A biatorbágyi völgyhíd
Az eredeti egyvágányú viadukt a Pest megyei Torbágy (ma: Biatorbágy) község határában a Füzes-patak völgyét hidalja át és közutak átvezetését is szolgálta az 1883-84. években épült Bp. Kelenföld – Újszőny (Komárom) vasútvonal alatt. Az első híd 2×40,6 m támaszközű, hegeszvas anyagú, többszörös rácsozatú felsőpályás acélszerkezet volt. Az egyetlen pillér és a két hídfő cölöpalapozással, beton felmenőfalakkal, terméskő burkolattal készült. 1903-ban a kellő teherbírás hiánya miatt megerősítésre szorult.
1933-ban ezt a hídszerekezetet kicserélték. Az új áthidalás eredetileg a pályakorrekció során feleslegessé vált baroki völgyhíd felszerkezete volt. Ez két, egyenként 40,0 m támaszközű, párhuzamos övű, süllyesztett pályás folytacél anyagú hídszerkezet volt. A MÁVAG kivitelezésében készült műtárgyat 1934. május 14-én helyezték forgalomba.
A párhuzamos második híd építése a bal vágány fektetésekor, 1898-ban vált szükségessé. A két hídfő tulajdonképpen maga is 2×10,0 m nyílású boltozat; a Budapest felőli hídfő és a közbenső pillér cölöpalapozású, a másik hídfő síkalapon áll. Az áthidaló szerkezet diósgyőri folytacél anyagú, kétszer kéttámaszú párhuzamos övű, oszlopos rácsozatú süllyesztettpályás szerkezet. A MÁVAG építette hidat 1898. december 20-án adták át a forgalomnak.
1931. szeptember 12-én az ismert terrorcselekmény során a híd szerencsére csak kismértékben rongálódott meg, a sérült vágányrész helyreállítását követően 1931. október 3-án forgalomba helyezték a bal vágány hídját.
1941-ben a jobb vágányban lévő völgyhíd felszerkezetével egyidejűleg egy harmadik övrúd beépítésével megerősítették.
1944-ben a megszálló németek mindkét viaduktot előkészítették a robbantásra, azonban a szovjet csapatok gyors előrenyomulásának köszönhetően nem maradt idejük a pusztításra. A hidak 1944. december 24-én, sajátos Karácsonyi ajándékként megmenekültek.
Az 1977. évi pályakorrekció miatt forgalmon kívül helyezték, 1979-ig még anyagvonatok közlekedtek a hídon.
A híd acélszerkezete rohamos korróziónak indult, felmerült a veszélyessé vált híd lebontása is. Szerencsére került pénz a műemlékké nyilvánított híd korrózióvédelmére, ma zöld színben pompázva, sínek nélkül gyönyörködhetünk benne.
73 éve történt a biatorbágyi merénylet. Az 1931. szeptember 13-ra virradó éjszakán, 0 óra 20 perckor felrobbant a biatorbágyi vasúti viadukt. A detonáció éppen akkor történt, amikor odaért a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat. A mozdony és az első hat kocsi a mélybe zuhant, s a szerelvény roncsai között 22 ember lelte halálát, 17-en súlyosan megsebesültek. A helyszínen pokolgépet találtak és egy levelet, amelyből arra következtettek, hogy a robbantás a kommunisták műve volt. A nyomozás azonban megállapította, hogy a bűncselekményt az őrült Matuska Szilveszter bécsi kereskedő és gyáros követte el, aki több mint két hétig a szerencsésen megmenekült utas szerepét játszotta. Fény derült arra is, hogy ő volt a korábbi németországi, illetve ausztriai vasúti robbantás tettese is. Matuskát egy osztrák bíróság 6 évi fegyházra, majd egy magyar törvényszék 1934-ben halálra ítélte. De Ausztriában nem volt halálbüntetés, ezért az ítéletet a kiadatási egyezmény alapján életfogytiglani fegyházra változtatták. A kormány a merénylet ürügyén, 1931. szeptember 19-én bevezette a statáriumot, amit csak 1932. október 10-én oldottak fel. Ausztriai büntetésének letöltése után Matuska a váci fegyházba került, s amikor Vác 1944 végén néhány órára gazdátlan lett, a zűrzavarban kiszökött a fegyházból és eltűnt.
http://www.turabot.hu/erdekes/viadukt.html