Köztudottan kávé ínyenc vagyok- szeretem a jó kávét a finom illatát és a kapcsolódó extra
környezetet hozzá – híres helyszínt hozzá – ez is nagyon fontos. Immár 2 hete az Astóriában kávéztam az is méltó, kiváló környezet volt – ja és fotóztam is természetesen.
– a képek a honlapon láthatóak.
Térjünk vissza a világ egyik legszebb országházába. Annak is a Vadász termébe- a korabeli 1902-BEN KÉSZÜLT MŰVÉSZET-Lyka Károly írásából idézek:
“ AZ ÚJ MAGYAR ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYEI”
Hosszú esztendők művészi munkája áll immár készen a Dunaparton: a magyar országháza, a mely nagyvonalú, nyugodt, imponáló alakjával uralkodik a hosszú Dunasoron. Sok-sok hullám hömpölygött lefelé, mióta e nagyarányú gót palota alapjait lerakták. Sok munkás kéz működött közre, hogy elkészüljön. Szépítették, csinosították, miként az oltár elé induló fehér menyasz-szonyt. S most, hogy végre elkészült, egyik elsőrendű látnivalója a fővárosnak.
Szívesen üdvözöljük azokat, a kik e Steindl mester alkotta nagy palota szépítésén sikerrel fáradoztak, így első sorban a freskófestő gárdát, s élükön a nemes művészi munkában megőszült Lotz Károly mestert, – a kik művészetük egész erejét idehozták, íme a névsor : Dudits, Jantyik, Krenner, Kriesch, Lotz, Spányi, Vajda. E hét művész mindegyike nagy falterületet kapott, hogy rája fessék a magyar nemzeti múlt egy-egy fényes jelenetét. Ha végig sétálunk a főbb helyiségeken, mindenütt találkozunk keze járásukkal.”
Meghívást kaptam egy konferenciára. Most úgy gondoltam pihenek figyelek, nem viszek magammal fényképezőgépet. Szerencsére a történelmi konferencia büfé szünete itt volt kitalálva , nagyon helyesen. Kedves barátom hozta magával a kis gépét, kapacitál, hogy fotózzak nyugodtan- kijelentettem – köszönöm nem, ma nem szeretnék- tanulni informálódni jöttem. Az elhatározás csak addig tartott amíg megittam a kávét, közben nézelődtem és átkoztam magam, hogy nem hoztam a gépet magammal. így kénytelen voltam elkérni Tőle és egy ismeretlen kis géppel automata üzemmóddal – rossz fényviszonyokkal párosulva nagyon gyorsan felvételeket készíteni – mert a program folytatódott. – ezt tudtam kihozni….. és otthon a program segítségével megjavítgatni, “megvilágosítani”- így sikerült a talán bemutatható állapotot.
Igazán fotós élmény – valódi trófea volt a Vadászterem gazdagon díszített terme, a történelmi nemzeti kultúránkból vett részletekkel , híres várainkkal a balatoni halászattal és a budai vadászattal. A hatalmas falképek lenyűgözőek – főleg, hogy egy kivételével mindegyik helyen megfordultam, fotóztam.
A falakon lévő hatalmas képek mellet értékes a kézzel készült csodás falburkolat- a nemes fa beépítése, a az ólomüvegablakok továbbá a világítótestek sokasága, szépsége. Az egész terem (az egész Parlament)olyan volt mint egy igazi múzeum. Talán eddigi képalkotó pályafutásom leggyorsabb feladatmegoldását sikerült realizálnom.
Egy igazán finom fekete- kávé kíséretében.
Bagyinszki Zoltán