Az épületben ma a Dák és Római Civilizáció Múzeuma működik, bár kiállításai még nincsenek teljesen készen.
Bár elképzelhető, hogy előzményei akár a 13. században is voltak, az első dévai udvarházról szóló, írott adatunk a 16. századból származik. Ekkor Geszti Ferenc dévai várkapitány – nyilván a várbeli, nehezen megközelíthető rezidencia kiváltására – reneszánsz kúriát építtetett a várhegy alatt, a belvárosban. 1608-ban Bethlen Gábor Hunyad megyei ispán, a későbbi fejedelem kapta adományba a kastélyt, aki lényeges átépítéseket, bővítéseket hajtott végre rajta. A 17. sz elején – gr. Bethlen István feleségeként – lakott a Curiában Széchy Mária, a \”Murányi Vénusz\” is, aki később I. Rákóczi György fejedelemnek adta el azt. Erdély Habsburg kézre kerülése után, több tulajdonos kezén forgott a ház és a birtok, míg végül 1743-ban Haller János erdélyi kormányzónál állapodott meg, aki ismét jelentősen bővíttette a Curiát. Ekkor készültek az épület képét máig meghatározó, a téglalap alaprajzú, egy emeletes épület sarkaihoz illesztett \”pavilonok\”, a reprezentatív díszlépcső, a gazdag faragású erkélyek, rokokó ablakkeretek, a belső helyiségek stukkós díszei. Az épületet egykor díszudvar (benne szökőkutak), park és kert, valamint számos gazdasági épület vette körül, melynek ma már igen kevés hiteles részlete látható.
A ház a 19. század végén városi tulajdonba került, egy ideig vármegyeházaként funkcionált, majd 1934-től megyei múzeumként működik. Gyűjteményének magvát az egykori Hunyad Megyei Történelmi, Régészeti és Természettudományos Társulat gyűjteményei képzik, amelyhez a környék fontos, a 20. században előkerült római és dák lelőhelyeinek régészeti anyagai is társulnak. Az épületet 1996-2006. között restaurálták.