Kategória Archívum: Fotóim
Verespatak Világörökség lett!
A világ egyik legnagyobb aranylelőhelye 2000 éves bányászati múlttal- a közeli Verespatakon található – az Aranyos völgye útvonalhoz nem messze- az Érchegységben.
A gyönyörű természeti környezet, a szépséges ódon kisváros- bányásztelepülés és a 15 éves pereskedés a multi ciántechnológia (napjaink aranybányászata) elleni küzdelem közismertté tette a települést.
Örömhír: bejelentették – hogy sikert hozott a józan ész – VILÁGÖRÖKSÉG lett Verespatak. Reméljük a bányászat, a természetrombolás, a környezeti mérgezés soha nem kerül többé napirendre.
Jó 10 éve jártam erre –amikor a képek készültek, de hamarosan megismétlem a fotós programot. A külszíni fejtés rendetlensége, a hegyek eltüntetése, a mérgező hatalmas felhalmozott kőzetdombok szomorú fotótémát jelentettek anno.
Még akkor magyarokkal találkoztam az utcákon, a templomban és a “temetőben is”. Továbbá sok lepusztult épülettel is. Biztosan megindulnak az európai turisták, amely a cím elnyerésének köszönhető.
Sajnos a a római kori tárnák, a bányásztati múzeum megtekintése akkor nem fért a programba- ezt szeretném augusztus hónapban realizálni. Szóval irány Verespatak.
Bagyinszki Zoltán
Felsőpetény – Almásy-kastély és parkja
Szombaton, családi kirándulás keretében ismét felkerestem a Cserhát dombjain található úrilakot.
Majd negyedszázada jártam a szép erdőkkel övezett Felsőpetényben, a kastély parkjában – a kastélyt fotózni. Megtalálható a kép és rövid szöveges ismertető szöveg a Bagyinszki Zoltán: Kastélyok a történelmi Magyarországon c. albumban. “ A Nógrád megyei kastély historizáló asszimetrikus emeletes épület- 1902 ben épült.”
Akkor még jó állapotban volt, bár most sem mondanám elhanyagoltnak – inkább a park volt gazdátlan……..Az épület a helyi hírek szerint magántulajdonban van.
A nyitott kapun lévő tábla szerint nem látogatható / csak engedéllyel.
A szomszédos Alsópetényben nagyon szép rekonstruált / működő kastélyszálló található.
Bagyinszki Zoltán
A község legfontosabb épülete a település külterületén álló, 1902-ben épült volt Almásy-kastély, amelyben korábban nevelőotthon működött.
A Kastély utolsó tulajdonosa Gróf Almásy Imre volt, felesége Széchenyi Antoinette. Gyermekeik: Orsolya, Miklós, István.
1955. november 2. és 1956. október 30. között itt tartották házi őrizetben Mindszenty József bíboros, esztergomi érseket. Emlékét a kastély falán elhelyezett emléktábla őrzi.
Minden év október utolsó vasárnapján Mindszenty-emléknapot tartanak a kastélynál.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hortobágy – Nyári kánikulában. 2021. július – II.
“Azért vannak a jó barátok, hogy a csodás Hortobágyot, felfedezzék majd egy fülledt meleg júliusi napon. Így is tettünk, 130 km autózás után kiszálltunk a Sziktipró kisvonattal a hortobágyi halastavak közötti lápos mezsgyére. Minő flóra és fauna, kiálthatott fel egykor angolul Peter Scott is, aki – mint a róla elnevezett vasúti megállóban megtudtuk – 1937-ben járt a tájon, hogy tanulmányozza annak madárvilágát. A gazdagságot alábbi fajok jelentik, ezekkel találkoztunk: vetési lúd, nyári lúd, bütykös hattyú, szárcsa, nagy kócsag, kanalas gém, gólyatöcs, kis kárókatona, dankasirály, szürke gém. Közben láttunk pihegő molnárfecskéket, fészküket védő küszvágó cséreket, vígan dagonyázó házi bivalycsordát és egy sebesen evező
vidrát is. A kilátókkal és pallósétákkal tarkított utunkat 11 km-es gyaloglással zártuk a legnagyobb páratartalom mellett, így időszerű volt a végállomáson egy jó üdítőt fogyasztani. Kiegészítő túránk a mátai ménes megtekintését célozta meg. Az istállóbejáráson túl szerencsénkre díjugrató versenyt is rendeztek csodás nónius lovakkal. A kirándulást a Hortobágyi csárdában zártuk, ahol mindketten autentikus ételekkel köszöntük meg egymásnak a remek társaságot: szürkemarha-gulyásleves és halászlé egy nagy adag tiszaalpári szikvízzel öblítve. Remek nap volt, aki teheti, családosan járja végig utunkat!”
Fotó: Bagyinszki Zoltán
Szöveg: Fodor György
Hortobágy – Nyári kánikulában. 2021. július – I.
“Azért vannak a jó barátok, hogy a csodás Hortobágyot, felfedezzék majd egy fülledt meleg júliusi napon. Így is tettünk, 130 km autózás után kiszálltunk a Sziktipró kisvonattal a hortobágyi halastavak közötti lápos mezsgyére. Minő flóra és fauna, kiálthatott fel egykor angolul Peter Scott is, aki – mint a róla elnevezett vasúti megállóban megtudtuk – 1937-ben járt a tájon, hogy tanulmányozza annak madárvilágát. A gazdagságot alábbi fajok jelentik, ezekkel találkoztunk: vetési lúd, nyári lúd, bütykös hattyú, szárcsa, nagy kócsag, kanalas gém, gólyatöcs, kis kárókatona, dankasirály, szürke gém. Közben láttunk pihegő molnárfecskéket, fészküket védő küszvágó cséreket, vígan dagonyázó házi bivalycsordát és egy sebesen evező
vidrát is. A kilátókkal és pallósétákkal tarkított utunkat 11 km-es gyaloglással zártuk a legnagyobb páratartalom mellett, így időszerű volt a végállomáson egy jó üdítőt fogyasztani. Kiegészítő túránk a mátai ménes megtekintését célozta meg. Az istállóbejáráson túl szerencsénkre díjugrató versenyt is rendeztek csodás nónius lovakkal. A kirándulást a Hortobágyi csárdában zártuk, ahol mindketten autentikus ételekkel köszöntük meg egymásnak a remek társaságot: szürkemarha-gulyásleves és halászlé egy nagy adag tiszaalpári szikvízzel öblítve. Remek nap volt, aki teheti, családosan járja végig utunkat!”
Fotó: Bagyinszki Zoltán
Szöveg: Fodor György
Nagyvárad – Darvas ház II.
TRIANON 101.
Az elmúl évtizedekben rendszeresen felkerestem a Vágó testvérek csodálatos szecessziós városi villáját, Nagyváradon.
A Darvas ház szerintem a magyar múlt – századforduló kiemelkedő, elsőszámú “lakóháza”. A csodával határos módon megmaradt, belső enteriőrjeivel, bútoraival, belső díszítéseivel. (vagy ajándékoztak még a berendezéshez, vagy hoztak más múzeumból vagy rekonstruálták, netán legyártották őket).
Jó volt körbesétálni ,megcsodálni – valódi időutazásként a szépséges Darvas villát. Hála a médiának ,jönnek a szépet szerető látogatók Magyarországról is. Kedves Barátom, Bálint Imre képei motiváltak engem is a gyors látogatásra – igazán megérte.
A szépség nagy vonzerő. A földszinti kiállítások. A járólapok, a bútorok (+ a konyha)az ajtók – ablakok, a falképek, a mozaikok, a festmények, a stukkók, a csillárok, a szőnyegek, a kandalló, az üvegfestmények, az üvegfalak, a “belső szökőkút”, a korlátok, a kovácsolt vasművesség értékei, a hátsó terasz még Nagyváradon is a szecesszió városában átlagon felüliek – úgy tűnik a városvezetés helyén kezeli ezen magyar épületek értékét, hiszen renoválják, népszerűsítik Őket. Így az értékes alkotó magyar múlt is végre (“ értékeltetik…”) a helyére került.
Bagyinszki Zoltán fotográfus
A Darvas-ház a Iosif Vulcan utca (egykori Rimanóczy) 11. szám alatt áll és méltán tekinthető a legeredetibb szecessziós stílusú váradi magánháznak, egy európai színvonalú századfordulós épületnek.
Az épület a második villa, amelyet a Vágó-testvérpár Váradon tervezett és egyik utolsó közös alkotásuk is egyben. Stilisztikai szempontból a terv a testvérpár második alkotói periódusához sorolható, melyre jelentős mértékben hatott a bécsi szecesszió geometrikus vonulata s amelyben véglegesen kialakult a Vágó-testvérek sajátos stílusa. Az épület annak a stilisztikailag egységesnek mondható csoportnak része, melyhez a Moskovits-palota, az Árkád Bazár vagy a mára elpusztult budapesti Feld színház (vagy Városligeti Színház) tartoznak és szorosan rokonítható a budapesti Schiffer-villával, melyet mintegy előrevetít. A ház a totális művészet jegyében fogant, mely egy sajátos és egységes környezet megteremtését tűzte ki célul. A Vágó-testvéreknek saját egységes filozófiájuk volt a műalkotásról, az építészeti alkotásról, nem vettek át vagy alkalmaztak már meglévő formanyelvet, rendszereket.
A megrendelő Darvas Imre nagyváradi faipari nagyvállalkozó volt. Cége idővel részvénytársasággá alakult, melyben a főrészvényes ő és egy bázeli bankár, Alfred La Roche voltak. Darvas 1908. május 7-én vette meg Erlich Ignáctól a Rimanóczy utca 11. szám alatti házat 54 ezer koronáért, így az új tulajdonosok Darvas Imre és felesége, Schutz Margit lettek.
Nagyvárad – Darvas ház I.
A Darvas-ház a Iosif Vulcan utca (egykori Rimanóczy) 11. szám alatt áll és méltán tekinthető a legeredetibb szecessziós stílusú váradi magánháznak, egy európai színvonalú századfordulós épületnek.
Az épület a második villa, amelyet a Vágó-testvérpár Váradon tervezett és egyik utolsó közös alkotásuk is egyben. Stilisztikai szempontból a terv a testvérpár második alkotói periódusához sorolható, melyre jelentős mértékben hatott a bécsi szecesszió geometrikus vonulata s amelyben véglegesen kialakult a Vágó-testvérek sajátos stílusa. Az épület annak a stilisztikailag egységesnek mondható csoportnak része, melyhez a Moskovits-palota, az Árkád Bazár vagy a mára elpusztult budapesti Feld színház (vagy Városligeti Színház) tartoznak és szorosan rokonítható a budapesti Schiffer-villával, melyet mintegy előrevetít. A ház a totális művészet jegyében fogant, mely egy sajátos és egységes környezet megteremtését tűzte ki célul. A Vágó-testvéreknek saját egységes filozófiájuk volt a műalkotásról, az építészeti alkotásról, nem vettek át vagy alkalmaztak már meglévő formanyelvet, rendszereket.
A megrendelő Darvas Imre nagyváradi faipari nagyvállalkozó volt. Cége idővel részvénytársasággá alakult, melyben a főrészvényes ő és egy bázeli bankár, Alfred La Roche voltak. Darvas 1908. május 7-én vette meg Erlich Ignáctól a Rimanóczy utca 11. szám alatti házat 54 ezer koronáért, így az új tulajdonosok Darvas Imre és felesége, Schutz Margit lettek.