Rodosz városa Rodosz szigetének északkeleti csücskén helyezkedik el. 2001-ben 53 709 lakosa volt. A több kultúra emlékét hordozó óváros rendkívül jó állapotban maradt fenn, 1988-ban a Világörökség részévé avatták.
Kr. e. 408-ban a szigeten levő három városállam, Lindosz, Ialüszosz és Kameirosz elhatározták egy közös főváros létesítését. Az új várost a milétoszi Hippodamosz tervei szerint építették fel. A következő három évszázad a város fénykorát jelentette, ekkoriban kb. 100 000 lakosa volt. A fejlett tengeri kereskedelem és a hajóépítő műhelyek megteremtették azt a gazdasági alapot, amely lehetővé tette a kultúra virágzását is. Kr. e. 304-293 között készült, Hélioszt ábrázoló kolosszust az ókori világ hét csodájának egyikeként tartották számon.
A korai kereszténység időszakában a város a Bizánci Birodalom része volt, és püspöki székhelyként működött.
1306-ban a johannita lovagrend vásárolta meg a szigetet, és a bizánci városfal felhasználásával felépítették a jelenleg látható várfalat. A várost egy belső fal két részre osztotta. Az északi részen a lovagok lakoztak, itt építették fel az egyes rendek házát, az ispotályt, a nagymesteri palotát. A déli részen laktak a közrendű emberek, itt volt a piac is.
1480-ban II. Mohamed szultán ostromolta a várost, de nem járt sikerrel. 1522. december 22-én azonban I. Szulejmán hat hónapi ostrom után bevette a várost (rhodoszi háború). Ezt követően épült a mecset és a közfürdő, megerősítették a várfalakat és átalakították a templomokat és a lakóházakat saját ízlésüknek megfelelően.
1912-ben az olaszok hódították meg a várost a Dodekanisszosz szigetcsoport egészével egyetemben és 1923-ban ezeket Isole Italiane del Egeo (Égei-tengeri olasz szigetek) néven külön közigazgatási egységbe szervezték. A lovagkori épületeket restaurálták, a Nagymesteri Palotát újjáépítették. Az olasz uralom idején épült ki a város infrastruktúrája (utak, kikötők, elektromos áram).
A második világháború elején a szigeten lakó 6000 zsidónak kétharmada elhagyta a várost, kb. 2000 főt a németek koncentrációs táborba szállították, ahonnan mintegy kétszázan tértek vissza.
1944-ben az angol légierő bombázása során emberek haltak meg és épületek pusztultak el. A háború után az új görög kormányzat egyik első intézkedése a védett ásatási területek illetve védett műemlékek kijelölése volt. 1960-ban a Kulturális Minisztérium a teljes középkori várost műemléknek nyilvánította.
Forrás: wikipédia.hu