A műemlék leírása:
Az épület egykori két védőfalából ma már csak egy, tojásdad alakú, szuroköntőkkel és bástyákkal tagolt várfal veszi körbe a templomot. A körítőfal bejárata felett harangtorony áll. A templom egyterű, a szentélyrészben gótikus hálóboltozattal, a hajóban síkmennyezettel, keleti és nyugati oldalán karzattal. Az épület hossza 30 méter, szélessége 9 méter, a falak magassága 8 méter.
Az egyhajós, világos gótikus teret eredetileg téglabordás hálóboltozat fedte le a hajó teljes hosszában, melynek bordái homokkőből faragott gyámkövekre támaszkodtak. Ma már csak a szentélyrészen láthatjuk az eredeti boltozatot, a hajó 1802-ben beszakadt mennyezetét síkfödémre cserélték. Az évszázadok során épen maradt gyámkövek közül a poligonális szentélyrész északi sarkában levő kő egyik oldalára férfi, másikra női arcot faragtak, míg a vele szemben levő címerpajzsban Hold alakja látható. A hálóboltozat bordarácsa nem csak az erdélyi példák közül emelkedik ki összetett kompozíciójával. A nagyon sűrű szövésű hálómotívum több boltozattípus elemeit ötvözi. A boltozat „fiókjainak” záródásánál, egy jellegzetesen a bécsi építőpáholy gyakorlatában előforduló motívum jelenik meg. A boltozat középrésze homogén rombuszmezőkből felépülő hálóboltozat, míg a záradékon a sorolt rombuszháló boltozatok csillagmotívumai kaptak helyet. A boltozat csomópontjainak alaprajzi vetületben mérhető 90 cm körüli hossza megfelel a bordás boltozás követelményeinek. A boltozat nagy biztonsággal bordás hálóboltozat, a szerkezet a bordás boltozatok szerkesztési elvei szerint modellezhető. A poligonális szentélyt enyhén csúcsíves diadalív választja el a hajótól. Az épületbelső nagyméretű, csúcsíves ablakokon keresztül kapja a fényt, melyek ívmezejét egykor gótikus mérművek díszítették. Feltehetően az átépítés korából való a templom déli bejáratának homokkőből faragott, pálcatagos ajtókerete is. Késő reneszánsz koronázópárkánya a bejárati előcsarnok bolthajtása miatt csak töredékeiben látható.
A Daczók XVI-XVII. századi patronálásának köszönhetően több reneszánsz emlékkel gazdagodott a templom. A szentély déli oldalán, a falba beépítve az 55 évesen elhunyt szentgyörgyi Daczó Ferenc 1602-ben készült sírköve áll. Felső részén a Daczó címer látható – stilizált, indás-virágos késő reneszánsz ornamentika által körülvett mezőben koronából kinövő, jobbjában kardot tartó oroszlán – alatta az elhunyt neve, halálának időpontja. A síremlék latin nyelvű körirata nem olvasható ki teljesen. Kezdősora: Me revocat Patria chara… Újra elszólított engem a drága haza…
A XVI. századtól a templomot kettős falrendszerű, árkokkal kiegészített védőmű fogta körbe. Lebontott külső falsávja – mely az Orbán Balázs által közölt fényképen a déli és keleti oldalon még eredeti magasságában áll – alapjaiban ma is követhető. A védőrendszer belső várfala szokatlanul magas volt. Falgyűrűjének nyugati és déli oldalát a fal szintjétől előreugró, ún. külső tornyok erősítették meg. A nyugati torony ma is áll, 1980-ban állították helyre. A déli oldalon, a bejárat felett a hajdani kaputorony helyén áll a mai harangtorony. Terméskőből felrakott falai felfelé elkeskenyednek, külső falát koronázópárkányban végződő széles támpillérek erősítik meg. A várfal védelmi szerkezete, az egykori gyilokjáróra utaló gerendafészkekkel, rézsútosan nyíló szuroköntőivel és lőréseivel a környék többi XV-XVI. századi vártemplomával rokonítható. Kerülete 136 méter, magassága pedig 10, 5 méter.
http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=255 – részlet
