Szováta város Romániában, Maros megyében. A Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülőváros.
A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak. Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet.
“Elso fürdo lak-épületét Simén György báróno, s Tolnai János úr építtette 1844-ben; addig a faluba szállásoltak a fürdeni kívánok. A kun építési eszme egyébaránt a Dózsa Danié” – írja 1847-ben Kovári László. A Medve tó, amely késobb meghatározta a fürdoélet, kezdetben nem keltett érdeklodést. Sós vize, amely a felszínén átfolyó édesvízzel tökéletes hoakkumulátort képezett, zavartalanul melegedhetett a só hegyeken növo dús vegetáció árnyékában. Partján csak 1894-ben építi fel az elso villát a terület tulajdonosa Illyés Lajos. Elso nagyobb villái a Szent István és a Bercsényi voltak. Szováta fürdo nem volt búcsújáró hely, de a mikházi ferencrendi szerzetesek korán felismerték a lehetoségeket és kápolnát majd a Hunyadi szállodát építették fel. Csak 1905-ben húsz villa épült és így 60-ra emelkedett számuk. Sokszor az itt nyaraló családok a kedvezo tapasztalatok hatása alatt határozzák el, hogy villát (családi nyaralót) építenek. A telep képét a polgári igényeket kielégíto fából épült, rendszerint emeletes villák határozták meg, amelyek végül három utcába rendezodtek.
Forrás: wikipédia, szovata.ro