Fotós élmények Lugoson.
Eddig vagy 3-4 alkalommal jártam a városban, a z egykori Bánáthoz tartozó megyeszékhelyen, a Retyezát felé menet, meg-megállva . 1881-től az akkor létrehozott Krassó-Szörény vármegye székhelye volt. A ténylegesen már korábban is egységes
Német- és Románlugos 1889-ben egyesült véglegesen egy rendezett tanácsú várossá.
Magam sem gondoltam mennyi szép épület, a templomok, egykori középületek, szép részletek, a hangulatos folyópart, a széles Temes csendes folyóvize mind mind értékes eleme a városképnek.
A sok szecessziós épület / no meg az eklektika változatos igényes jelenléte lepett meg leginkább. Villányi Ármin építész nevét érdemes megjegyezni. Igen itt is a múlt-múlt századforduló jelentette a felvirágzás a fejlődés lehetőség-t- még a történelmi Magyarország idejében.
A régmúlt történelmének, az egykori várnak már írmagja sem látható. A török porta és a császári hadak dúlása és a magyarellenes politika megtette hatását.
Sajnos a képeken is látható az elhanyagolt épületek nagy száma, de dicséretes módon itt is elindult a városrekonstrukció. Nem könnyű Temesvár árnyékában élni, fejlődni.
Lugos megér egy sétát / kettőt is….érdemes megállni ismerkedni a város értékeivel – látnivalóival. Különösen ajánlom a szecessziót kedvelő fotós kollégák számára.
Bagyinszki Zoltán fotográfus.
Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla, a XIV. századból származik. Ebben a forrásban még Lucasként olvashatunk róla. Az itt álló XIV. században felépített várat a karlócai béke hatályba lépését követően semmisítették meg.
Fontos momentum volt történelmi szempontból, amikor a császári seregek fölött a törökök döntő győzelmet arattak.
A XIX. században a románok megtartották első népgyűlésüket, amikoris autonómiájuk kiharcolásáért szálltak síkra.
1849-ben a honvéd seregekre mértek döntő vereséget a császáriak.
Az 1910-es összeírások alapján a lakosság nagy része magyar, de jelentős a román, német , szerb és szlovák nemzetiségűek számaránya is.
1992-es adatok viszont már arról árulkodnak, hogy a románság került számbeli többségbe, a magyarok a németek a cigányok és egyéb nemzetiségűek számaránya azonban továbbra sem elhanyagolható.
A település egészen 1920-ig, a trianoni békediktátum pontjainak ratifikálásáig képezte a Krassó-Szörény vármegye székhelyét.