Berekböszörmény első temploma a XI. században épült. A XIII. században mellé, kelet-nyugati tájolással, hosszházas templomot építettek, díszes három-oszloptagozatos bélletes főkapuval. Az épület jelenlegi formáját az 1824. évi részleges átépítés után nyerte el, melyhez 1783-84-ben épült torony csatlakozik. A műemlék református templom a bihari térség jelenleg ismert legrégibb használatban lévő temploma.
Alátámasztja a település Körös-közi ispánsághoz, mint királyi birtokhoz tartozása épp úgy, mint az 1997-ben végzett régészeti feltárás, mely felszínre hozta a XI. században épült rotunda, (körtemplom) nemcsak alapjait, de felmenő falainak egy részét is, mely faragott kváderkövekből készült. A szakirodalom egyértelműen megállapítja, hogy „nemes építőanyagból” ebben az időben templomok, az esetek túlnyomó többségében, csak királyi alapítással épültek. Írásban először, ahogyan fentebb már utalás történt rá, 1291-1294. között jegyzi fel Benedek váradi püspök Bezermen (Berekböszörmény) nevét. A 100 kéve püspöki tized, gazdaságilag erős egyházra, közösségre utal. A XIII. század első harmadában a körtemplom mellé, annak déli oldala elbontása után egy új templom épült, melynek hossza 25 méter, szélessége 8,7 méter és eredeti magassága legalább 8 méter volt. Nyugati főkapuja, három oszloppal, leveles oszlopfejezetekkel tagolt román stílusban kialakított bejárat. A kapu szintén az 1997-ben végzett feltárások során került elő. Jelenlegi ismeret szerint Hajdú-Bihar megyében hozzá hasonló korú és művészi kivitelű építészeti emlék nem található.