A soproni extra szépség után egy nagybányai fájdalom következik.
A borzalmasan siralmas állapotú egykori szebb napokat látott Lendvay Márton színházterem – ma!
A korai vasbeton építészetünk egyik legnagyobb értéke (Bálint-Jámbor tervezőpáros, alkotó-művészeink technikai csodája volt 1908-1910.)
A belső udvarok önmagukért beszélnek és várják a leendő szép jövőt. Reménykedjünk.
Bagyinszki Zoltán
Az épületet napjainkban többféleképpen nevezik a soproniak: Lackner-ház, Generális-ház vagy Tábornok-ház.
Lackner Kristóf eredeti szakmáját tekintve ötvös volt. Később a páduai egyetemen jogi doktorátust szerzett. Igyekezett Sopronban is meghonosítani az európai műveltséget. 1604-ben megalapította a Soproni Tudós Társaságot. Államtudományi munkákat írt és színműírással is foglalkozott. Drámáit helyi diákok adták elő, ezzel megteremtette a soproni színjátszás alapjait. Rézkarcai a XVII. századi Sopront idézik.
Lackner Kristóf gondoskodott először a külvárosok védelméről. Az általa építtetett külső városfalak maradványai ma is láthatóak a 84-es főút városi szakaszán.
Alapítvánnyal gondoskodott idős emberek ápolásáról és a török fogságban lévő soproniak kiváltásáról. A tehetséges soproni diákok külföldi tanulásának támogatásához ösztöndíjat alapított.
A Generális-ház főhomlokzatát Lackner Kristóf idejében alakították ki. A klasszicista erkély később, 1830-ban készült. A ház udvarában egy középkori, városfalhoz épített lakótorony áll.
A ház kapuja felett helyezték el Lackner Kristóf lebontott majorjából való, kőbe faragott jelmondatát: Fiat voluntas tua – Legyen meg a Te akaratod.
Lackner Kristóf gyermektelenül halt meg. Végrendeletében teljes vagyonát Sopronra hagyta.
Később Lackner Kristóf egykori házában szállásolták el Sopron katonai parancsnokait. Ezért nevezik az épületet ma is Tábornok-háznak vagy Generális-háznak.
A magyar múzeumügy leghosszabb ideig tartó restaurálása ért véget: a kisszebeni főoltárt 1944-ben, Budapest bombázásakor bontották szét és rejtették el, helyreállításának 1954-ben fogtak hozzá. A 6,6 méter széles főoltár és a két, szintén a kiállításon látható mellékoltár egy tűzvész utáni újjáépítés során készültek a Bártfa és Kassa közt fekvő Kisszebenben, befejezését 1496-ra datálják. A késő gótikus műalkotás bezárt szárnyai a Hiszekegy „képregényszerű” ábrázolását mutatják, ünnepi, azaz kinyitott állapotban pedig Keresztelő Szent János életének állomásai láthatók a főoltár táblaképein.
A főoltár egykor több emelet magas oromzattal rendelkezett, ennek azonban csak romjai maradtak fenn, ezért hitelesen csak az oromzat egy része volt helyreállítható – mondta el az MTI-nek Poszler Györgyi. A remekművet csak a XIX. század második felében fedezte fel a nagy nyilvánosság: a három kisszebeni oltárt – főoltár és a két legimpozánsabb mellékoltár – 1896-ban, a millenniumi ünnepségekre szállították Budapestre, először az Iparművészeti, majd később a Szépművészeti Múzeumba.
Az 1990-es évek végéig végezték el a szobrok és táblaképek nagy részének restaurálását, de a teljes főoltár felújítása csak most fejeződött be. A hosszan tartó, szakaszokban végzett restaurálás végén került sor az oltár szerkezeti elemeinek összeépítésére, a szükségessé vált acélváz tartó megtervezésére is.
Noha a főoltár több eleme az évszázadok folyamán súlyosan károsodott, számos darab meglepően jó állapotban maradt fenn, ezért a helyreállítás során az eredeti részekhez hasonló aranyozással készítették el a kiegészítéseket. A szárnyas oltár végleges otthona a jövőben a Szépművészeti Múzeum lesz, hiszen ez az épület ad otthont a Magyar Nemzeti Galériával újraegyesült gyűjtemény 19. század előtti részének.
A Kőrösön (ma Csomakőrös) március 27-én született rendkívüli magyar tudós, tudásának komoly alapjait a Nagyenyedi kollégium diákjaként szerezte 1799-1814 között.
1815-ben már, mint tanító szenior még egy évet a Kollégium falai között töltött.
A képsor a Háromszék vármegyében található szülőházat mutatja, az utolsó képek az erdélyi Nagyenyedi kollégium régi épületrészét ábrázolják.
Bagyinszki Zoltán
Kőrösi Csoma Sándor, sz. Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784. március 27. – Dardzsiling, 1842. április 11.), saját szavaival: Székely-Magyar Erdélyből (“Siculo-Hungarian of Transylvania”), nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója.1904-ben születésének 120. évfordulóján szülőfaluját Csomakőrösre nevezték. 1910-ben sírjánál az Akadémia emléktáblát helyezett el. 1920-ban megalakult – először – a Kőrösi Csoma Sándor Társaság Teleki Pál és Felvinczi Takáts Zoltán kezdeményezésére.
1784. március 27-én szegény sorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként megszületett Csoma Sándor. (Egyes források (Szilágyi Ferenc kutatásai) szerint 1787-ben született.) Édesapja Csoma András határőr katona, édesanyja Getse Krisztina. Hat testvéréből három érte meg a felnőttkort: Júlia, Krisztina és Gábor (1788-1850). Április 4-én megkeresztelték.
1790-ben megkezdte tanulmányait az elemi iskolában. 1799-ben édesapjával felgyalogolt Nagyenyedre és beiratkozott a Bethlen Kollégiumba, ahol „szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákkal pénzt keresett, abból fizette tandíját. Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. 1807-ben befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1815-ben befejezte főiskolai tanulmányait. Elindult Németföldre, Bécsben konzultált Ujfalvy Sándorral, majd egy – valószínűleg – heidelbergi tartózkodás után ment Göttingenbe. 1816 – 1818 között a Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt, Johann Gottfried Eichhorn tanítványaként orientalisztikával foglalkozott. Ekkor már 13 nyelven írt, olvasott.
Tanulmányai után hazatért Erdélybe és felvette a kapcsolatot a kolozsvári tudóskörrel, Döbrentei Gáborral, Gyarmathi Sámuellel, Kenderesi Mihállyal. 1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedről indult útjára. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülőföldje határait. Így írt egyik levelében: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”
Forrás: wikipédia
Tojásíró mester hölgy, népi iparművész munkája – gyertyaviasz segíti a varázslatot. No meg a precíz hozzáértés.
Lakitelekről fotózva – pár éve fotóztam a sorozatképeket.
Még hála Isten a hagyományok élnek Magyarországon.
Húsvétra 2024-ben.
Bagyinszki Zoltán
Március Idusán Aradon jártunk, a szép idő kicsábított minket a diákokkal – akkor persze Kultúrpalota, EREKLYE MÚZEUM is.
Egy kis extra Aradon, a hála meglévó múzeum, sok sok 48-as hős tábornoki emlkékkel – múzeális értékkel- remek idegenevezetéssel.
A Vécsey szablya eredeti példánya és a temetőből ide mentett honvédtábornoki Vécsey táborboki síremlék homlokzata.
A program végén a várat is érintve megkoszorúztuk Aradon a Vesztőhelyi emlékművet.
Bagyinszki Zoltán
2011-ben a magyar Országgyűlés a 61/2011 (VII. 13.) számú határozatában döntést hozott az Országházat körülölelő Kossuth Lajos tér átalakításáról. A rekonstrukciós munkákat a Steindl Imre Program (SIP) foglalta magában. A 2012–2014 között lezajlott térrekonstrukció közel hét és fél hektárnyi terület megújítását és új funkciókkal történő ellátását eredményezte.
Sor került a tér 1944 előtti képzőművészeti arculatának visszaállítására is. Gróf Andrássy Gyula teljesen megsemmisült bronz lovas szobrát, illetve gróf Tisza István emlékművét korabeli fotók és dokumentumok alapján alkották újra. A Kossuth Lajos-szoborcsoport alakjait pontos másolatok készítését követően újrafaragták. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát elbontották és darabonként restaurálták, majd a korábbi helyétől kicsivel távolabb állították vissza. A program keretében a főbejáratot őrző bronzoroszlánok felújítása, illetve a Nagyatádi Szabó István-szobor elveszett bronzreliefjének rekonstruálása, visszahelyezése ugyancsak megtörtént. A II. világháború után a téren felállított szobrok felújítva más fontos közterületekre kerültek.
https://www.parlament.hu/web/orszaghaz/a-kossuth-ter-rekonstrukcioja
Nagyváradon több ikonikus szecessziós épület található, ezek egyre inkább megszépülnek / végre.
A vár, a kastély, a székesegyház mellett az art nouveau stílus jelentik a vonzerőt a városban.
Moskovits Adolf és fia megbízásából épült e Moskovits-palota, 1905-ből varázsoltam ide a képernyőre.
A hatalmas bérpalota a szecessziós épületek gyűrűjében található a sétáló utca közepén.
If. Rimanóczy Kálmán tervezte, de a kivitelezés is hozzá kötődik – az első vasbetonos bérház- produktum volt Nagyváradon.
(Zielinszky Szilárd európai hírű szakember neve említendő hozzá).
Sokszor jártam Nagyvárad szépséges magyar értékekben gazdag városában, amit persze igyekeznek csendesíteni, hogy ezek a magyar szecesszió értékei.
A látvány önmagért beszél az 1900-as évek elejéről, a gazdag lokálpatrióta polgárokról, igényességükről is szól Váradon.
A nagyon elhanyagolt állapotú épület/ város nem oly rég született újjá, látványosan változik.
Értéke a részletekben is található, de az összhatás sem akármi a hatalmas kupolával… és persze a vezetékek bősége sem rontja a képet. (Talán a mai harsogó színvilága nem a legszerencsésebb megoldás.)
Emiatt a képek száma is bőséges, talán nem okoz nehézséget a megtekintésük, sétám során a szerencse hozzám szegődött, amikor a fotósorozat készült. Igen, bejutottam a lépcsőházba is, sőt az egyik ajtó kinyílt és beinvitáltak a belső szépségek megtekintésére is.
Lélekemelő kedvesség volt. Így láthatjuk most a belső terek egykori díszítő motívumait, a kovácsoltvas virágokkal együtt.
-A képsor a régebbi fájdalmas állapottal együtt teljes a valóság-
Bagyinszki Zoltán.
