Sepsiszentgyörgy – magyar város Erdélyben

Erdély - Partium

Képek:

– Makovecz ravatalozó
– Szent György szobor
– Székely Nemzeti Múzeum
– Székely Mikó Kollégium
– Háromszéki volt Vármegyeháza- könyvtár
– Református vártemplom
– Régi temető
– Rk. templom
– Szemerjai ref. templom
– Tamási Áron színház
– Sugásfürdő télen
– Lapidárium a múzeum udvaron
– Galéria
– Tanítóképző
– Sörfőzde
– Lábasház
– Székelykapuk
– régi polgárházak
– emléktáblák

Sepsiszentgyörgy város Romániában, Kovászna megyében. Háromszék legjelentősebb városa egyben székvárosa, 1876 és 1918 között Háromszék vármegye, 1968 óta Kovászna megye székhelye. 1880-ban Szemerját csatolták hozzá, ma Kilyén, Szotyor és Sugásfürdő is ide tartozik. 2002-ben 61 512 lakosából 46 121 magyar (74,9%) és 14 131 (22,9%) román volt.

Az Epres-tetőn dák temetkezőhely, a vártemplom területén 10. századi telep maradványai kerültek elő. A mai várost 1332-ben “Sancto Georgio” néven említik. Már korán vásártartási jogot szerzett, melyet 1520-ban II. Lajos kibővített.

1417. április 28-án Zsigmond király is meglátogatta, ő emelte városi rangra is. 1461-ben mezővárosként említik. A református templom elődje egy középkori, Szent Györgynek szentelt plébániatemplom volt. Erre épült a 14-15. században a mai templom, melyet Daczó Pál 1547-ben templomerőddé építtetett át, ekkor készült a belsővár fala is. Külső erődöve valószínűleg 17. századi volt, a 20. század elején bontották le. 1658-ban a tatárok, 1661-ben a törökök vették be, falait 1728-ban, és 1738-ban földrengés pusztította, tornya leomlott, és 1761-ben újjá kellett építeni. Mária Terézia 1764-ben kiadott rendelete a székelyeket kötelező határőrségi szolgálatra kötelezte, a várost pedig a huszár határezred állomáshelyévé nevezte ki. A határvédelmi funkció terheket rótt a lakosságra, de pozitív hatásaként megjelentek az ezt biztosító intézmények, s beindulhatott a helység urbanizálódása.

1802-ben a földrengés a templomot is megrongálta, harangtornya ismét leomlott, mai tornya 1829-ben épült. A vártemplom cintermében több 48-as honvédtiszt sírja található. A város sok évszázados létének legdicsőségesebb korszaka az 1848-49-es szabadságharc idejére esik. 1848. november 16-án a székház dísztermében Gábor Áron bátor és határozott fellépésének köszönhetően kimondják Háromszék fegyveres önvédelmi harca megkezdésének szükségességét. “Itt volt azon a világtörténelemben páratlanul álló jelenet, midőn ezen kis terület maroknyi népsége a szabadság szellemétől lelkesülten egy birodalom győztes hadseregének dobta oda a keztyüt, és itt gyült egybe 13 nappal később azon kis csapatja a hősöknek, mely ezen határozatot érvényre emelé s harangjaiból öntött ágyuival, önteremtett fegyverzettel és lőporral síkra szállt, és rendezett hadseregekkel szemben győzelmesen oltalmazta meg e szék területét minden ellenséges invasiotól.” 1849. július 5-én határában vívta Gál Sándor kicsiny csapata élethalálharcát a többszörös orosz túlerővel. Sírjuk a Gidófalva felé vezető út melletti halom alatt van. A hagyomány szerint a város nyugati oldalán emelkedő Őrkő hegy aljában végezték ki Bartalis Ferenc és Váradi József székely mártírokat, a Makk-féle összeesküvés résztvevőit. A kivégzés helyén ma emlékmű áll.

Forrás: wikipédia

Vélemény, hozzászólás?