Józef Zachariasz Bem (magyarosan Bem József) (Tarnów, 1794. március 14. – Aleppó, 1850. december 10.) lengyel és magyar honvéd altábornagy.
Cseh eredetű lengyel nemesi családba született. Tanulmányait Krakkóban, majd 1809-től a varsói Tüzér és Műszaki Iskolában folytatta. Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratában tüzérhadnagyként vett részt. Danzig (Gdańsk) védelméért francia Becsületrenddel tüntették ki. 1815-ben belépett az orosz fennhatóság alatt álló Lengyel Főkormányzóság hadseregébe. Tüzérszázadosként igyekezett elsajátítani kora műszaki ismereteit, 1819-ben a varsói tüzériskola tanára lett. A kor rakétafegyverének számító röppentyűk tökéletesítésével is foglalkozott.
Részt vett az 1830–31-es lengyel szabadságharcban. 1831 elején, őrnagyként, egy lovasüteg parancsnoka lett. Az ostrołękai csatában Jan Skrzynecki tábornok még a csatatéren ezredessé léptette elő. Két hónappal később már tábornok volt, neve nemzetközileg is ismertté vált. A lengyel szabadságharc bukása után Párizsba emigrált, ahol megírta emlékiratait A lengyelországi nemzeti felkelésről címmel.
Tarnow sétálóutcája közepe táján, a líceum épületénél kisétálva az óvárosból, pár száz méter megtétele után egy parkba érkezünk. Hattyúknak otthont adó tavacskája közepén, hat vaskos kőoszlopon nyugszik a magasban Bem szarkofágja. Egyik oldalán születésének s halálának évszáma szerepel: 1794-1850, a többin lengyel, török és magyar nyelvű felirat. A török szavakat az indokolja, hogy szabadságharcunk bukását követően Bem a török hadsereg tisztjeként, Murad pasa néven szolgált tovább. Hamvait csak Lengyelország függetlenné válása után, az 1920-as években vihették haza. A magyar felirat a következő: Bem apó, az 1848-as szabadságharc hős tábornoka. A tó partján magyar nyelvű táblák adnak részletes tájékoztatást katonai pályájáról.
Forrás: wikipédia
A bécsi forradalom bukása után (ott is vezetői posztot töltött be) álruhában érkezett Magyarországra. 1848. november 3-án jelentkezett Kossuthnál a seregbe, aki az erdélyi magyarok megsegítését bízta rá. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A szétzilált sereget újra egyesítette, lelkesedést öntött beléjük, és karácsonykor elfoglalta Kolozsvárt. Sikereivel lehetővé tette, hogy a magyar kormány rajtaütés nélkül átköltözhessen Pestről Debrecenbe. Felszabadította Székelyföldet, elfoglalta Nagyszebent és Brassót. Sorozatos kudarcaik miatt az orosz és osztrák seregek kénytelenek voltak elhagyni Erdélyt.
Bár július 31-én Segesvárnál elvesztette a csatát, Kossuth megszavazta neki a bizalmat, és kinevezte a magyar seregek főparancsnokává. Augusztus 9-én az osztrák főparancsnoktól kitartása és tehetsége ellenére végzetes vereséget szenvedett Temesvárnál. A harcokban megbokrosodott lova levetette a hátáról, és eltört a kulcscsontja. A szabadságharc után Törökországba menekült, és áttért az iszlám hitre. Valószínűleg maláriában halt meg. Halálos ágyán 1850-ben ezeket a szavakat suttogta: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel!” Testét 1929-ben szállították vissza szülőföldjére.
http://nembulvar.hu/site/index.php/memoria-48/visszanez/4921-bem-jozsef-es-az-1848-as-szabadsagharc
1848. december 7-én érkezett meg az egykori fejedelemség területéről kiszorult, Csucsán állomásozó erdélyi hadsereghez Bem József, a magyar szabadságharc egyik legtehetségesebb tábornoka. Bem a parancsnokság átvétele után szinte csodát művelt katonáival, ugyanis bravúros módon néhány hónap alatt kiszorította a császáriakat Erdélyből, majd – manőverező taktikájával – hosszú ideig a nyár közepén betörő orosz intervenciós erőket is feltartóztatta.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1848_december_7_bem_veszi_at_az_erdelyi_hadsereg_iranyitasat/