Gyalogtúra és szenvedés a Nagy – Pietros csúcsra
Pár éve – már nem is emlékszem, talán 6-7?! – Nagybányára kaptam meghívást egy magyar műemlékeket, történelmi látnivalókat felvonultató kiállítás bemutatására.
Izgatottan készültem, hiszen Nagybánya egy fogalom volt számomra. Ide eljutni nem akármi-gondoltam. Laci aki a programot szervezte, egy helyi tanárember igen kedvesen fogadott minket.
A kiállítás helyszíne a Magyar Ház volt-az egykori Teleki ház a Zazar folyó partján.
Házigazdánk egyben meghívott minket egy magashegyi túrázó programra is a Radnai – Havasokba. Erre viszont emlékszem, ekkor nyílt a Rododendron, e csodás rózsaszín-lila pici virág, amely szőnyegszerűen borította be a védett hegy lejtőit 2000 méter körüli magasságban. A sziklákon nyíló havas szépe virágmező látványa páratlan élmény Erdélyben
A sikeres kiállítás megnyitót követően másnap, a kirándulás helyszínéig autóval mentünk – útközben megkerestük a környék világörökségeit, fatemplomait. Talán a legszebbet – a dióshalmi fatemplomot fotózhattam- ez is megtekinthető itt a honlapon.
A 2300 m magas Nagy Pietrosz csúcs kúpja már nagyon messziről látható volt. Vonzott a látvány kicsit jobban igyekeztünk, mielőbb lábamon szerettem volna érezni a túrabakancsomat. A közeli bányász települések, pl. Borsabánya – jellegzetes rendetlen ro….n kisvárosok voltak. Itt még bevásároltunk azzal a tudattal – este fenn a csúcs alatt közel 2000 méter magasságban gasztro program a terv. Esti tábortűz , sült hús és sör a szabadban, egy kis zöldséggel megspékelve.
De ezt, mármint a „hűtőszekrényt a kajával oda fel is kell cipelni a házzal, ruhásszekrénnyel, ággyal egyetemben”. Jó kis csomagokat készítettünk össze, sajnos serpákkal nem találkoztunk így e feladat megoldása ránk várt: két amatőr Zoli és Lajos és a profi Laci indult neki az emelkedőnek.
Ekkor még a viszonylagos sík terepen nem tudtuk mi vár ránk a következő órákban – önbizalmunk az még megvolt ?!
Nagyon melegen tűzött a nap (a boltban látott igazi finom, jó hideg 1-1 literes aludt tej szerűség nagyon vonzó volt számunkra) Az elején még bírtuk, volt patakvíz- majd elkerültük az erecskét és előkerült az említett fehér üdítő, mely remek savanykás ízével hatásosan oltotta szomjunkat!
A baj fél óra múlva jelentkezett, egyre sűrűbben látogattuk a bokrokat lassítva ezzel a kis csapat a haladását. Ez azonban nem csak ennek volt köszönhető, kezdett meredeken emelkedni előttünk a hegy – fogyott az energia, előjött a tapasztalatlanság – fogyott az erő!!!! Sűrűn kértük a pihenést -szégyenkezve – kidagadt erek, piros fej, gyors pulzus és folyamatos veríték jelezte, ezt most nehezen tudjuk teljesíteni. Szenvedtünk a túra kapcsán.
DE szégyenben nem maradhatunk, bírni kelllll. Összeszorított akarattal meneteltünk a szépen haladó hatalmas súlyt cipelő vendéglátónk nyomába. ( egyszer legyek fent és soha többé, de nagy marhák vagyunk gondolatok közepette. )
Azért kopott a magasság Laci nyomában az igazi komoly erőt igénylő feladat vége felé voltunk, talán átestünk a holtpontunkon és beletörődtünk már! Közben a csúcs közeli és a messzi távoli látvány, a panoráma az leírhatatlanul gyönyörű volt, kattogott a fényképezőgép.
Aki nem volt még ilyen helyzetben nem is tudja mit veszített….
Mi Lajossal egymást biztatva tettük meg az utolsó métereket, végül sikerrel megérkeztünk a csúcs alatti cirkuszvölgybe ahol kis meteorológiai állomás is működött. Az esti vacsora szép és finom élménye megmaradt, a valódi szenvedés részletei mára már elillantak a távolba…..
Pihenés után tábort vertünk, tűzifát gyűjtöttünk, remekül sikerült a hatalmas, művészi módon előkészített sütnivalóm- lásd a képen. A parázs és a türelem segítségével közel 1 órán keresztül ropogósra sült ( nem égett meg a tűzön !) a csemege . Megvacsoráztunk eredeti módon a magasban a CSILLAGOS ÉG ALATT, majd a patakvízben lehűlt személyenkénti 2 doboz Csíki sör volt a desszertünk.
Egészségünkre, ja még egy csúcs kipipálva!
Bagyinszki Zoltán
A Radnai-havasok a Keleti-Kárpátok legmagasabb része Észak-Romániában. A Máramarosi-havasokkal, a Lápos-hegységgel, a Borgói-hegységgel és a Szuhard-hegységgel határos. A hegység 50 km hosszú és 30-40 km széles, és bővelkedik tengerszemekben, gleccser alakította völgyekben és vízesésekben. Az északi oldal meredek és rövid, a déli lankás és hosszú, ezért Máramaros felől könnyebb a kelet-nyugati, jellegzetes főgerincre feljutni. A főgerinc jelentős része 2000 méter feletti és alpesi jellegű.
A legmagasabb csúcs a főgerinctől északra, Borsa felé található Nagy-Pietrosz 2303 m, melyet Köves-Havas néven is ismernek, és amelyet Horthy-csúcsnak hívtak a második világháborúban 1942-től 1944-ig. Ettől alig maradnak el a következő csúcsok Rebra 2268 m, Kis-Rebra 2221 m, Grohotu 2203 m és főgerincen keletre található Ünőkő 2279 m, Kis-Ünőkő (Lála) 2222 m.
A Lóhavasi-vízesés a maga 80 méteres magasságával Erdély egyik legnagyobb vízesése.
Itt van Románia legmélyebb barlangja, (már a V5 zsomboly 6xx m-rel) az Izvorul Tausoarelor, amely 479 méterre nyúlik le a felszín alá. Egy másik barlang a 242 méter mély Jgheabul lui Zalion.
A Nagy-Pietrosz-csúcs 2303 m tengerszint feletti magasságával a Radnai-havasok és a Keleti-Kárpátok legmagasabb hegycsúcsa, 1940–1945 között Horthy-csúcs néven az akkori Magyarország legmagasabb pontja.
A Radnai-havasok főgerince kelet-nyugat irányban több mint 40 km-en húzódik, ebből északra rövid, meredek, délre hosszú, lankás mellékgerincek ágaznak le. Az egyik északi mellékgerincen található az Nagy-Pietrosz.
A hegység élővilágának kutatása során már 1932-ben sikerült védetté nyilvánítani a hegycsúcs körüli 183 hektárnyi területet. A védett terület növelésével ma 3300 hektáros alpin, szubalpin és az ezek alatt elterülő hatalmas fenyves terület biztosítja a fajok védelmét. 1979-ben az UNESCO Man and Biosfere programjában, Párizsban a Nagy-Pietroszt beiktatták a nemzetközi bioszféra-rezervátumok hálózatába. A védett terület határa a 740 méteres tengerszint feletti magasság, mely egyben az erdő alsó határa is. Az erdő domináns fafaja a lucfenyő (Picea abies), de elszórtan hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), bükk (Fagus sylvatica), nyír (Betula pendula), madárberkenye (Sorbus aucuparia) is látható. Az erdő 1600-1620 méterig hatol fel, utána elérjük a törpefenyős (Pinus montana) övezetet, melyben elszórtan törpe boróka (Juniperus sibirica) és jégkorszaki reliktumként havasi cirbolyafenyők (Pinus cembra) tenyésznek.
A havasszépe vagy rododendron (Rhododendron) a zárvatermők (Magnoliophyta) osztályába tartozó hangafélék (Ericaceae) családjának egy nemzetsége.
Tudományos nevét Linné a görög rodón (rózsa) és dendron (fa) szavakból képezte. Mivel azonban a rododendron nem rózsa és nem is fa, ő maga is elégedetlen volt vele, olyannyira, hogy átkeresztelte azaleának, de ezt a nevet ma főleg a kertészeti, cserépben nevelt szubtrópusi fajtákra használják.
Magyar neve is többféle van: hangarózsa, havasi rózsa, havasszépe. Ez utóbbi azért a legtalálóbb, mert utal arra, hogy ez a növény az Alpokban és a Kárpátokban a fenyvesek fölött él: ott, ahol a gyalogfenyő a havasi rétekkel találkozik.
Forrás: wikipédia