A templom 1894 és 1899 között épült Lechner Ödön tervei alapján eklektikus-szecessziós stílusban, azonban a tervező a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk, a perzsa és a magyar népi stílusokat ötvözte, s így született meg egy egységes templom. Háromhajós, kereszthajós bazilikás felépítésű, egy nagytoronnyal és két kistoronnyal rendelkezik.
Felhasznált anyagok:
vörös márvány
67 variánsú mintázott téglák
színes mázas tetőcserepek
Zsolnay porcelángyárban készült pyrogránit épületdíszek
1897. augusztus 17-én szentelték fel a keresztet, s 1900. június 27-én az egész templomot, azonban már 1899. április 2-án birtokba vehették az épületet a hívők. Az épület a II. világháború alatt súlyos károkat szenvedett, s 1957-ben még a Huszártorony is leégett. 1991-ben visszakapta műemléki védettségét, s 1994-ben teljesen befejeződött az 1974-ben kezdődött teljes felújítás. A templom jelenleg is a Fővárosi Önkormányzat tulajdona. Ma a templom nemzetközileg védett épület besorolást kapott, s szerepel az UNESCO világörökségi várományos listáján, a “Lechner Ödön független premodern építészete” részeként.
A külső cserépdíszek és a templom belsejét díszítő oltárak, szószék és keresztelő kút a Steindl-tanítvány Tandori Ottó műegyetemi tanár tervei alapján készültek el.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából