A nagykanizsai Nagy-Magyarország-emlékmű, Nagykanizsán az Eötvös-téren áll. Irredenta-szobornak és Trianon-emlékműnek is nevezik, mivel a trianoni békeszerződéssel elcsatolt országrészekre, és az egykor volt történelmi Magyarországra emlékeztet.
1934. október 1-jén készült el az emlékmű, amelynek költségeit (25.000.-P.) a nagykanizsai születésű, Ausztriában (Salzburg) élő Schless István adományozta a városnak. Az Eötvös téren felállított 10 és fél méter magas emlékmű a díjnyertes Hübner Tibor felügyelete mellett készült borosjenői és dunaharaszti kövekből.
A Nagy-Magyarország-emlékmű a történelmi Magyarország egységét és oszthatatlanságát, a trianoni békediktátum elviselhetetlenségét, a 63 vármegye Szent Koronával való együttességét, a Szent Korona alá tartozó területek egységének Trianon által okozott megcsonkíttatását, és a magyarság által évszázadokon át a hazáért hozott véráldozatait fejezte ki.
A talapzatot képező lépcsősor jelképezte a munkát és fáradságot, amellyel őseink a hazát felépítették. A lépcsők közé iktatott négy kőtömb – rajtuk “Mohács”, “Mohi”, “Arad”, “Trianon” felírással – a négy világtáj felé hirdették a magyar nemzet véráldozatát. A lépcsők felett a talapzaton körben a megmaradt vármegyék címerei helyezkedtek el. Az emlékmű négy oldalán lévő oszlopon az elszakított vármegyék üres címerpajzsai voltak kifaragva. A részben elcsatolt vármegyéket csonka címerükkel megvésett címerpajzsaik szimbolizálták. Összesen 63 vármegye címere, illetve címer nélküli pajzsa. A nagyobb címerek közül az elülső a Nagy-Magyarország címer volt, kétoldalt Nagykanizsa, illetve a Zrínyiek címerével (utalva Nagykanizsára, mint a Zrínyiek városára), hátsó oldalán tábla hirdette az adományozó nevét és az építés dátumát. Magasan fenn állt a négy égtáj felé nézve a négy faragott kőszobor (alkotói: Rápolthy Lajos szobrászművész és Heim Zoltán kőszobrász). Egyenként 3 méter magas és 20 mázsa súlyúak voltak, melyek a következőket ábrázolták: “Hungária”, “Ősmagyar harcos”, “Magyar földműves “, “Gyermekét tartó anya”. A négy allegorikus alak az ősi dicsőséget, a magyar vitézséget, a munkát és a szebb magyar jövőt jelképezte. Az oszlopcsoportnak a négy alak közt felnyúló végén a Magyar Hiszekegy körirata [(Hiszek egy) (Istenben) (Hiszek egy) (Hazában)] volt látható. Az egész emlékmű gondolatát pedig megkoronázta Nagy-Magyarország élő jelképe, a Szent Korona.
Az alapító okmányt 1934. szeptember 27-én helyezték el a négy szoboralak fölött, majdnem 10 méter magasságban, a Magyar Hiszekegy kövei közé. Az 1934. október 28-ra tervezett felavatás elmaradt, mert a Vreme, a szerb kormány félhivatalos lapja három nappal a szoboravató előtt hosszú cikkben támadta Magyarországot és vezetőit, azt állítva, hogy Magyarország október 28-ra országos tüntetést szervezett Nagykanizsán Jugoszlávia ellen, egy “országzászló” felavatása kapcsán.
1952-ben eltávolították helyéről, és a mögötte lévő volt víztároló és az emlékmű között ásott gödörben hantolták el.
1999-ben elhatározás született, hogy az emlékművet felébresztik hosszú álmából. A Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal 10 millió forinttal, és Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata 3,5 millió forinttal támogatta az emlékmű visszaállítását. Így 2000 év nyarán Nagykanizsa város tulajdonába került vissza, ahogy az ledöntéséig is volt. A munkák koordinálására Szoborbizottság alakult, hogy megkönnyítse a város munkáját. A feltárás végeztével, a restaurálás után, eredeti formájában helyezték vissza az Eötvös térre a Nagy-Magyarország-emlékművet. 2001. augusztus 12-én, vasárnap, ökumenikus istentisztelet keretében került sor a felszentelésére .
A felszenteléskor teljes pompájában állt az emlékmű, habár anyagiak hiányában még hiányzott a lépcsősor, és a címerpajzsok sem voltak kifaragva.
A Nagy-Magyarország-emlékmű Szoborbizottsága gyűjtött pénzt az emlékmű befejezésére. A címereket, és a sablonokat régi elfakult fotók alapján nagy nehézségek árán faragták ki. Az emlékmű restaurálása 2005 tavaszára fejeződött be.
Forrás: wikipédia