“Azért vannak a jó barátok, hogy a csodás Hortobágyot, felfedezzék majd egy fülledt meleg júliusi napon. Így is tettünk, 130 km autózás után kiszálltunk a Sziktipró kisvonattal a hortobágyi halastavak közötti lápos mezsgyére. Minő flóra és fauna, kiálthatott fel egykor angolul Peter Scott is, aki – mint a róla elnevezett vasúti megállóban megtudtuk – 1937-ben járt a tájon, hogy tanulmányozza annak madárvilágát. A gazdagságot alábbi fajok jelentik, ezekkel találkoztunk: vetési lúd, nyári lúd, bütykös hattyú, szárcsa, nagy kócsag, kanalas gém, gólyatöcs, kis kárókatona, dankasirály, szürke gém. Közben láttunk pihegő molnárfecskéket, fészküket védő küszvágó cséreket, vígan dagonyázó házi bivalycsordát és egy sebesen evező
vidrát is. A kilátókkal és pallósétákkal tarkított utunkat 11 km-es gyaloglással zártuk a legnagyobb páratartalom mellett, így időszerű volt a végállomáson egy jó üdítőt fogyasztani. Kiegészítő túránk a mátai ménes megtekintését célozta meg. Az istállóbejáráson túl szerencsénkre díjugrató versenyt is rendeztek csodás nónius lovakkal. A kirándulást a Hortobágyi csárdában zártuk, ahol mindketten autentikus ételekkel köszöntük meg egymásnak a remek társaságot: szürkemarha-gulyásleves és halászlé egy nagy adag tiszaalpári szikvízzel öblítve. Remek nap volt, aki teheti, családosan járja végig utunkat!”
Fotó: Bagyinszki Zoltán
Szöveg: Fodor György