A fotók a következő linken megtekinthetőek:
https://www.eurofotoart.com/efa-exbhibitions-halls/stefan-vilidar-istvan-gallery-oradea/
Bagyinszki Zoltán
A Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva, tisztelegve!
Már 15 éve készült felvételek a Magyar kulturális értékeinkről!!!!! Két leg-leg érdekességünk.
Most találtam a gépemben ezt az “elfeledett képsor” – csodát, 2 csodát az erdélyi gótikus erődített templomot (XIII. századi épület) és a freskóit Almakeréken a Küküllő mentén. Segesvártól délre.
A legnagyobb felületű, látványos középkori freskókkal ékesítve Erdélyországban. A felkarcolt évszám 1405.
És a “helyi-birtokos” Apafi György legszebb erdélyi késő reneszánsz kőfaragott síremléke- egészalakos szoborral- a templomból/ Erdély. 1661-1662
A remekmívű tumbát- Nagyszebeni munka, ezek szerint még a trianoni döntés- rablás előtt sikerült Budapestre menekíteni. Ma a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán látható, Elias Nicolai munkája.
A képsor végén kis egyszerű épület, a főúri család udvarháza volt. A szakrális épület az utolsó Erdélyi fejedelmek az Apafiak nyughelye is egyben. Végfalu – nem is nagyon látogatott a különlegesség, 2 extra vonzerő közelében: Keresdi Bethlen- várkastély és Berethalom impozáns erődtemploma – amely világörökség…
Tóth Kiadó: Magyarországi reneszánsz építőművészet, 2008. c. album 113., 115. oldalán látható-olvasható még róla:
Bagyinszki Zoltán és Búzás Gergely
Bagyinszki Zoltán
A Székely Nemzeti Múzeum 1875 óta látogatható. Ez a jelentős tudományos intézmény a székelység és a székelyföldi regionális örökség kutatását, bemutatását vállalta fel. A pecsétjében szereplő 1879-es évszám annak az emlékét őrzi, hogy ekkor került a székelység közös tulajdonába. Jelenleg a legnagyobb határon túli magyar közgyűjtemény, egyben Kovászna megye és a Székelyföld egyik fontos turisztikai látványossága. A romániai múzeumi hálózatban regionális besorolású, fenntartója Kovászna Megye Tanácsa. Munkáját segíti a kilencvenes években bejegyzett Székely Nemzeti Múzeum Alapítvány is.
A Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi épületegyüttesben jelenleg könyvtár, természettudományi, régészet-történelem és néprajzi osztály működik. Az intézményhez tartozik ezenkívül a sepsiszentgyörgyi képtár, az erdélyi művészeti központ, valamint a kézdivásárhelyi, a csernátoni, a baróti és a zabolai külső múzeumi egység is.
A Malomvízről kirajzott, Mátyás királytól nemességet kapott Kendeffy család központja ez a falu, melyet birtokaival együtt Hunyadi Jánostól kapták a család tagjai. A ma álló kastélyt az 1870-es években Kendeffy Árpád építtette az angol gótikus kastélyok mintájára.
A pompás külsőhöz eredetileg méltó berendezés társult: bútorzat, képek, faragványok, címerek, műkincsek és egy rangos könyvtár, amiből mára szinte semmi nem maradt meg.
1882-ben a kastély vendége volt Rudolf trónörökös feleségével, Stefániával. Az 1960-as években nyári gyermektáborként használták, állaga leromlott. 1972-ben felújították, tornyát teljesen újraépítették, és a nyolcvanas évektől 32 szobás szállodaként működött. Egykori építtetőinek örökösei 2006-ban visszakapták.
A homlokzat leglátványosabb része a bejárat fölé helyezett már említett barokk kőtábla, Hoffmayer József kolozsvári kőfaragómester műve. Rajta a Kendeffy és a Bethlen család lekopott címereinek helye, illetve az építési felirat található. A téglalap alakú kőtábla két részből épül fel, alsó felén rojtos drapériát utánzó felületen található a felirat, felső felén kartusokkal közrefogva ovális keretben a két címer.
A Kendeffy Árpád által épített neogótikus kastélyhoz (1868-1881) egy angolpark is készült, amelyről ránk maradt a kertről egy részletes műleírás és egy hozzá csatolt növénylista. A 19. századi divatnak megfelelően Kendeffy Árpád is angolparkot álmodott meg kastélya körül. Ebből manapság sajnos csak romok láthatók, a fák nagy részét kivágták. A kastély építésével párhuzamosan kezdték az angolkert kialakítását, amelyről aprólékos leírást készített W. Klensky budapesti tájépítés 1874-ben. Szobrok, sövények, geometrikus virágágyásokat és egy mesterséges tavat is említ. A dendrológia park egy gyűjteményes kert volt, mert az őshonos tölgy, kőris, nyár és égerfa mellett olyan egzótákat is felsorol, mint a japánakác, szivarha, vadgesztenye (amelyből 10 fajtát sorol fel!), valamint juhar (amelynek 32 fajtája volt fellelhető!) . A kastély mögötti egykori angolpark teraszdombjának oldalában is kutatott s talált báró Nopcsa Ferenc dinoszaurusz-csontokat.
http://delerdely.eloerdely.ro/epitett-orokseg/kastely/oraljaboldogfalvi-kendeffy-kastely
Az értékes épületek, műemlékek helyszíne és a tulajdonos történelmi családok nevei: KATT. és olvasható a kép alatt.
Bagyinszki Zoltán
A kastély 100 m magas hegyen épült, trapéz alaprajzú, É–D-i irányú belsőtornyos vár. A vár egyetlen bejárata a déli várfalból kiugró, négyszög alaprajzú, ágyúlőréses, vastag falú kaputorony emeleti részén nyílik, melyhez eredetileg elmozdítható falépcső, ma kőlépcső vezet. A kaputornyon keresztül a vár udvarára tehát kocsival vagy lóval bejutni nem lehetett.
A legkeskenyebb és egyben a leginkább védelemre szoruló oldala a széles árokkal megerősített keleti, melyet 4 m vastag kőkockákkal borított, tömör pajzsfal zár le. Ennek tetején a védők számára védőfolyosó készült. A pajzsfal mögött álló palota kétemeletes, benne egykor tizenegy lakóhelyiség volt található, melyek közül a legnagyobb a lovagterem lehetett.
Az északi oldalon, a szikla tetején négyszög alakú, meredek félfedéllel borított torony épült, mely kívülről magasnak látszik, de belülről csak kétemeletnyi. Mellette egy hét emeletes, befelé keskenyedő, négyszögű bástya épült, melynek tetőrészéből kis figyelőtornyocska nyúlik ki. A nyugati, kerek torony aljában volt az ablaktalan börtön, ahová csak térden csúszva lehetett bejutni. Földszintjén a darabontok szobája volt, a torony közelében pedig a kb. 70 m mélységű kút.
Törcsvárnak egy elővára is volt a völgyben, mely a szorost zárta le. A hágó útja keresztülhaladt rajta, így itt ellenőrizték, vámolták az országba érkezőket. Gazdasági-, és lakóépületek is álltak benne, mivel a felsővár túl kicsi volt ezek elhelyezésére. Az elővár lőréses falaiból még napjainkban is jelentős részek állnak, melyek jól érzékeltetik egykori kiterjedését.
Erdély egyik legépebben megmaradt, középkori jellegét is megőrző kastélyának falai teljes épségükben, többször kijavítva ma is állnak. A közelmúltban teljes mértékben restaurálták, a belső helyiségekben a román királyi család emléktárgyaiból állandó kiállítás tekinthető meg.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ördög közreműködött az napi időjárás ördögi volt, jól el is áztunk persze. (nekem a kínai esőkabát 15 percig bírta majd folyamatosan folyt be a nyakamba a hideg esővíz)
– amiért csak elővettem a szép színes esernyőt bár azzal közlekedni nm igazán lehetet- viszont színessé tette kicsit a folytatást.
Célunk volt az közismert szépségű lépcsős Ördögmalom vízesés megtekintése. Előtte még a csodás hegyi folyócska a Nagy-Sebes és a hatalmas félelmetes víztározó, a víztömeg képi rögzítése is sikerült.
Egykor jó 10 éve már, hogy itt jártam Pali barátommal, vállaltuk az akkori nehézséget- bátorságot merítve mentünk a szürke ismeretlenbe a ködös veszélyes terepre autóval és gyalogosan az erdei utakon. A hatalmas csúszós kövek felé –rajtuk mászva télvíz idején- de szerencsére gond nélkül megúsztuk/ bokatörés és a ficam elkerült minket.
Gondolhattuk, gondolhatjátok Ti is: normálisak ezek a fickók ilyen időben???? Igen jogos –NEM! de beterveztük és szerettük volna realizálni, remélve hátha változik az idő: változott – rosszabb lett .
Természetes volt a balszerencse, el is tévedtünk, 1 órát mentünk az ellenkező irányba, nehezen találtuk meg a helyes irányt akkor még nem volt GPS.
DE ahogyan közelítettünk, már hallottuk a vízesést ha nem is robajokkal járó hangját-a sistergés, a zuhogó, spriccelő víz muzsikája a hatalmas sötét sziklákon emlékezetes maradt a mai napig.
Gyors párás fotózás- pár saját emlékképpel, mert már délután volt kezdett sötétedni, nem gondoltunk a szürkület ködében botorkálni lefelé…..és a sötét ismeretlen erdőben autózni visszafelé.
Élmény volt elérni a z autó biztonságát – gyors melegítés, átöltözés következett és elfogyasztva az estebédünket elindultunk vissza a BIHAR HG. kanyargós erdei útjain.
Sajnos a fotók inkább a hagyományos fekete—fehér színvilágot képviselik, ezt sikerült rögzíteni- egyszer talán egy napsütéses sorozat is elkészül majd – talán jövőre…..
Bagyinszki Zoltán
