A markazi Tájházat az 1870-es évek elején Valkó Vendel helyi mester építette.
A lakóépület szarufás, torokgerendás, vízvetős, deszkaoromzatos, nem típusos háromosztatú ház. Eredetileg két család részére épült, 2 külön bejárattal (1 szoba, konyha). A gyakorlatban általában egy család lakott benne, a hátsó részben átmenetileg laktak vendégcsaládok. A XIX. sz. közepe előtt Markazon fából építkeztek, később patakkőből vagy kőbányák, kőfejtők terméséből. A tájházat durván faragott patakkőből, agyagos földbe építették, teteje nád (korábban tetőfedésre rozsszalmából kötött zsúpot használtak).
A belső terek alapzata „földes” amelyet lótrágya és agyag keverékéből tapasztottak össze. Erre került föl egy vékony, tehéntrágya és markazi vörös föld („híg massza”) keverékéből álló réteg, mely azt a célt szolgálta, hogy a felület egyenletesebb és színesebb legyen. A falakat fehérre meszelték, a homlokzaton kék színű ablakkeretezéssel és lábazattal.
A lakórészekben eredetileg szabadkéményes konyha és kemencés szoba található.
A lakóépülettel párhuzamosan húzódik egy kamrából és egy eszköztárolóból álló gazdasági épület.A ház utolsó tulajdonosa Barta Veron („Bikulya”) volt. Halála után az akkori Községi Tanács megvásárolta és a Műemlékvédelmi Felügyelőség segítségével felújította, a látogatók előtt 1988-ban nyitották meg.
http://www.markaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=66&Itemid=99