A kis őrségi falu, Velemér büszkélkedhet Magyarország egyik legjelentősebb középkori román stílusú műemlékével, a Szentháromság-templommal. A kora gótikus templom belső falait díszítő freskók hazánk legteljesebb épségben fennmaradt középkori falfestményei.
A templom története
A veleméri Szentháromság templom építésének pontos ideje nem ismert, de feltételezhető, hogy építését – vagy elődjének építését – Szent István rendelte el, hiszen Velemér akkoriban 10 falunak volt központja. Stílusa alapján feltételezhető, hogy az 1200-as évek második felében épült. Oklevélben először 1360-ban említik, freskóit – a világhírű – Aquila János készítette 1377–78-ban, aki a templom északi falán önmagát is megörökítette. A katolikus templom a XVII. században református tulajdonba került, ekkor meszelték le díszítéseit is, majd később újra a katolikusoké lett.
A templom kivételes művészi értékeire az 1800-as évek második felében a híres műemlékvédő Rómer Flóris és a helyi tanító Gózon Imre hívták fel a figyelmet. Ezt követően többször is restaurálták, az átfogó rekonstrukcióra csak 1968-ban került sor, a legutolsó munkálatok 2003-ban zajlottak.
A templom leírása és híres freskói
Az egyhajós, egy tornyú épület kőből és téglából épült. Az eredeti fazsindelyt a restauráció során cserépre cserélték. A templom keskeny ablakai tervezetten, meghatározott időpontokban engedik be a napfényt az épület belsejébe.
A templom külső falán, a hajó sarkainál három faragott emberfejet láthatunk. Az egyik fejre a nyári napfordulókor süt a nap, télen árnyékban van, míg a másikra a téli napfordulókor süt a nap, a harmadikat pedig a téli napforduló végén világítják meg a napsugarak.
A templombelső falfestményei közül ma már sok homályosan látható és töredékes, de nagy részük jó állapotban kápráztatja el a látogatót. Az eredetinek megfelelően a templom őrzi régi képét és hangulatát.
A szentélyben az ablak két oldalán az Angyali üdvözlet jelenetét láthatjuk, fölötte pedig Veronika kendőjén Krisztus arca rajzolódik ki. A boltozaton a négy evangélista szimbolikus ábrázolását festette meg a művész, bika, sas, szárnyas oroszlán és szárnyas ifjú képében. Balra a szakállas arc Aquila János önarcképe, mellette a Szent Bölcsesség nőalakja.
Az épségben maradt bibliai jelenetek közt figyelemreméltó még az utolsó ítélet ábrázolása az üdvözült és a kárhozott lelkekkel, ill. a hajó bal oldali falán található Szent Miklós legenda ábrázolása.
Minden bizonnyal ősi hagyomány a naptiszteletre lehetőséget adó alaprajz. Megfigyelték, hogy a téli napforduló hajnalán besütő nap a Madonna ölében látható gyermek Jézust világítja meg. Ennek nyomán két csoport különböztethető meg; az “égi” jellegűek, illetve az alsó képek a teremtett világ rendjét közvetítik. Ez a zodiákust, és a négy elem rendszerét jelenti. Egyes képek azonosíthatók a Tejút csillagképeinek főbb csoportjaival, másrészt utalás látható a magyar történelem folyamatára, folytonosságára is.
A nyári napforduló idején az első fény a Madonna köpenye alatt bújó bűnösöket világítja meg — jelezve, hogy ekkor számukra is van kegyelem. A mozgó fénysugár később a küszöbön áll meg, kijelöli a templom hosszát, az utolsó pedig a szentély és a diadalív sarkában fogy el. Napéjegyenlőség idején az utolsó sugarak egyszerre világítják meg Szent Lászlót és a megfeszített Krisztust. A téli napforduló idején a fény végig az északi falra esik. A legkeletibb ablakon bejutó sugarak délben a hajó és a szentély határán érik a padlót, és végül a szentségházban halnak el.
http://kirandulastippek.hu/orseg/velemer-arpad-kori-templom
