A nagyváradi románság vallásos és nemzetiségi életének központjaként számon tartott palota alapítója Demetrie Radu püspök volt, aki számos régi épületet is felújíttatott. Nem sokkal beiktatása után kérte fel a palota épületének megtervezésére ifj. Rimanóczy Károlyt, akinek a nevéhez számos épület fűződik Nagyváradon. Az 1903 és 1905 között épült palotát 1948-ban államosították és 1952-től Népművészeti Iskola, majd Könyvtár működött benne. 1992-ben került vissza ismét a görög katolikus püspökséghez, amely 2005-2006 óta használja azt újból.
A Szent László téren álló palota a 18. századi Nagyvárad legjelentősebb területén épült, a korábbi római katolikus püspökség helyén.
A palota földszintjén az irodák, levéltár, a kanonokok szobái, míg az emeleten fogadóterek, a nagy szalon, ebédlő és a gyűlésterem kaptak helyet. Az épület az eklektika jegyében épült, amelyen a romanika, a bizánci építészet, a neogótika és a szecesszió stíluselemei keverednek. Aszimmetrikus kialakítású főhomlokzata a Szent István térre, a jóval egyszerűbb kiképzésű, szintén aszimmetrikus oldalhomlokzata pedig a Pavel utcára néz. A belső udvar az oldalhomlokzathoz hasonlóan visszafogott stílusú, a belső terekkel ellentétben, amelyeket gazdag díszítés jellemez. Az egyes helyiségek különböző történelmi stílusokat képviseltek. Már a földszinti folyosót is stukkók díszítik, de a leggazdagabban az emeleti terek díszítettek. Különböző dekorációs elemeket vonultatnak fel a termek, így megjelenik az intarziás parkett, különböző falburkolatok, stukkódíszek, festések, porcelán- és csempekályhák, vitrók egyaránt.
A kápolna az udvari szárnyban kapott helyet, amelyben a freskókat 1925-ben Augustin Pall készítette bizánci stílusban, amelyből a többszöri átalakítások miatt ma már csak részletek láthatók.
http://www.muemlekem.hu/hatareset?id=2335