna iránti szeretetteljes odaadás. Amikor Prabhupáda elindult Nyugatra, hogy megismertesse az emberekkel a Krisna-tudatot, nem csak egy vallást akart elterjeszteni, hanem a materialista világnézetet akarta alapjaiban megváltoztatni.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hortobágyi kényszermunkatábort a kommunista diktatúra hozta létre az 1950-es évek elején Magyarország keleti részén.
1950 és 1953 között mintegy tízezer embert telepítettek ki bírói ítélet nélkül. Fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végezniük a Hortobágy, Nagykunság és Hajdúság környéki állami gazdaságokban. A kitelepítettek az 1953-as amnesztiát követően sem térhettek vissza otthonaikba és kárpótlást sem kaphattak.
1950. június 23-án megkezdődött deportálások a kommunista hatalom beteges félelmének jellemző példái voltak. Családok ezreit vitték 12 alföldi munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, amelyet az akkori kormányzat (Dobi István, Rákosi Mátyás, Nagy Imre) a hidegháborús viszonyok miatt nem mondott „biztonságosnak”. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt holmijaik összeszedéséhez, irataikat elvették, s a lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Kényszermunkájukat a környező falvak állami gazdaságaikban végezték egészen addig, amíg az első Nagy Imre-kormány 1953 júliusában amnesztiát hirdetett, és az év őszén feloszlatták az internálótáborokat. A kárvallottak azonban előző lakhelyeikre nem mehettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát így végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni. Az áldozatokat azóta sem kárpótolta senki.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából