A történelmi Magyarországról származó legjelentősebb fennmaradt gótikus stallum a bártfai és a nyírbátori, melyeket az Itálián kívüli reneszánsz bútorművesség első alkotásai között tartanak számon.
Mátyás király udvarának reneszánsz pompája ösztönözte a nagyhatalmú Báthori család tagjait, hogy nyírségi birtokuk központjában rangjukhoz méltó környezetet teremtsenek. Az 1479. évi törökök felett aratott kenyérmezei győzelem emlékére Nyírbátorban két templomot építtettek. A templomok berendezése, díszítése a legigényesebb műhelyek mestereinek keze munkája.
A XV. század végén, a XVI. század elején Toscana városának, kolostoraiban dolgozott egy sokoldalú művész – építész, szobrász, bronzöntő, intarziakészítő -, Giovanni da Verona olivetánus szerzetes. Az ő műhelyének díszítő eljárásait, mintakincsét fedezhetjük fel a nyírbátori stallumokon. A firenzei Via de’ Servi XV. századi nagyhírű asztalosműhelyeinek művészi gyakorlatát követő és továbbfejlesztő mester legjelentősebb tanítványa szerzetestársa, Roberto Marone volt, a festői hatású intarziaművészet kiváló képviselője.
A nyírbátori stallum egyik berakásos tábláján ábrázolt könyv metszésén F. MARONE felirat olvasható. Az F betű FECIT (készítette), vagy FRATER (szerzetestestvér) rövidítése lehet. A más itáliai mesterekkel együtt feltehetőleg Mátyás király udvarába hívott Maronic mester azonos lehet Giovanni da Verona említett tanítványával, Roberto Maronéval, esetleg testvéreinek egyikével, akik szintén ismert nevű művészek voltak. A nyírbátori stallum részeinek kidolgozásában valószínűleg részt vettek a helyi ferences kolostor asztalosai is.
A berendezések nagy része a XVI-XVII. században elpusztult, de a bútorzat egykori gazdaságát jól mutatja az a két kóruspad, amely a Szent György-templomban és a Nemzeti Múzumban fennmaradt. A padok tölgyfából készültek és a templom szentélyrészében egymással szemben kerültek felállításra. Mindkét padsor két üléssorból állt. A hátsó sorban 12 üléses hátaspad állt, amelyhez derékszögben kétüléses rövid szakasz csatlakozott. Előtte könyöklővel összeépített, átjáróval kettéosztott üléssor húzódott imapaddal, könyvtámasszal. A két stallum eredetileg 25-25, azaz 50 ülőhelyes volt.
1933-ban a Magyar Nemzeti Múzeum a megmaradt és hiányos „templombútort” megvásárolta és megkezdődött a helyreállítás. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításában látható mellett, a másik un. „csonka stallum” 22 üléssel vált bemutathatóvá 1963-tól Nyírbátorban.
