Kategória Archívum: Erdély – Partium

1234►

1847-ben, Gustav von Graenzenstein kezdeményezésére az Oravica-Bazias vasútvonalat az Oravica-Lisava szakaszon továbbépítették, mint normál nyomtávú vasutat és Lisava-Garliste között építettek egy ideiglenes, keskeny nyomtávú lóvasutat. A teljes vasútvonal hossza – Oravica-Anina között – 34 km lett, a szintkülönbség 339 méteres. A munkálatokat Karl Bach mérnök és, később, Karl Maniel (1813-1888) mérnök-építész vezették.

Érdekesség, hogy Karl Maniel arcképe ott volt az Oravicai vasúti műhelyek irodájában egészen 1948-ig, amikor is eltávolították, mivel azt hitték, hogy Ferenc Jószef arcképe! Egy másik híres építésvezető Johann Ludwig Dollhoff-Dier volt, aki öngyilkosságot követett el (egy viaduktról a mélybe vetette magát), mert az egyik alagút két végéről fúrt járata nem találkozott szintben (kb. 3 méteres függőleges eltérés volt közöttük).

A munkálatok 1847 tavaszán kezdődtek, egyszerre az útvonal több pontján. Az első nagyobb gondot az azon a nyáron kitört tífuszjárvány okozta. Az 1848-1849-es események nem befolyásolták közvetlenül az építkezést, mivel ezeken a területeken nem folytak harcok, de a Császári Udvar csak kisebb mértékben foglalkozott az építkezéssel.  A munkálatok csak nagyon lassan haladtak, sok baleset történt, beomlottak a vágatok.

A vasútvonal hossza kb. 34 km, és részei 14 alagút, amelyek hossza összesen 2.084 m, valamint 10 viadukt (völgyhíd), amelyek hossza összesen 843 m. Megjegyzendő, hogy ezek voltak az első vasúti alagutak a mai Románia területén és a nemzetközi tudósításokban is szerepeltek. A fontosabb alagutaknak nevük is volt:
1. Lisava, 91m.
2. Maniel, 298 m.
3. Dollhoff, 112 m.
4. Seiler, 230 m.
5. Izvor (v. Polom), 290 m.
6. Garliste (v. Karasova), 660 m.

A legnagyobb viadukt a Zsitin völgye feletti, hét nyílással (középső nyílása 31 m), hossza 130,8 m és 37,18 m magas acéloszlopokon áll. Ennek a hídnak az építése volt a legnehezebb, figyelembe véve, hogy abban az időben még nem használtak darukat. Egy másik látványos viadukt a Racoviţa, amelynek 11 nyílása van, hossza 115 m, magassága 26,5 m.

A vasút útvonala igen kanyargós, a legkisebb kanyarok sugara 114 m, ami különleges gőzmozdonyok tervezését is követelte, mivel az akkori normális nyomtávú mozdonyok csak 150 m-nél nagyobb sugarú kanyarokra voltak tervezve. Azt is figyelembe kellett venni, hogy Lisava-Garliste között, egy 5.188 m-es szakaszon, az emelkedő eléri a 20‰-et, amit a mozdonyok teljesítményével kellett biztosítani.

A vasútvonal átadásának 130-ik évfordulóján felavattak egy emléktáblát, és megemlékeztek a 150-ik évfordulóra is, igaz, szerényebb keretek között.
A vasút jelenleg is üzemel, naponta három pár vonat közlekedik Oravica és Anina között.

Forrás: banaterra.eu

Szováta város Romániában, Maros megyében. A Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülőváros.

A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak. Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet.

“Elso fürdo lak-épületét Simén György báróno, s Tolnai János úr építtette 1844-ben; addig a faluba szállásoltak a fürdeni kívánok. A kun építési eszme egyébaránt a Dózsa Danié” – írja 1847-ben Kovári László. A Medve tó, amely késobb meghatározta a fürdoélet, kezdetben nem keltett érdeklodést. Sós vize, amely a felszínén átfolyó édesvízzel tökéletes hoakkumulátort képezett, zavartalanul melegedhetett a só hegyeken növo dús vegetáció árnyékában. Partján csak 1894-ben építi fel az elso villát a terület tulajdonosa Illyés Lajos. Elso nagyobb villái a Szent István és a Bercsényi voltak. Szováta fürdo nem volt búcsújáró hely, de a mikházi ferencrendi szerzetesek korán felismerték a lehetoségeket és kápolnát majd a Hunyadi szállodát építették fel. Csak 1905-ben húsz villa épült és így 60-ra emelkedett számuk. Sokszor az itt nyaraló családok a kedvezo tapasztalatok hatása alatt határozzák el, hogy villát (családi nyaralót) építenek. A telep képét a polgári igényeket kielégíto fából épült, rendszerint emeletes villák határozták meg, amelyek végül három utcába rendezodtek.

Forrás: wikipédia, szovata.ro

Tamási Áron (született: Tamás János) (Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

Kisbirtokos, sokgyermekes székely földművescsalád gyermekeként született 1897. szeptember 20-án Farkaslakán. Apja Tamás Dénes, földműves, anyja Fancsali Márta. Kilencéves korában pisztollyal ellőtte a bal hüvelykujját, ezért a szülők úgy határoztak, hogy taníttatni fogják, mert nem lesz képes elvégezni a gazdasági munkát

1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Tamási Áron szüloháza (Nagy u. 238.): emlékmúzeumnak rendezték be, ahol az író személyes tárgyai, pályafutásának emlékei láthatók. A múzeum vezetoje és gondnoka az író öccse, Tamási Gáspár volt – aki egyébként szintén kiváló író (közismert muve: “Vadon nott gyongyvirág”) -, ma az író húga, Tamási Erzsébet fia a gondnok. A ház közel 150 éves, hagyományos székely ház: zsindelyes, faboronás.

Itt látható a sírja a templomkertben, melynek sírkövét Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor erdélyi szobrászok alkották. A kövön ez a felirat olvasható:

„Törzsében székely volt, fia Hunniának
Hűséges szolgája bomlott századának.”

Forrás: wikipédia, farkaslaka.ro

12►

Verespatak ősi aranybányász település, ahol már a rómaiak is aranyat bányásztak. Római neve Alburnus Maior volt. A rómaiak 2000 éves labirintusszerű bányafolyosó rendszere a mai napig fennmaradt és látogatható. A bányamúzeumba 150 lépcsőfok vezet le, a felszínen az aranyfeldolgozás eszközeiből van kiállítás. A házakban sok római kő van befalazva.

1784. november 7-én a felkelt román parasztok dúlták fel. 1786-ban, 1788-ban, 1790-ben, 1791-ben, 1820-ban, majd végül 1854-ben és 1855-ben Verespatak (Alburnus Maior) közelében még a rómaiak idejében művelt aranybányákra és bennük viaszozott írótáblákra (tabulae ceratae vagy triptychon) bukkantak. Ezek a 131-167 között írt daciai emlékek számítottak a római kurziva legrégibb változatainak. A nehezen olvasható, különös írásokat Hans Ferdinand Massmann (1797-1874) müncheni germanista professzor fejtette meg.

1910-ben 2907 lakosából 1481 magyar és 1412 román volt. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásának székhelye volt. 1992-ben társközségeivel együtt 4146 lakosából 3808 román, 228 cigány, 104 magyar és 6 német volt.

12►

A francia lobogót hazájában gyakran becézik úgy mint, le drapeau tricolore vagy le drapeau blue-blanc-rouge. A három különböző színű sávból álló lobogókat francia hatásra nevezik azóta is trikolornak.

A kokárda (szalagcsillag) kör alakú, fodros szélű, nemzetiszínű jelvény, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára, a nők esetleg a hajukba tűztek. Franciaországból terjedt el a 18.-19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában.

A magyar kokárdát március 15-én, a pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzik, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.

A teljes kokárda helyett elterjedt még a nemzetiszínű szalag viselete is. Ezt néhány centisre vágva, azonos szabályok szerint hordják, és sokféle hajtási variációja létezik.

Gelence a háromszéki medence északkeleti részén, 23 km-re Kovásznától és 11 kilométerre Kézdivásárhelytől. A megyeszékhelytől – Sepsiszentgyörgy – 51 km választja el. A 121 F megyei úton érhető el.

Irásos formában 1539-ben Gelenche formában fordul elő, 1567-ben már Gelencze néven szerepel. A település jóval régebbi, ezt bizonyitja a XIII. század elején épült, majd több építkezési szakaszon átesett műemlék erődtemplom, mely értékei miatt világörökség (az elmult 700 év kulturális emlékeit őrzi).

A falfestményeiről ismert középkori, kőfallal kerített templom a XIII. század végén épült. 1858-ban az összeomlás veszélye miatt bezárják. Az 1860-as években itt is megforduló Orbán Balázs beszámolója már az elmúlást sejteti. Az 1880-as években a falfestmények megtalálásával új életre kelt. Az 1932-ben végrehajtott kutatás és restaurálás nyomán bevonult Európa legrangosabb műemlékeinek táborába.
A templom több építkezési szakaszon ment át az évszázadok során, mondhatni minden stíluskorszak jegyét magán viseli. A gelencei templomhajó csodálatos falképegyüttesét négy mester készítette 1300 körül. A nyugati fal szent Jakab apostol legendáját ábrázolja. Az északi fal alsó képsora Krisztus szenvedéseinek története: bevonulás Jeruzsálembe, Krisztus Pilátus előtt, Krisztus megostorozása és a keresztrefeszítés jelenete.
Felső képsora Szent László és a kun vitéz legendáját ábrázoljaés valós történelmi eseményből, a cserhalmi vagy kerlési ütközetből ihletődött (1068). Jelenetei: Várjelenet, Kivonulás, Ütközet, Üldözés, Birkózás, Lefejezés. A mennyezetet 103 kazettából álló, gazdagon festett födém borítja, mely a XVII. században készült. A főoltár a két mellékoltárral a XVIII. század végén készült. 1866-ban szerlték fel a szép, nepies ízű orgona- és ülőkarzatot.
Az utóbbi években általános restaurálást, végeztek, ez alkalommal a külső falon is találtak freskókat.

Forrás: www.gelenceszallas.atw.hu

A Nyerges-tető a Csíki-medence déli részén Kászonújfalutól keletre és Lázárfalvától nyugatra helyezkedik el 875 m magasságban. A kopár dombon szembetűnő 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó csatájára figyelmeztető emlékoszlop. Tuzson János őrnagy és csapata 1849. augusztus 1-én itt védte Alcsíkot a túlerőben levő osztrák és orosz katonákkal szemben. Elszánt hű csapatát csak árulás útján tudták legyőzni (az Ügrös-pataka felől kerítették be őket). Ma a Csíkkozmás és Kászonújfalu közötti nyergen áll a 1,60×1,60 m talapzaton elhelyezett oszlop és kereszt (5,40 m magas). Az emlékművet a Zsögödön lakó, olasz származású Pulini (Poulini) János készítette és 1897. augusztus 8-án avatták fel 5.000 ember részvétele mellett. Az ünnepségen jelen volt Tuzson János alezredes is. A környező települések évente kétszer, március 15-én, illetve a csata napján leróják kegyeletüket az emlékoszlopnál. A hősök temetője (a tömegsír) az emlékművel átellenben, tőle mintegy 100 méterre, egy tetőn látható számos sírjellel és kereszttel, köztük az Ismerős Arcok zenekar emlékkeresztjével.

Forrás: cchr.ro

Farkaslaka a Felső-Nyikómente legjelentősebb községe.

Farkaslaka és Tamási Áron – a falu és az író – eggyé nőtt a hely- és a környékbeliek tudatában. Tamási sírját és az emlékművet naponta felkeresik, a Tamási-emlékház (szülőház) főleg a nyári idényben látogatott.

Az emlékmű alkotói Szervátiusz Jenő és fia Tibor (1972).

Farkaslaka a magyar irodalom klasszikus zarándokhelye lett.

Brassótól 27 km-re délnyugatra fekszik, Predeál és Simon tartozik hozzá. Neve a szláv Trk személynévből származik.

A Törcsvári szoros előtt áll 100 m magas hegyen Törcsvár vára. Erdély egyik legépebb vára, falai teljes épségben állnak. Törcsvár (Drakula – Vlad Tepes – váraként tartja számon Románia)

Brassótól DNy-ra, az egykori történelmi magyar határtól alig 30 km-re, Törcsvár (Bran) település mellett, a Törcsvári szoros előtt álló, közel 100 m magas hegyen épült a nagyjából trapéz alaprajzú, É – D-i irányú belsőtornyos vár. A legkeskenyebb és egyben a leginkább védelemre szoruló oldala a széles árokkal megerősített K-i, melyet 4 m vastag kőkockákkal borított, tömör pajzsfal zár le. Ennek tetején a védők számára védőfolyosó készült. A pajzsfal mögött álló palota kétemeletes, benne egykor tizenegy lakóhelyiség volt található, melyek közül a legnagyobb a lovagterem lehetett. A vár egyetlen bejárata a déli várfalból kiugró, négyszög alaprajzú, ágyúlőréses, vastag falú kaputorony emeleti részén nyílik, melyhez eredetileg elmozdítható falépcső, ma kőlépcső vezet. A kaputornyon keresztül a vár udvarára tehát kocsival vagy lóval bejutni nem lehetett. Az É-i oldalon, a szikla tetején négyszög alakú, meredek félfedéllel borított torony épült, mely kívülről magasnak látszik, de belülről csak kétemeletnyi. Mellette egy hét emeletes, befelé keskenyedő, négyszögű bástya épült, melynek tetőrészéből kis figyelőtornyocska nyúlik ki. A nyugati, kerek torony aljában volt az ablaktalan börtön, ahová csak térden csúszva lehetett bejutni. Földszintjén a darabontok szobája volt, a torony közelében pedig a kb. 70 m mélységű kút. Erdély egyik legépebben megmaradt, középkori jellegét is megőrző várának falai teljes épségükben, de többször kijavítva ma is állnak.

Forrás: wikipédia

12►

A Bihar-hegység a legmagasabb a megye területén, az itt található csúcsok 1200 m magasan kezdődnek, és a Nagy Biharon elérik az 1849 m magasságot. Általában a tájat hosszan elnyúló folyók uralják, kerekded lágy dombok, mély és meredek völgyek, amelyek gyakran alakulnak hasadékokká, sziklaszorosokká.

A turisztikai vonzerő tekintetében első helyen a Pádis vidéke vagy Batrana környéke áll. A medence felületileg zárt egység, Pádis-Csodavár néven ismeretes. Jellegzetessége, hogy egy zárt karsztos medence, amely nem rendelkezik felszíni vízlevezetőkkel.

Több alegysége van: Pádis, Ponor-rét, Elveszett Világ, Csodavár, a Galbena völgye, amely a Pádisban és a Csodavárban elnyelt vizeket hozza felszínre – meredek sziklafalai vízesésekkel tarkított hasadékok és barlangszájak otthona. Mellékfolyójának, a Seacának eredeténél található a Rozsda-szakadék, amely a mészkőre tevődött homokkő rétegek regresszív kopása során meghökkentő, vöröses szerkezetet hagyott maga után.

A fotográfus – Bagyinszki Zoltán – néhol nyaktörő mutatvány segítségével (némi bátortalansággal) követte el a felvételeket. Különösen izgalmas volt a folyó feletti függeszkedés (megúszva víz nélkül…)