Gyalogtúra és szenvedés a Nagy – Pietros csúcsra
Pár éve – már nem is emlékszem, talán 6-7?! – Nagybányára kaptam meghívást egy magyar műemlékeket, történelmi látnivalókat felvonultató kiállítás bemutatására.
Izgatottan készültem, hiszen Nagybánya egy fogalom volt számomra. Ide eljutni nem akármi-gondoltam. Laci aki a programot szervezte, egy helyi tanárember igen kedvesen fogadott minket.
A kiállítás helyszíne a Magyar Ház volt-az egykori Teleki ház a Zazar folyó partján.
Házigazdánk egyben meghívott minket egy magashegyi túrázó programra is a Radnai – Havasokba. Erre viszont emlékszem, ekkor nyílt a Rododendron, e csodás rózsaszín-lila pici virág, amely szőnyegszerűen borította be a védett hegy lejtőit 2000 méter körüli magasságban. A sziklákon nyíló havas szépe virágmező látványa páratlan élmény Erdélyben
A sikeres kiállítás megnyitót követően másnap, a kirándulás helyszínéig autóval mentünk – útközben megkerestük a környék világörökségeit, fatemplomait. Talán a legszebbet – a dióshalmi fatemplomot fotózhattam- ez is megtekinthető itt a honlapon.
A 2300 m magas Nagy Pietrosz csúcs kúpja már nagyon messziről látható volt. Vonzott a látvány kicsit jobban igyekeztünk, mielőbb lábamon szerettem volna érezni a túrabakancsomat. A közeli bányász települések, pl. Borsabánya – jellegzetes rendetlen ro….n kisvárosok voltak. Itt még bevásároltunk azzal a tudattal – este fenn a csúcs alatt közel 2000 méter magasságban gasztro program a terv. Esti tábortűz , sült hús és sör a szabadban, egy kis zöldséggel megspékelve.
De ezt, mármint a „hűtőszekrényt a kajával oda fel is kell cipelni a házzal, ruhásszekrénnyel, ággyal egyetemben”. Jó kis csomagokat készítettünk össze, sajnos serpákkal nem találkoztunk így e feladat megoldása ránk várt: két amatőr Zoli és Lajos és a profi Laci indult neki az emelkedőnek.
Ekkor még a viszonylagos sík terepen nem tudtuk mi vár ránk a következő órákban – önbizalmunk az még megvolt ?!
Nagyon melegen tűzött a nap (a boltban látott igazi finom, jó hideg 1-1 literes aludt tej szerűség nagyon vonzó volt számunkra) Az elején még bírtuk, volt patakvíz- majd elkerültük az erecskét és előkerült az említett fehér üdítő, mely remek savanykás ízével hatásosan oltotta szomjunkat!
A baj fél óra múlva jelentkezett, egyre sűrűbben látogattuk a bokrokat lassítva ezzel a kis csapat a haladását. Ez azonban nem csak ennek volt köszönhető, kezdett meredeken emelkedni előttünk a hegy – fogyott az energia, előjött a tapasztalatlanság – fogyott az erő!!!! Sűrűn kértük a pihenést -szégyenkezve – kidagadt erek, piros fej, gyors pulzus és folyamatos veríték jelezte, ezt most nehezen tudjuk teljesíteni. Szenvedtünk a túra kapcsán.
DE szégyenben nem maradhatunk, bírni kelllll. Összeszorított akarattal meneteltünk a szépen haladó hatalmas súlyt cipelő vendéglátónk nyomába. ( egyszer legyek fent és soha többé, de nagy marhák vagyunk gondolatok közepette. )
Azért kopott a magasság Laci nyomában az igazi komoly erőt igénylő feladat vége felé voltunk, talán átestünk a holtpontunkon és beletörődtünk már! Közben a csúcs közeli és a messzi távoli látvány, a panoráma az leírhatatlanul gyönyörű volt, kattogott a fényképezőgép.
Aki nem volt még ilyen helyzetben nem is tudja mit veszített….
Mi Lajossal egymást biztatva tettük meg az utolsó métereket, végül sikerrel megérkeztünk a csúcs alatti cirkuszvölgybe ahol kis meteorológiai állomás is működött. Az esti vacsora szép és finom élménye megmaradt, a valódi szenvedés részletei mára már elillantak a távolba…..
Pihenés után tábort vertünk, tűzifát gyűjtöttünk, remekül sikerült a hatalmas, művészi módon előkészített sütnivalóm- lásd a képen. A parázs és a türelem segítségével közel 1 órán keresztül ropogósra sült ( nem égett meg a tűzön !) a csemege . Megvacsoráztunk eredeti módon a magasban a CSILLAGOS ÉG ALATT, majd a patakvízben lehűlt személyenkénti 2 doboz Csíki sör volt a desszertünk.
Egészségünkre, ja még egy csúcs kipipálva!
Bagyinszki Zoltán (tovább…)
