Meghívó
“Történelem, Művészet, Újjászületés Gyulán” című kiállítás megnyitójára.
Helyszín: Arad, Clio Galéria (Arad, Horia utca 10 szám)
Időpont: 2017. március 2-án (csütörtök), 17.00 óra
A Kiállítás bemutatja a népszerű gyulai Harruckern-wenckheim-Almásy kastélyt.
Fotó: Bagyinszki Zoltán
A kiállítást megnyitja: Bognár Levente Arad város alpolgármestere
A kiállítás megtekinthető: 2017. március 2-14. között, 9.00-17.00
Az év első testvérvárosi rendezvénye
Aradi kiállítás Gyula Schönbrunnjáról
Csütörtökön délután az aradi múzeum Klió termében nyílt meg Bagyinszki Zoltán gyulai fotóművésznek az Almásy-kastélyt megörökítő kiállítása. Román és magyar nyelvű megnyitó beszédében Bognár Levente aradi alpolgármester a jelenlévőket, a gyulai vendégeket és a művészt üdvözölve „Gyula Schönbrunnjának” nevezte a most fotókon bemutatott, a közelmúltban csodálatosan felújított műemléket.
A gyulai várfürdő szomszédságában lévő Almásy-kastélyt Wenckheim-Almássy- vagy Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastélyként is ismerik egykori birtokosaik, építtetőik révén; egy Almásy-gróf (házasság révén) csak a XIX. sz. vége felé vált tulajdonosává. A kastélyt 1725 körül kezdték építeni, az idők során többször megtoldották, átépítették, amíg jelenlegi formáját elnyerte.
Utolsó gazdája 1945-ig birtokolta, volt szovjet katonakórház, traktoros iskola, továbbképző központ, csecsemőotthon, hogy aztán több évtizedig elhagyatottan, erősen romlásnak indulva várja a jobb időket.
Szalai György, Gyula város képviselőtestületének (tanácsának) tagja Aradon elmondta: „A most látható fényképek, reprodukciók Gyula város legújabb gyöngyszemét, az Almásy-kastélyt mutatják be úgy, ahogy látjuk. Meg egy kicsit másképp… A látvány pillanatnyi rögzítésén a fotográfus már régen túllépett. A magabiztos képi látásmód-képességet gyakorolva meglátja a részleteket, üzeneteket, amiket megnagyít, megmutat számunkra. Csodálkozzunk rá együtt! Ezt kéri az itt látható képekkel, biztosan megmutatva az esztétikum és a valóság egy szeletének harmóniáját. Nem nehézkedik rá a témára, könnyű marad, de éppen ezzel tudjuk körbejárni (repülni) a témát és örülni a látványnak. És annak, ami mögötte volt, van és lehet.” Szólt néhány mondat erejéig a művészről is: Bagyinszki Zoltán tagja a gyulai Székely Aladár Fotóklubnak, a Budapesti Városvédő Egyesületnek, a gyulai Október 23. Alapítványnak és az Arad–Gyula Egyesületnek, a kastélyokról készült fotói és könyvei révén a Magyar Történelmi Családok szervezete 1998-ban tiszteletbeli tagjává választotta. Munkáját, több évtizedes közművelődési tevékenységét 2009-ben a kulturális miniszter Wlassics Gyula-díjjal ismerte el. Honvédelemért ezüst fokozatot vehetett át és több városi kitüntetést is kapott.
Bevallom: egy kicsit „haza”, a mi felújításra váró műemlékeinkre is gondolva faggattam Bagyinszki Zoltánt (aki „mellesleg” gyulai vezető főtanácsos), hogyan készültek most bemutatott fotói, és miként sikerült Gyulának, Arad testvérvárosának gyönyörűen felújítania az elhagyatott kastélyt.
-Abban a szerencsében részesültem, mint helyi lakos, fotós, hogy előttem zajlott az egész. A restaurálás elkezdése előtt (már szörnyű állapotban) végigfotóztam a kastélyt a pincétől a padlásig. Építkezés közben is végig fotóztam, s a különleges építési technológiákat is láthattam. Érdekes volt, például, amikor a talajba lefúrva a geotermikus fűtést készítették elő, vagy amikor a belső munkálatok során kiderült: a kastélyt egy elhagyott folyómederre építettek, a régi Körös-mederre, a fundamentumot tehát meg kellett erősíteni. Különleges technológiával a kastély alól szinte kiszivattyúzták a földet, annak helyére beton került. Különleges volt a tetőszerkezet kialakítása, vagy a végén – ami egy kicsit „megfogta” a befejezést és megemelte a költségvetést –, hogy a huszártoronynál megtalálták az eredeti török technológiát. Végül tavaly március közepén a kastély átadásra került.
Egy gondolat a belső kiállításról: sok kastély, sok szép műemlék, reneszánsz épület került felújítva átadásra, de hogy miként működtek ezek annak idején, arra példa, azt hiszem, csak Gyulán van. Úgy találták ki a kastély berendezését, hogy bemutatták az egykori életet – a tulajdonosoktól kezdve az inasokig, a lovászmesterig és a szakácsnőkig, a függőségi, alárendeltségi viszonyokat, a nagyon szigorú hierarchiát, a feladatköröket stb.
- -A berendezés, a bútorok stb. honnan vannak? Feltételezhetően a valamikoriak, legalábbis döntő többségük eltűnt, megsemmisült.
- -Részben gyulai, részben múzeumi tárgyak, részben legyártatták, részben kölcsön kaptuk őket. A legfontosabb szempont az volt, hogy a kornak megfelelőek legyenek.
- -Végül egy nem mellékes kérdés: hogyan sikerült a bizonyára nem olcsó helyreállításhoz szükséges pénzt összeszedni?
- -A város vezetőségének tulajdoníthatóan európai uniós és kormánytámogatással, s egy kis helyi, városi hozzájárulással. Ha jól tudom, olyan 2,3–2,5 milliárd forint körüli összegbe került a restaurálás.
„Utószóként” Bagyinszki Zoltánról, gyönyörű albumok szerzőjéről még annyit: most készül a fotósként közreműködő 34. könyve (!), az utóbbi két évtizedben kb. félmillió kilométer autózott, közel ezer (!) várban és kastélyban járt (ezek négyötöde Kárpát-medencei), „szerelme” a történelmi Magyarország, a Kárpát-medence, amelynek minden zegzugát bejárta. Fájdalma, vallotta be, hogy eddig Arad várának fotózásáig nem juthatott el (külföldi állampolgárként katonai objektumba fényképezőgéppel nem léphet be), pedig Arad várát rendkívül fontos helynek tartja, s a városban is sok a barátja, ismerőse.
Ha van valaki, aki az aradiakon kívül várja a várnak a város tulajdonába kerülését, akkor az ő.
A Klió-teremben látható kiállítás, de főleg a (szemtanúk szerint csodálatosan felújított) Almás-kastély megtekintése minden bizonnyal igazi élmény lesz.
Bagyinszki Zoltán
