Kategória Archívum: Erdély – Partium

A vár, várfalak (3 bástya és saroktornyok) és történelmi református és evangélikus templom láthatóak a fotókon.
A kevés a megmaradt régi értékek, történelmi épület- főleg a főtéren jellemzőek, a Városháza zöld épületét felújították. A belső “várkertben” a várfalakon belül
egy kör alakú régi építmény romjai nyomai láthatóak. Amelynek kilétét nem tudtam kinyomozni, valószínű hogy egy XI. századi rotunda alapfalai lehetnek. Jegyzett, védett műemlék.
A város teljesen beépült, átépült- középkori meghatározó jellegéből más szász városokhoz képest nem sok maradt.
Említésre méltó az egykori Református Kollégium nagyobb méretű épülete, amely jelenleg román középiskola.
Különleges élmény volt a Bán Mór Hunyadi sorozatát olvasni a Sebesvár elleni kemény török támadásról – Havasalföldi “segítséggel” bevették a kiválóan megszervezett védelem ellenére.
A könyv lapjain lévő részletes leírásban anno szinte a város főterén és a templom épületében érezhettem magam itt a XXI. század elején- sétám és olvasás közben.
A település, az erődített szász város sokáig és hősiesen ellenállt a török túlerővel szemben. (Szászváros elesett, mindenkit megöltek ill. elhurcoltak és kiraboltak).

Bagyinszki Zoltán

A tragikus elcsatolás román ünnepe –100 éve már amit Románia ünnepel.
Tudjuk öröm számukra, jogtalanul kaptak egy értékes gyönyörű gazdag országot, az esemény számunkra igazi nagy fájdalom!
Az elmúlt évtized fotós körútjaim száma több mint 100 volt tőlünk K-re. Hihetetlen az amit ott a magyar állam létrehozott.
Erdélyország szépségeit értékeit, természeti és emberi alkotásokat kerestem fel.
Igazán tudom mit veszítettünk. Ahol sok minden tönkrement-tudatosan is pusztították, ma már csak kőhalom.
Ebből válogattam néhányat, tudatosan az elmúlás a magyar értékek pusztulása a képsorozat tartalma.
Ismert és ismeretlen településnevek (jó kis település földrajzi gyakorlat is egyben) egykori magyar várak, várkastélyok, úri lakok, romok.
A fájdalom is sokszor létező emberi érzés- ez most valódi fájdalom-a mostani decemberi jubileum. Nekem Erdélyben sokszor kijutott-amit most megosztok Önökkel.
Azért néha jó dolgok is történnek odaát, a napokban került vissza a Turul madár szobra a nagyváradi városháza homlokzatára, továbbá a hatalmas nagyváradi várat is rekonstruálták.

Bagyinszki Zoltán

Árkos falu Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgytől 4 km-re északnyugatra, az Árkos-patak völgyében fekszik.
Árkos régi 13. századi templomát a 15. században részben újjáépítették, meghagyva félköríves záródású szentélyét. A szabálytalan ötszög alaprajzú, bástyákkal erősített várfallal a 17. század első felében erődítették. 1830-ban a korábbi templom helyére egyhajós templomot emeltek. A ma is álló, hatszintes, órapárkányos, nyújtott hagymasisakos, barokk harangtorony 1844-ben épült.
A bástyák és a várfalak állapota leromlott, falazatukban repedések láthatók, a falkorona hiányos. A bástyák födémeinek fagerendázata károsodott, deszkaborításuk hiányzik. A tetőszerkezet és a héjazat állapota leromlott, a gyenge minőségű cserép miatt a bástyák helyenként beáznak. A hiányzó nyílászárók, a megoldatlan esővíz elvezetés és az épületek melletti sűrű növényzet következményeként a falazatokon felázások jelentkeznek, a külső és belső vakolat nedvesedik. Erősen károsodtak a falfeliratok az erődítmény belső és külső felületein (keleti fal külső vakolatába bevésett 1639-es évszám és az északnyugati bástya templom felőli oldalán a BENEDICTUS felirattöredék, délnyugati bástyán falfestés töredéke).
2003-ban megtörtént a harangtorony és a délnyugati bástya közötti várfalszakasz helyreállítása, és a gyilokjáró visszaépítése.
2008-ban 75%-ban elkészült a nyugati várfalszakasz kijavítása és a gyilokjáró visszaépítése.
A beavatkozási munkálatok végső célja a várfal megkezdett felújításának befejezése, a szerkezeti és építészeti elemek felújítása, új héjazat készítése, a képzőművészeti értékek restaurálása, valamint a bástyák látogathatóvá tétele és az egész erődítmény megfelelő megvilágítása, a már elkészült és érvényes építészeti és tartószerkezeti tervek alapján.
A Rómer Flóris Terv 2016 évi arkos_muemlektámogatásával elkészült a keleti
várfalszakasz felújítása, a fa kőfalazat felső károsodott részének visszabontása, az ablaknyílások és a fordított kulcslyukú lőrések felújítása, vagy visszaépítése. Elkészült a falazat szélességében az új cserépléc és régi égetett agyagcserép héjazat. A részletes beszámolót az elszámoláshoz mellékeltük.

http://www.romerterv.hu/muemlekeink/arkos-unitarius-templom-erdely/

A település közepén, a Vizapatak jobb partja felett enyhén emelkedő dombon áll a védőfalakkal övezett református templom, amely középkori elődjének patinás épületét örökölte. A templom keletelt, háromhajós bazilika, szentélynégyzettel és félköríves apszisával, zömök toronnyal a szentélynégyzet fölött, valamint a mellékhajók félköríves záradékaival. Bejáratai, később emelt portikuszokból a főhajó nyugati és a szentély északi oldalán, valamint a déli mellékhajó közepén nyílnak. A hajók enyhe csúcsívben záródó ablakai a templom gótikus korszakának emlékei. A főszentély három keskeny, félköríves záródású résablaka románkori. A déli mellékhajó kapujának lapos domborművű lunettájában középen egy életfa látható, szélső levelei félköríves mezőket határolnak, s bennük két oldalt egy-egy nagykarmú, szembeforduló oroszlán. Az igényes kialakítású, Szűz Mária tiszteletére szentelt, bazilikális elrendezésű románkori plébániatemplom patrónusai a településen kitemelt sóból meggazdagodott Alárd-fi család tagjai lehettek, legalábbis az 1241. évi tatárjárást követő újjáépítés évtizedeiben. A déli kapuzat románkori archaikus lunetta dísze ismeretében nem kizárt, hogy a templom építése a tatárdúlást megelőzően, a 13. század első évtizedére keltezhető. A 15. században az Alárdfiaktól származó Vízaknai gerébcsalád birtokolta a település nagy részét, majd 1519-32 között birtokaik egy része Verbőczi Istvánra szállt, míg a templom patrónusaiként a vízaknai kamarai számvevők valószínűsíthetők a templomi feliratok alapján. Az költségükön újulhatott meg a templom a 16. század elején. A templom átalakításának, megerősítésének oka valószínűleg a 15. századi állandó török beütések miatt megromlott állapota lehetett. Ekkor készültek a mellékhajók csillagboltozatra emlékeztető, valamint a főhajó bonyolultabb geometriájú hálóboltozatai. A főhajó déli oldalán az egyik ívbélletben található Szent Márton miséjét ábrázoló falkép 14. századi, míg az északi oldalon, egy ívmezőben a keresztrefeszítést ábrázoló 15. századi falkép maradt fenn töredékesen. Értékesek a templom 18. század második feléből származó berendezései is, egy festett előlapú, kétüléses pad, s a falazott szószék, illetve a felette magasodó szószékkorona.

http://muemlekem.hu/hatareset/Reformatus-templom-Vizakna-218

Jubilál a 150 éves magyar képeslap

150 éves a képeslap (német „találmány) a magyar képeslap jó évtizeddel később került postára, az első az erdélyi Nagyszeben értékeiről adott hírt, mutatott képeket a világ számára. Így most Én is e város látnivalóival köszöntöm a jubileumot. Fiatal – középiskolás diákként nagy gyűjtője voltam a a színes képeslapoknak – emlékszem a kis zsebpénzemből még vásároltam is a cserék mellett, az értékes szép külföldi lapokat a gyűjteményembe – amire a mai napig büszkén tekintek (az extrább lapokat megőriztem, amelyek először a gyermekeim birtokába kerültek, majd a nagyobb család gyerkőceinek is boldog perceket szereztek.) A mai napig tisztelem a képzőművészet a fotográfia e csodáját. Valószínű a képeslapoknak volt köszönhető az érdeklődésem felkeltése a várak, kastélyok majd a magyar és nemzetközi építészet, műemlékek világa felé.
Kicsit később az utazás, a fotózás mint komoly hobby szintén ennek volt köszönhető – amiből természetesen következett a képek és a könyvek, albumok szeretete, a könyvtár igénye számomra.

Köszönet az egykori alkotóknak fotográfusoknak a szép képeslapokért, így ez is a tanulás és az esztétika eszközévé válhatott mindenki számára.
A témában érdekes könyv jelent meg egy hazai néprajzkutató szakember tollából. Tapasztaljuk, köztudott a képeslap lassan a múlté válik, átvette szerepét a modern kor vívmánya az azonnali internet és az okos telefon.
Tisztelettel:

Bagyinszki Zoltán fotográfus, egykori képeslap gyűjtő

Szászsebes a Sebes folyóról kapta nevét az itt megtelepedő székelyektől. Jó fekvése miatt régészeti leletekkel igazoltan megfordultak itt a rómaiak, a gótok, a hunok, az avarok és a szlávok egyaránt. A székelyek idejéből származó ősi templom és temető maradványaira bukkantak az evangélikus templom alatt és körül. Az első szász telepesek II. Géza idején érkeztek 1150 körül. A települést II. András 1224-ben a szászoknak adományozta, az itt élő székelyeket ekkor telepítette át a Háromszéki medence környékére, ahol így alakult ki Sepsi szék. / Sepsi = Sebesi./ Favárát és a várost a tatárok felégették, kővára és a ma is látható temploma a tatárjárás után épült. A templom gótikus külseje a XIV. századi átépítéssel alakult ki. A várost a törökök többször feldúlták ill. felégették. 1540-ben itt halt meg Szapolyai János királyunk. 1551-ben Castaldo foglalta el, 1556-ban Izabella királyné seregei visszafoglalták. 1708-ban Károlyi Sándor kurucai is felégették a habsburgokhoz húzó szász város várát. A várfal jelentős részét és a védműveket a XIX. században elbontották. A 28 ezres városban mindössze 200 magyar és 400 német lakik, ennek ellenére a főtéri parkban a magyar és a német zászló is leng.

http://erdely-szep.hu/Szaszsebes/index.html

Tóth Kiadó Erdélyi várak c. albumból: Háromhajós bazilika volt, Ny –i homlokzatán egyetlen hatalmas toronnyal.
57 m hosszú az értékes műemlék épület. Itt Szászsebesen hallt meg János király 1540- ben. A városfalak mind a 4 égtáj felé rendelkeztek bejárati kapukkal. 2 helyen erősített barbakánnal.
A tornyok mint rendesen neveket is kaptak. Csizmadia Szabó, Deák –itt is főleg a céhek feladata volt a város védelme, amit a tornyok neve is szimbolizált.
1438-ban a török ostrom után a havasalföldi vajda “ közreműködésével” – közvetítésével megadta magát a város/ kénytelen volt…., ezt követően hosszú időre berendezkedett a Török porta.

Bagyinszki Zoltán az album fotográfusa.

Az épületben ma a Dák és Római Civilizáció Múzeuma működik, bár kiállításai még nincsenek teljesen készen.
Bár elképzelhető, hogy előzményei akár a 13. században is voltak, az első dévai udvarházról szóló, írott adatunk a 16. századból származik. Ekkor Geszti Ferenc dévai várkapitány – nyilván a várbeli, nehezen megközelíthető rezidencia kiváltására – reneszánsz kúriát építtetett a várhegy alatt, a belvárosban. 1608-ban Bethlen Gábor Hunyad megyei ispán, a későbbi fejedelem kapta adományba a kastélyt, aki lényeges átépítéseket, bővítéseket hajtott végre rajta. A 17. sz elején – gr. Bethlen István feleségeként – lakott a Curiában Széchy Mária, a \”Murányi Vénusz\” is, aki később I. Rákóczi György fejedelemnek adta el azt. Erdély Habsburg kézre kerülése után, több tulajdonos kezén forgott a ház és a birtok, míg végül 1743-ban Haller János erdélyi kormányzónál állapodott meg, aki ismét jelentősen bővíttette a Curiát. Ekkor készültek az épület képét máig meghatározó, a téglalap alaprajzú, egy emeletes épület sarkaihoz illesztett \”pavilonok\”, a reprezentatív díszlépcső, a gazdag faragású erkélyek, rokokó ablakkeretek, a belső helyiségek stukkós díszei. Az épületet egykor díszudvar (benne szökőkutak), park és kert, valamint számos gazdasági épület vette körül, melynek ma már igen kevés hiteles részlete látható.
A ház a 19. század végén városi tulajdonba került, egy ideig vármegyeházaként funkcionált, majd 1934-től megyei múzeumként működik. Gyűjteményének magvát az egykori Hunyad Megyei Történelmi, Régészeti és Természettudományos Társulat gyűjteményei képzik, amelyhez a környék fontos, a 20. században előkerült római és dák lelőhelyeinek régészeti anyagai is társulnak. Az épületet 1996-2006. között restaurálták.

http://muemlekem.hu/hatareset/Magna-Curia-Deva-1071

A kastély terveit Mayerhoffer András készítette, így alaktanilag a Pest környéki ún. Grassalkovich-stílusú együttesekhez kapcsolódik.
A lassan folyó építkezés 1792 táján fejeződött be, előtte azonban a Telekiek egy kertészt szerződtettek a régi várárkok helyébe tervezendő franciakert megvalósítására.
Az épület alaprajza U alakú, egyemeletes, középső része kupolaszerűen kiemelkedik. Érdekessége, hogy az év beosztásának megfelelően 52 szobája van és 365 ablaka.
Az emeleti nagy szalonban található rokokó fehér porcelánkályha, az üvegcsillár, a kis szalon márvány kandallója az egykori berendezés szépségére és a Teleki család ízlésére enged következtetni.
Az erdélyi főúri kastélyokhoz hasonlóan a gernyeszegi kastélyt is kozák katonák dúlták fel 1849-ben.
A második világháborúban a front átvonulása után az épületet teljesen kiürítették, a felbecsülhetetlen értékek nyomtalanul eltűntek. A gernyeszegi születésű, református felekezetű gróf széki Teleki Mihály (1908–1988), okleveles mezőgazdász, a Johannita rend lovagja, a kastély utolsó urától 1949-ben elvették, és az épületbe a román Egészségügyi Minisztérium költözött be. 2009-ig egy TBC-megelőző intézet és ehhez kapcsolódó gyermekotthon működött benne. A marosvásárhelyi születésű gróf széki Teleki Kálmán (1947) és fivérei visszaperelték apjuk kastélyát, és azóta részben renoválták, valamint rendezvényeket szerveznek benne.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az örmények 1672-ben Apafi fejedelem hívására jelentek meg Erdélyben. Szamosújvár (Armenopolis) az örmények által a 17. század végén létrehozott város, amely a régi római castrum és a Martinuzzi Fráter György által 1540-ben építtetett vár között terült el. Szamosújváron eleinte kevesen voltak, azonban a körülmények alakulása következtében mégis itt épülhetett fel az „Örményváros”. I. Lipót beleegyezésével az örmények Besztercéről menekült csoportja 1700-ban megvásárolta a szamosújvári vártól délre eső részt. Később itt telepedtek meg a Gyergyószentmiklósról, Szépvízről jött örmény családok is. A város felépítése mintegy 15 évig tartott Verzerescul Oxendius püspök vezetésével, aki I. Lipóttól kérte az engedélyt az építkezésre. Az alapkövet 1700-ban tették le, nem sokkal a terület megvásárlása után. A ma is álló, legkorábbi kőtemplomuk az 1723–1724 között épült Salamon-templom. Ezt az örmény katolikus templomot, mely Szamosújvár első temploma, Simai Salamon és neje építtette. Eredetileg kőfallal volt körülvéve, ebbe volt beleépítve a Szent Kereszt kápolna. A templomnak három oltára van: a főoltár a Boldogságos Szűzanyát ábrázolja az angyali üdvözletkor (a templom titulusa: Gyümölcsoltó Boldogasszony), a mellékoltárok pedig a Szentháromságot és Világosító Szent Gergelyt, az örmény nép védőszentjét. 1898–1899-es években átalakították a templomot. Két kápolnát építettek hozzá jobb és bal felől, Világosító Szent Gergely és Szent Anna tiszteletére.

https://ersekseg.ro/hu/templom/707

Jó régen már, még a diás korszakomban jártunk itt egy nagybányai tanár- barátom társaságában Rododendront, a szép kárpáti szőnyegvirágot fotózni – sikerrel.
Sok élmény, szépség, szenvedés, cipekedés fűződik e kalandunkhoz, a Nagy –Pietrosz megmászásához. Az alföldi gyerek nagy nehézségek árán küzdötte le a folyamatos emelkedőt, a magasságot.
Kora délelőtt indulva a hegyre – előtte Borsán bevásároltunk , többek között friss hideg aludttejet is – amely gyomrunkat csikarva hamarosan megtette a hatását……
Közben tisztelettel övezve, a szakállas hegyi vezető barát a sok sok cuccával határozott és gyakorlott mozdulatokkal, szó nélkül-csendesen lépegetett felfelé. Akkor számomra érthetetlenül, Ő miért nem volt fáradt.
Feljutottunk a tervezett éjszakai állomáshelyünkre. A fenti cirkuszvölgy menedékében megpihentünk, sátrat is vertünk, tüzet raktunk megsütöttük a felturbózott szalonnánkat hideg sör kíséretében( felcipeltük….. ) és tehenet befogva próbáltunk másnap reggel friss tejhez jutni, sikertelenül. Maradt számunkra a hideg forrásvíz.
Ezután következett az utolsó meredek része a túránknak a fenti gerinc megmászása, sikerrel. Közben a képeken látható a sok felvételből néhány a rododendron szőnyegek szépségét illusztrálja.
Hihetetlen a rengeteg kedves kis virág ilyetén rövid életű jelenléte a füves kőtenger felületén, a havasi legelőn.
Kissé lejjebb, lefelé a fehér selymes kárpáti gyapottal is találkoztunk. Itthon pedig a tragikus hírrel a hegyóriáshoz kapcsolódva utólag olvasva. 1944 januárjában az akkori Horthy csúcs alatt 14 salgótarjáni sportoló lelte halálát egy lavinaomlás következtében.
A túra emlékére:

Bagyinszki Zoltán fotográfus.