Krakkó – teljes nevén: Krakkó királyi főváros – Kis-Lengyelország székhelye. Az ország harmadik legnépesebb városa (2001). Elővárosokkal együtt kb. 1 250 000 a lakosok száma. Területe: 326,8 km2.
A Visztula folyó partján fekszik, a folyó felső részén. A város közelében már a Kárpátok északi nyúlványai kapaszkodnak a magasba, de maga a város síkvidék jellegű. Mindössze a Wawel domb emelkedik néhány tíz méterre a Visztula fölé.
A legenda szerint Krakkó neve Krak herceg nevéből származik. Nagyon valószínű azonban archeológiai ásatásokból és római forrásokból, hogy a név a környéket egykor benépesítő kelta Carragh vagy ehhez hasonló névre vezethető vissza. Más értelmezés szerint Krok a cseh legendákban szereplő hős volt. Szláv hercegi családok nevei között egykor szerepelt a Kruk.
Krakkó történelmi központja, az Óváros, Lengyelország korábbi fővárosában, a Wawel királyi székhely lábánál helyezkedik el. A 13. századi kereskedővárosban található Európa legnagyobb piactere, a Rynek Główny és számos történelmi háza, palotája és temploma. A város izgalmas történetének további bizonyítékai a 14. századi erődítések maradványai, Kazimierz, déli részén a régi zsinagógával, a Jagelló Egyetem és a gótikus waweli székesegyház, a lengyel királyok nyughelye.
Az Óváros kialakulása Szemérmes Boleszláv fejedelem uralkodása idejére tehető. Krakkó 1257-ben megkapta a magdeburgi városjogokat, és ekkor alakult ki mai Óváros városszerkezete. A sakktáblaszerű beépítettség abban a korban, amikor a legtöbb városra a szűk, kacskaringós utcák voltak a jellemzőek, a legkorszerűbbnek számított. Krakkó virágkora Nagy Kázmér uralkodása alatt kezdődött, amikor a kereskedővárosnak már 10 000 lakosa volt, és tetőpontját a Jagelló-ház uralkodása alatt érte el. A virágkor végét a Wasa-dinasztia uralomra jutása jelentette, s a város elvesztette központi pozícióját. A tűzvészek, a járványok tovább gyengítették a helyzetét, sőt a nemzetközi kereskedelmi útvonalak eltolódása a kereskedelmet is megrendítette.
Krakkó főterének észak-keleti sarkában található a Mária-templom, ami a város főtemploma. Lengyelül teljes nevének jelentése: Legszentségesebb Szűz Mária mennybemenetelének temploma. Az 1290-ben kezdett építkezés több mint száz évig tartott. Ennek eredménye, hogy a háromhajós székesegyház egyszerre hordozza magán a gótika és a reneszánsz stílusjegyeit. Kívülről legfeltűnőbb jellegzetessége az épületnek, hogy tornyai eltérő magasak. Az alacsonyabb 69 m magas és harangtoronyként funkcionál. A magasabb 81 méter magas és őrtoronyként használták korábban. A legenda szerint a tornyok azért eltérő magasságúak, mert két testvérpár építette őket, akik egymással versengtek, hogy ki tud magasabb tornyot építeni. A versengésük gyilkosságba torkollott, amikor egyikőjük leszúrta bátyját egy tőrrel, hogy ne tudjon magasabb tornyot építeni. A legenda szerint a gyilkos tőr a Posztócsarnok bejáratánál van kifüggesztve. A gyilkosság után az életben maradt testvért szörnyű lelkiismeret-furdalás gyötörte, így végzett magával is. Később az alacsonyabb tornyot is befejezték a királyi udvar támogatásával.
Forrás: wikipédia
