A múzeumot az író szülőházában, 1987-ben alapították a magyar parasztság sorsának leghitelesebb ábrázolója tiszteletére. Szabó Pál (1893-1970) Biharugrán született szegényparaszti családban, s itt töltötte gyermek- és ifjúkorát. Legfontosabb, életrajzi fogantatású regényeinek témája a biharugrai táj és népének küzdelmes élete.
http://www.museum.hu/muzeum/194/Szabo_Pal_Irodalmi_Emlekhaz
Biharugráról mindenkinek népi íróink egyik legnagyobb egyénisége, Szabó Pál jut az eszébe.
Szabó Pál 1893. április 5-én született Ugrán, az Alsósoron. Az iskolát ugyanúgy járta, mint a többi parasztgyerek, de rengeteget olvasott. Mindent, ami a kezébe akadt. Álmaiban kollégiumba szeretett volna járni, s tudós emberré válni. A valóság azonban más volt. 12 éves korától pásztorkodott és napszámot is vállalt. 1909-ben édesanyja kőműves inasnak adta. Majd jött az I. világháború. Az első sorozáson alkalmatlannak találták, ám azt megbélyegzésként élte meg. Elment hát Pestre dolgozni. Az 1915. október 15-i sorozás után azonban be kellett vonulnia a 37. közös gyalogrendhez. Galíciába, majd innen az olasz frontra került. Megjárta Doberdőt, Isonzót. 1918. november 19-én káplárként tért vissza falujába. Elkapta az akkori idők forradalmi szele, aminek következtében 2 év helyi internálásra ítélték. Azt hogy ennyivel megúszhatta, az jórészt Nagy Imre ugrai református lelkipásztornak is köszönhető. Részt vett az Ifjúsági Kör munkájában, melyet aztán később betiltottak. Többedmagával megalakította az Ifjúsági Önképzőkör Sportegyesületét. Azután írnoknak fogadták a községházára, majd az 1920-as években újra kőművesként dolgozott. 1922. október 22-én feleségül vette Kiss Etelkát, aki élete végéig segítette őt.
https://www.biharugra.hu/index.php/irodalom-es-kultura/szabo-pal-nepi-iro