Kategória Archívum: Kiállítások

Meghívó – Kastély a kastélyban

Kiállítások

Történelem, művészet, újjászületés – A barokk kastély reneszánsza

Március 23-tól Bagyinszki Zoltán fotókiállítása lesz látható a gyulai Almásy-kastélyban. A mintegy félszáz képből álló tárlat egyik különlegessége, hogy érzékletesen mesél a közel három évszázados, barokk stílusú műemléki épület újjászületéséről. A másik kuriózum, hogy Incze László fotói által a belső szemszög is megjelenik, méghozzá páratlan kivitelben.
Bagyinszki Zoltán a kastélyok és várak, valamint a fotózás és természetesen Gyula városának nagy-nagy szerelmese. A város értékeire, az itt található történelmi, kulturális kincsekre mégoly büszke gyulaiaknak nyilvánvalóan nem kell bemutatni. A közel félszáz fotóból álló kiállítás Békéscsaba és Arad után érkezik a vártól mintegy 320 lépésnyire található kiállítótérbe. A gondosan válogatott kollekció két évtizeden áthúzódva meséli el az épületegyüttes történetét.
A Történelem, művészet, újjászületés című tárlat a gyulai önkormányzat támogatásával valósult meg Aradon és valósul meg az Almásy-kastélyban is. A fotógráfus kérdésre elmondta, óriási megtiszteltetés számára, hogy Békéscsaba és Arad után immár a magyar kultúra városában is megtekinthetőek lesznek a képei. A kiállítás a lokálpatrióta gyulaiakat, a fotózás és kastélyok iránt érdeklődőket egészen május 1-ig várja.
Egyedi megvalósítás az ország legegyedibb – időszaki – kiállítóterében
Az időszaki kiállítótér négy helyiségből áll, a negyedik teremben Incze László munkái lesznek láthatóak, méghozzá különleges kivitelben. Az ifjú, ámde annál tehetségesebb fotós-operatőr a megnyitó óta eltelt 365 napot gyakorlatilag percről-percre követte végig. Kameraként is funkcionáló fényképezőgépét folyamatosan magánál hordva dokumentálta a történéseket, életképeket. A 2016. március 18. óta eltelt 52 hét fantasztikus élményekkel gazdagította a látogatókat, akik között nagy arányban vannak a visszatérő vendégek is.
Incze László, a kastélyt is működtető Erkel Ferenc Nonprofit Kft. munkatársaként egyedi szemszögből örökítette meg a történéseket, közel 36 ezerszer exponált a 2016-os évben. Az általa „kidolgozott” fotók száma pedig eléri a 4300-at. A mennyiség természetesen az ő esetében sem ment a minőség rovására: a fantasztikus pillanatokat megörökítő képek egyedi installációban jelennek meg. Minden részletet azonban nem szeretnénk elárulni.
A megnyitó tehát március 23-án lesz a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont időszaki kiállítóterében, a kiállítás térítésmentesen látogatható. A vendégeket 16 órai kezdettel Dombi Ildikó, az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója köszönti, a tárlatot dr. Görgényi Ernő polgármester nyitja meg, közreműködik Puskás Dávid, az Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola növendéke.

Erdei Kovács Zsolt

Kiállítási Meghívó Aradra

Kiállítások


Meghívó

“Történelem, Művészet, Újjászületés Gyulán” című kiállítás megnyitójára.
Helyszín: Arad, Clio Galéria (Arad, Horia utca 10 szám)
Időpont: 2017. március 2-án (csütörtök), 17.00 óra
A Kiállítás bemutatja a népszerű gyulai Harruckern-wenckheim-Almásy kastélyt.
Fotó: Bagyinszki Zoltán
A kiállítást megnyitja: Bognár Levente Arad város alpolgármestere
A kiállítás megtekinthető: 2017. március 2-14. között, 9.00-17.00

Az év első testvérvárosi rendezvénye

Aradi kiállítás Gyula Schönbrunnjáról

Csütörtökön délután az aradi múzeum Klió termében nyílt meg Bagyinszki Zoltán gyulai fotóművésznek az Almásy-kastélyt megörökítő kiállítása. Román és magyar nyelvű megnyitó beszédében Bognár Levente aradi alpolgármester a jelenlévőket, a gyulai vendégeket és a művészt üdvözölve „Gyula Schönbrunnjának” nevezte a most fotókon bemutatott, a közelmúltban csodálatosan felújított műemléket.

A gyulai várfürdő szomszédságában lévő Almásy-kastélyt Wenckheim-Almássy- vagy Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastélyként is ismerik egykori birtokosaik, építtetőik révén; egy Almásy-gróf (házasság révén) csak a XIX. sz. vége felé vált tulajdonosává. A kastélyt 1725 körül kezdték építeni, az idők során többször megtoldották, átépítették, amíg jelenlegi formáját elnyerte.

Utolsó gazdája 1945-ig birtokolta, volt szovjet katonakórház, traktoros iskola, továbbképző központ, csecsemőotthon, hogy aztán több évtizedig elhagyatottan, erősen romlásnak indulva várja a jobb időket.

Szalai György, Gyula város képviselőtestületének (tanácsának) tagja Aradon elmondta: „A most látható fényképek, reprodukciók Gyula város legújabb gyöngyszemét, az Almásy-kastélyt mutatják be úgy, ahogy látjuk. Meg egy kicsit másképp… A látvány pillanatnyi rögzítésén a fotográfus már régen túllépett. A magabiztos képi látásmód-képességet gyakorolva meglátja a részleteket, üzeneteket, amiket megnagyít, megmutat számunkra.  Csodálkozzunk rá együtt! Ezt kéri az itt látható képekkel, biztosan megmutatva az esztétikum és a valóság egy szeletének harmóniáját. Nem nehézkedik rá a témára, könnyű marad, de éppen ezzel tudjuk körbejárni (repülni) a témát és örülni a látványnak. És annak, ami mögötte volt, van és lehet.” Szólt néhány mondat erejéig a művészről is: Bagyinszki Zoltán tagja a gyulai Székely Aladár Fotóklubnak, a Budapesti Városvédő Egyesületnek, a gyulai Október 23. Alapítványnak és az Arad–Gyula Egyesületnek, a kastélyokról készült fotói és könyvei révén a Magyar Történelmi Családok szervezete 1998-ban tiszteletbeli tagjává választotta. Munkáját, több évtizedes közművelődési tevékenységét 2009-ben a kulturális miniszter Wlassics Gyula-díjjal ismerte el. Honvédelemért ezüst fokozatot vehetett át és több városi kitüntetést is kapott.

Bevallom: egy kicsit „haza”, a mi felújításra váró műemlékeinkre is gondolva faggattam Bagyinszki Zoltánt (aki „mellesleg” gyulai vezető főtanácsos), hogyan készültek most bemutatott fotói, és miként sikerült Gyulának, Arad testvérvárosának gyönyörűen felújítania az elhagyatott kastélyt.

-Abban a szerencsében részesültem, mint helyi lakos, fotós, hogy előttem zajlott az egész. A restaurálás elkezdése előtt (már szörnyű állapotban) végigfotóztam a kastélyt a pincétől a padlásig. Építkezés közben is végig fotóztam, s a különleges építési technológiákat is láthattam. Érdekes volt, például, amikor a talajba lefúrva a geotermikus fűtést készítették elő, vagy amikor a belső munkálatok során kiderült: a kastélyt egy elhagyott folyómederre építettek, a régi Körös-mederre, a fundamentumot tehát meg kellett erősíteni. Különleges technológiával a kastély alól szinte kiszivattyúzták a földet, annak helyére beton került. Különleges volt a tetőszerkezet kialakítása, vagy a végén – ami egy kicsit „megfogta” a befejezést és megemelte a költségvetést –, hogy a huszártoronynál megtalálták az eredeti török technológiát. Végül tavaly március közepén a kastély átadásra került.

Egy gondolat a belső kiállításról: sok kastély, sok szép műemlék, reneszánsz épület került felújítva átadásra, de hogy miként működtek ezek annak idején, arra példa, azt hiszem, csak Gyulán van. Úgy találták ki a kastély berendezését, hogy bemutatták az egykori életet – a tulajdonosoktól kezdve az inasokig, a lovászmesterig és a szakácsnőkig, a függőségi, alárendeltségi viszonyokat, a nagyon szigorú hierarchiát, a feladatköröket stb.

  • -A berendezés, a bútorok stb. honnan vannak? Feltételezhetően a valamikoriak,  legalábbis döntő többségük eltűnt, megsemmisült.
  • -Részben gyulai, részben múzeumi tárgyak, részben legyártatták, részben kölcsön  kaptuk őket. A legfontosabb szempont az volt, hogy a kornak megfelelőek  legyenek.
  • -Végül egy nem mellékes kérdés: hogyan sikerült a bizonyára nem olcsó  helyreállításhoz szükséges pénzt összeszedni?
  • -A város vezetőségének tulajdoníthatóan európai uniós és kormánytámogatással,  s egy kis helyi, városi hozzájárulással. Ha jól tudom, olyan 2,3–2,5 milliárd forint  körüli összegbe került a restaurálás.

„Utószóként” Bagyinszki Zoltánról, gyönyörű albumok szerzőjéről még annyit: most készül a fotósként közreműködő 34. könyve (!), az utóbbi két évtizedben kb. félmillió kilométer autózott, közel ezer (!) várban és kastélyban járt (ezek négyötöde Kárpát-medencei), „szerelme” a történelmi Magyarország, a Kárpát-medence, amelynek minden zegzugát bejárta. Fájdalma, vallotta be, hogy eddig Arad várának fotózásáig nem juthatott el (külföldi állampolgárként katonai objektumba fényképezőgéppel nem léphet be), pedig Arad várát rendkívül fontos helynek tartja, s a városban is sok a barátja, ismerőse.

Ha van valaki, aki az aradiakon kívül várja a várnak a város tulajdonába kerülését, akkor az ő.

A Klió-teremben látható kiállítás, de főleg a (szemtanúk szerint csodálatosan felújított) Almás-kastély megtekintése minden bizonnyal igazi élmény lesz.

Bagyinszki Zoltán

 

Kiállítás megnyitó – Almásy kastély címmel – Békéscsaba

Kiállítások

fotó: Rusznyák Csaba

MEGHÍVÓ – Almásy kastély kiállítás Békéscsabán

Kiállítások

Január 20 13.00 Békéscsaba, Kormányhivatal
M E G H Í V Ó
Tisztelt és Kedves Barátaim !
Kastély kedvelők, Gyulai szimpatizánsok, fotósok.
Kedves Kollégák és ismerősök.

Őszinte tisztelettel meghívlak, várlak kiállításunk megnyitójára.
Ekkor Békéscsaba a “fotográfia vidéki fővárosává válik”. Lassan kész a fotóanyag, viszont már kész a meghívó,- ÍME….
Bemutatásra kerül egy lepusztult kastély átalakulása, amely közben országos hírű, KEDVELT műemlékké változott.

Ha komoly akadály gördült a pénteki találkozásunk elé tájékoztatlak, hogy 2017.01.20-a után 3 héten át megtekinthető fotótárlatunk.
sziasztok: B. Zoli a fotográfus. www.bagyinszki.eu
Köszönöm a támogatók és bátorítók segítségét.

680 fotóval… képeskönyv és útikönyv egyben

Kiállítások

Corvina Kiadó: Magyar népi építészet, Nemzetközi Könyvfesztivál Budapest és  bemutató dedikálás.
fotó : Bagyinszki  Zoltán
sorozat szerkesztő szerző: Bede Béla

Bede Béla: Magyar népi építészet című könyvének bemutatója

Kiállítások

konyv

A Corvina Kiadó programjai és új könyvei a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon
Helyszín:
Millenáris, 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.
Április 23. szombat
10.30–11.30 óra

A kötetet Bede Béla, a könyv szerzője, Kúnos László, a Corvina Kiadó igazgatója, dr. Páll István, a könyv szaklektora és Bagyinszki Zoltán, a könyv fotósa mutatja be.
(Hess András terem)
Dedikálás:
11.30–12.30 óráig Bede Béla dedikál a Magvető–Corvina standon (B 22.)

Bede Béla: Magyar népi építészet

 A Corvina tematikus útikönyvsorozatának ötödik kötete Magyarország népi építészetét mutatja be részletesen: Hollókő-Ófalu és az országos Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, valamint a regionális skanzenek – a Göcseji Falumúzeum, a Vasi Múzeumfalu, a Sóstói Múzeumfalu, a Szennai skanzen, illetve az Ópusztaszeri skanzen – leírása után megyénként, ábécérendben ismerteti a magyar népi építészet emlékeit, leírva azok megközelítését, elérhetőségét és nyitva tartását is. Nemcsak parasztházak kaptak helyet a kötetben, hanem gazdasági épületek (csűrök, pajták, istállók stb.), ipari épületek (száraz-, szél- és vízimalmok stb.) és szakrális épületek (templomok, haranglábak, temetők, kálváriák stb.), valamint a különféle mesterségek jellegzetes házai is, továbbá a módos gazdák portáitól a zsellérség házain át a barlanglakásokig szintén sok minden. A sorozat előző köteteihez hasonlóan a részletesen bemutatott 200 épületegyüttesen kívül megyénként, címmel felsoroljuk az egyéb (összesen 609) népi építészeti emlékeket, amelyek között már a Magyarországon élő kisebbségek építészeti emlékei is szerepelnek. Fontos megemlíteni, hogy a megőrzött épületek sehol sem csupán népi építészeti emlékek, hanem céljuk az adott kor népi kultúrájának minél teljesebb bemutatása is. Az épületekben a korabeli bútorokon kívül a gazdálkodás, a főzés, az ünnepek és a mindennapi élet tárgyait is megtekinthetjük. A népi építészeti emlékek egyben korabeli életmód-kiállításoknak is tekinthetők. Az útikönyvet 680 színes fotó teszi szemléletessé. A tájékozódást térkép és GPS-koordináták segítik.

Terjedelem: 412 oldal
Méret: 130 x 197 mm
Kötés: Flexibilis
Ár: 4490 Ft
ISBN: 978 963 13 6347 0

Meghívó – “50 éves a Székely Aladár emlékkiállítás”

Kiállítások

Gyula Város Önkormányzata, a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. és a Székely Aladár Fotóklub
SZERETETTEL MEGHÍVJA ÖNT AZ

“50 éves a Székely Aladár emlékkiállítás”

című tárlatának megnyitójára.
Megnyitó időpontja: 2016. március 24. (csütörtök), 15.00 óra
Helyszín: Gyulai vár, borozó
A kiállítást megnyitja:
BAGYINSZKI ZOLTÁN
fotográfus
A kiállítás 2016. április 19-ig látogatható.

http://www.szekelyaladarfotoklub.hu/

A Magyar szecessziós építészet Európában – Kiállítás meghívó!

Kiállítások

Magyar szecessziós építészet Európában január 22.

A SÓGOR Csaba európai parlamenti képviselő által szervezett, BAGYINSZKI Zoltán fényképeivel színesített tablókból álló tárlat a Kárpát-medence területén található magyar szecessziós építészeti örökséggel bíró városok meghatározó épületeit kívánja felvonultatni, hangsúlyozva azok európai és egyetemes értékét. A tablókon túl különböző térinstallációk, slideshow és egy épületmakett vezeti be a látogatókat a szecesszió világába. A kiállítás továbbá a szecessziós építészet örökségvédelmének jelenére és anomáliára is igyekszik felhívni a figyelmet, hiszen a stílus reneszánsza ellenére számos (magyarországi és határon túli) épület mára teljesen elpusztult vagy olyannyira méltatlan állapotban van, hogy mielőbbi felújítást és figyelmet igényelne.

FUGA Budapesti Építészeti Központ
Budapest Center of Architecture
Cím: 1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.

2016. január 22. 18:00

Alföldi szecesszió, tabló vándorkiállítás

Kiállítások

Kiskunfélegyházi és nyíregyházi megnyitó: Bagyinszki Zoltán és Brunner Attila

Megnyitó szövege:

Tisztelt Nyíregyházi Városvédő Egyesület! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel köszöntök minden kedves megjelent Vendéget az „Alföldi szecesszió” vándor tablókiállításának első helyszínén. Az a megtiszteltetés ért a Szervezők részéről, hogy néhány szót szóljak e kiállítás megnyitóján.

Hogyan is kezdődött ez a történet? Két fiatal művészettörténész – Brunner Attila Kiskunfélegyházáról és Veress Dániel Debrecenből – elhatározta, hogy érdemes lenne körüljárni, megvizsgálni a Gerle János által bevezetett „alföldi szecesszió” fogalmát, összegyűjteni emlékeit a teljesség igényével, és ha lehet, következtetéseket levonni arra nézve, vannak-e sajátos stílusjegyei, díszítményei, anyaghasználata ezen épületeknek. A téma megvitatására tavaly októberben Kiskunfélegyházán regionális konferenciát szerveztek, amelyre igyekeztek az Alföld teljes területéről előadókat felkérni – nemcsak a hazai megyékből és városokból, hanem határainkon túlról is, így például Szabadkáról, Temesvárról, Nagyváradról és Nagykárolyból. Engem azzal kerestek meg, hogy szülővárosomat, Nyíregyházát és szűkebb pátriámat, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét képviseljem, amit örömmel vállaltam el. A konferencia kezdetére készítette el az itt látható kiállítás tablóit a Balogh Bertalan Művészeti Alapítvány, nagyrészt Bagyinszki Zoltán és Brunner Attila képeivel illusztrálva. A Nyíregyháza szecessziós örökségét felvillantó tabló fotóit a Városvédő Egyesület, Hudivók Róbert készítette és bocsátotta rendelkezésre.

Bagyinszky Zoltán nevét szeretném kiemelni, hiszen évtizedek óta járja a Kárpát-medencét és fotózza épített örökségünket. A magyar kastélyokat bemutató kötetei mellett szerzőtársa volt Gerle Jánosnak a 2008-ban megjelent „Alföldi szecesszió” című könyv elkészítésében, amelyből Nyíregyháza akkor sajnálatos módon kimaradt. Bede Béla 2012-es országos útikalauzában már négy épület kapott helyet a város jelentős szecessziós alkotásai közül: a Nyírvíz-palota, a Ruzsonyi-ház, a volt Otthon Szálló és a Keresztessy-ház. Itt kell megemlítenem Jandekné Borbély Edit nevét, aki a nyolcvanas években tanulmányaiban elsőként foglalkozott Nyíregyháza szecessziós építészetével, valamint Martinovszky Zsuzsa és Fekete Anikó építészeket, akik 2005-ös műegyetemi TDK-dolgozatukban a város jellegzetes családi házait gyűjtötték össze. Bár ismert, hogy Nyíregyháza szecessziós építészete nem mérhető össze a dél-alföldi városokéval (pl. Kecskeméttel, Szegeddel, Szabadkával), de ha végigtekintünk a kiállítás tablóin, a fotókon és felidézzük hozzá képzeletben az itt nem szereplő épületeket, megállapíthatjuk, hogy nem kell szégyenkeznünk. Nyíregyháza esetében büszkék lehetünk arra, hogy ebben a korszakban is országos hírű építészek formálták a növekvő város arculatát egy-egy épületükkel; itt többek között a Vágó testvérek Széchenyi utcai patikájára, Kőrössy Albert és Kiss Géza takarékpénztár épületére, valamint Baumhorn Lipót zsinagógájára gondolok. Voltak olyan építészek, akik a fővárosban éltek, életművüket mégis ezen a vidéken hozták létre. A Magyar Építőművészet folyóirat első szerkesztője, a nyíregyházi születésű Führer Miklós a városban több egyéni hangvételű épületet tervezett, így a Hősök terén álló, már említett Otthon Szálló és a Szent István utcai „pávás ház” mellett a görög katolikus püspöki székházat. Papp Gyula és a tiszalöki születésű Szabolcs Ferenc műépítészek a takarékpénztárak „specialistáinak” számítottak; a Nyírvíz-palota és a Zrínyi utcai volt Általános Hitelintézet – a mai házasságkötő terem – mellett Kisvárdán és Nyírbátorban is építettek nyertes pályázataik alapján, az utóbbi településen városházát is, amit a megyei vonatkozású tablón láthatunk. Munkáikra a barokkos, lendületes vonalvezetés, egyfajta „historizáló szecesszió” jellemző, amely épületeiknek sajátos megjelenést, az eredeti rendeltetéstől elvárt eleganciát ad. Végül, de nem utolsósorban voltak olyan ifjú építészei is a városnak a századfordulón, akik a fővárosi tanulmányok és szakmai gyakorlat után hazatértek. Közülük a szecesszió időszakában kiemelkedik Pavlovits Károly, aki több finom vonalvezetésű, Lechner Ödöntől ihletett, mégis egyedi stílusú lakóépületet alkotott, többek között a Benczúr téri Ruzsonyi-házat, a Széchenyi utcai Zoltán-házat és a Sóstói úti Korányi-villát. Pár éves nyíregyházi működése után Debrecenbe költözött, ahol alkalma nyílt nagyobb, emeletes épületek tervezésére, de sokáig vállalt még megbízásokat szülővárosában is. A helyi építőmesterek közül említésre méltó Szuchy József és János neve, akik több nagyobb középület kivitelezését végezték és az ott szerzett tapasztalataik alapján saját maguk is terveztek és építettek kisebb lakóházakat.
A kiállítás jól érzékelteti, hogy fantázia és a formálás végtelennek tűnő gazdagsága számos egyéni épületet teremtett országszerte a századforduló idején. Ebből láthatunk itt egy sokszínű, figyelemfelkeltő válogatást, amit tíz, építtetők és épülettípusok szerinti tematikus tablón, valamint tíz földrajzi csoportosításún tanulmányozhatunk. A tervezők inspirációinak és a korabeli külföldi hatásoknak köszönhetően több irányzat élt és hatott egymás mellett: a szigorúbb geometrizáló, az oldottabb növényi ornamentikájú, a nemzeti jegyeket kereső és hangsúlyozó „magyaros” szecesszió mellett láthatjuk a történeti formákkal való keveredés különböző változatait is. Mindegyikre találhatunk példát Nyíregyházán. Közel 150 építészeti alkotás között kalandozhatunk, köztük jó néhány már nem álló épület is feltűnik az archív ábrázolásokon. Érdekességekre is felfigyelhetünk, például arra, hogy Führer Miklós „pávás házának” motívumaihoz nagyon hasonló ornamentika megjelenik egy kecskeméti homlokzaton, sőt még egy mátészalkai épületen is, bár ez utóbbiról nem láthatunk itt fotót. Szembeötlő, hogy bár az alföldi szecesszió egyik karakteres vonulatát jelentette a nyerstégla-építészet (pl. Szegeden és Hódmezővásárhelyen), ez az anyaghasználat Nyíregyházán jóval szerényebb mértékben jelent meg, elsősorban Pavlovits Károly Széchenyi utcai lakóházain, a homlokzati mezőket kitöltő felületként.

A konferencia és a kiállítás nagy erényének tartom, hogy egymás mellé kerülhettek ismertebb, „élvonalbeli” épületek és szerényebb, az adott települések számára jelentős, értéket hordozó alkotások. Reflektorfénybe kerültek olyan, a szecesszió szempontjából eddig „fehér foltnak” tűnő területek, mint Jász-Nagykun-Szolnok vagy Békés megye, de ide sorolnám Szabolcs-Szatmár-Bereget is, hiszen kevesen gondolnának, hogy Nyíregyházán túl is lehet értékes szecessziós épületeket találni – maga a megyeszékhely is az alföldi szecesszió „kisugárzásának” északkeleti peremén helyezkedik el. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány számadatot említsek. A Gerle-Kovács-Makovecz szerzőhármas
felbecsülhetetlen munkája, „A századforduló magyar építészete” című könyv Nyíregyházánál 11, Nyírbátornál 2, Mátészalkánál 3, Kisvárdánál pedig 2 emléket sorol fel. Az „Alföldi szecesszió” körül csoportosulók célja egy részletes leltár készítése is, amely ezt a listát bővíti, szükség esetén korrigálja. Eddigi kutatásaim és gyűjtéseim alapján Nyíregyházán mintegy 25, Nyírbátorban 4, Mátészalkán 6, Kisvárdán pedig 7 épület tartozhat ebbe a csokorba. Emellett minden felsorolt településen lehet tudni egyegy
hajdan szép, de ma már nem látható vagy ornamentikáját vesztett épületről, amit a világháború mellett inkább a városok rendezése-növekedése tüntetett el. Ilyen különleges alkotás volt Nyíregyházán az egykori Apolló, később Dózsa mozi a mai Mártírok terén, a város első mozgókép-színháza, amely a már említett Szuchy testvérpár nevéhez fűződik. Kevésbé ismert, a historizmus és a szecesszió keveredésének sajátos példája a megyében a nyírtassi Vay-kastély, amely hosszú ideje üresen áll.
Nyíregyháza szecessziós épületeinek állapota változatos: sok közülük szépen felújított, de jócskán akadnak köztük pusztulók is. Kívánom Önöknek, nézzék, olvassák végig a tablókat, legyenek büszkék közös századfordulós épített örökségünkre – amely az Alföld egyik jelentős turisztikai vonzereje lehetne -, és a városban is járjanak nyitott szemmel, hiszen mindig akadhat egy-egy apró részlet, amire rácsodálkozhat az ember.
Köszönet a konferencia és a kiállítás megálmodóinak, Brunner Attilának és Veress Dánielnek, a Nyíregyházi Városvédő Egyesületnek és Cservenyák Katalinnak, valamint a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárnak, hogy helyet adtak a kiállítás számára.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Garai Péter

A kiállításról bővebben itt:
http://www.nyiregyhaza.hu/alfoldi-szecesszio-nyiregyhazan-2016-01-14

Meghívó Szabadkára – szecessziós kiállítás a városháza épületében.

Kiállítások

Brüsszeli kiállítási program Szabadkán!

Közös kiállítás szabadkai magnyitója, 2015. november 6.-án 17 órakor a Városi Múzeum Emléktárgyboltjában.