Alföldi szecesszió, tabló vándorkiállítás

Kiállítások

Kiskunfélegyházi és nyíregyházi megnyitó: Bagyinszki Zoltán és Brunner Attila

Megnyitó szövege:

Tisztelt Nyíregyházi Városvédő Egyesület! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel köszöntök minden kedves megjelent Vendéget az „Alföldi szecesszió” vándor tablókiállításának első helyszínén. Az a megtiszteltetés ért a Szervezők részéről, hogy néhány szót szóljak e kiállítás megnyitóján.

Hogyan is kezdődött ez a történet? Két fiatal művészettörténész – Brunner Attila Kiskunfélegyházáról és Veress Dániel Debrecenből – elhatározta, hogy érdemes lenne körüljárni, megvizsgálni a Gerle János által bevezetett „alföldi szecesszió” fogalmát, összegyűjteni emlékeit a teljesség igényével, és ha lehet, következtetéseket levonni arra nézve, vannak-e sajátos stílusjegyei, díszítményei, anyaghasználata ezen épületeknek. A téma megvitatására tavaly októberben Kiskunfélegyházán regionális konferenciát szerveztek, amelyre igyekeztek az Alföld teljes területéről előadókat felkérni – nemcsak a hazai megyékből és városokból, hanem határainkon túlról is, így például Szabadkáról, Temesvárról, Nagyváradról és Nagykárolyból. Engem azzal kerestek meg, hogy szülővárosomat, Nyíregyházát és szűkebb pátriámat, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét képviseljem, amit örömmel vállaltam el. A konferencia kezdetére készítette el az itt látható kiállítás tablóit a Balogh Bertalan Művészeti Alapítvány, nagyrészt Bagyinszki Zoltán és Brunner Attila képeivel illusztrálva. A Nyíregyháza szecessziós örökségét felvillantó tabló fotóit a Városvédő Egyesület, Hudivók Róbert készítette és bocsátotta rendelkezésre.

Bagyinszky Zoltán nevét szeretném kiemelni, hiszen évtizedek óta járja a Kárpát-medencét és fotózza épített örökségünket. A magyar kastélyokat bemutató kötetei mellett szerzőtársa volt Gerle Jánosnak a 2008-ban megjelent „Alföldi szecesszió” című könyv elkészítésében, amelyből Nyíregyháza akkor sajnálatos módon kimaradt. Bede Béla 2012-es országos útikalauzában már négy épület kapott helyet a város jelentős szecessziós alkotásai közül: a Nyírvíz-palota, a Ruzsonyi-ház, a volt Otthon Szálló és a Keresztessy-ház. Itt kell megemlítenem Jandekné Borbély Edit nevét, aki a nyolcvanas években tanulmányaiban elsőként foglalkozott Nyíregyháza szecessziós építészetével, valamint Martinovszky Zsuzsa és Fekete Anikó építészeket, akik 2005-ös műegyetemi TDK-dolgozatukban a város jellegzetes családi házait gyűjtötték össze. Bár ismert, hogy Nyíregyháza szecessziós építészete nem mérhető össze a dél-alföldi városokéval (pl. Kecskeméttel, Szegeddel, Szabadkával), de ha végigtekintünk a kiállítás tablóin, a fotókon és felidézzük hozzá képzeletben az itt nem szereplő épületeket, megállapíthatjuk, hogy nem kell szégyenkeznünk. Nyíregyháza esetében büszkék lehetünk arra, hogy ebben a korszakban is országos hírű építészek formálták a növekvő város arculatát egy-egy épületükkel; itt többek között a Vágó testvérek Széchenyi utcai patikájára, Kőrössy Albert és Kiss Géza takarékpénztár épületére, valamint Baumhorn Lipót zsinagógájára gondolok. Voltak olyan építészek, akik a fővárosban éltek, életművüket mégis ezen a vidéken hozták létre. A Magyar Építőművészet folyóirat első szerkesztője, a nyíregyházi születésű Führer Miklós a városban több egyéni hangvételű épületet tervezett, így a Hősök terén álló, már említett Otthon Szálló és a Szent István utcai „pávás ház” mellett a görög katolikus püspöki székházat. Papp Gyula és a tiszalöki születésű Szabolcs Ferenc műépítészek a takarékpénztárak „specialistáinak” számítottak; a Nyírvíz-palota és a Zrínyi utcai volt Általános Hitelintézet – a mai házasságkötő terem – mellett Kisvárdán és Nyírbátorban is építettek nyertes pályázataik alapján, az utóbbi településen városházát is, amit a megyei vonatkozású tablón láthatunk. Munkáikra a barokkos, lendületes vonalvezetés, egyfajta „historizáló szecesszió” jellemző, amely épületeiknek sajátos megjelenést, az eredeti rendeltetéstől elvárt eleganciát ad. Végül, de nem utolsósorban voltak olyan ifjú építészei is a városnak a századfordulón, akik a fővárosi tanulmányok és szakmai gyakorlat után hazatértek. Közülük a szecesszió időszakában kiemelkedik Pavlovits Károly, aki több finom vonalvezetésű, Lechner Ödöntől ihletett, mégis egyedi stílusú lakóépületet alkotott, többek között a Benczúr téri Ruzsonyi-házat, a Széchenyi utcai Zoltán-házat és a Sóstói úti Korányi-villát. Pár éves nyíregyházi működése után Debrecenbe költözött, ahol alkalma nyílt nagyobb, emeletes épületek tervezésére, de sokáig vállalt még megbízásokat szülővárosában is. A helyi építőmesterek közül említésre méltó Szuchy József és János neve, akik több nagyobb középület kivitelezését végezték és az ott szerzett tapasztalataik alapján saját maguk is terveztek és építettek kisebb lakóházakat.
A kiállítás jól érzékelteti, hogy fantázia és a formálás végtelennek tűnő gazdagsága számos egyéni épületet teremtett országszerte a századforduló idején. Ebből láthatunk itt egy sokszínű, figyelemfelkeltő válogatást, amit tíz, építtetők és épülettípusok szerinti tematikus tablón, valamint tíz földrajzi csoportosításún tanulmányozhatunk. A tervezők inspirációinak és a korabeli külföldi hatásoknak köszönhetően több irányzat élt és hatott egymás mellett: a szigorúbb geometrizáló, az oldottabb növényi ornamentikájú, a nemzeti jegyeket kereső és hangsúlyozó „magyaros” szecesszió mellett láthatjuk a történeti formákkal való keveredés különböző változatait is. Mindegyikre találhatunk példát Nyíregyházán. Közel 150 építészeti alkotás között kalandozhatunk, köztük jó néhány már nem álló épület is feltűnik az archív ábrázolásokon. Érdekességekre is felfigyelhetünk, például arra, hogy Führer Miklós „pávás házának” motívumaihoz nagyon hasonló ornamentika megjelenik egy kecskeméti homlokzaton, sőt még egy mátészalkai épületen is, bár ez utóbbiról nem láthatunk itt fotót. Szembeötlő, hogy bár az alföldi szecesszió egyik karakteres vonulatát jelentette a nyerstégla-építészet (pl. Szegeden és Hódmezővásárhelyen), ez az anyaghasználat Nyíregyházán jóval szerényebb mértékben jelent meg, elsősorban Pavlovits Károly Széchenyi utcai lakóházain, a homlokzati mezőket kitöltő felületként.

A konferencia és a kiállítás nagy erényének tartom, hogy egymás mellé kerülhettek ismertebb, „élvonalbeli” épületek és szerényebb, az adott települések számára jelentős, értéket hordozó alkotások. Reflektorfénybe kerültek olyan, a szecesszió szempontjából eddig „fehér foltnak” tűnő területek, mint Jász-Nagykun-Szolnok vagy Békés megye, de ide sorolnám Szabolcs-Szatmár-Bereget is, hiszen kevesen gondolnának, hogy Nyíregyházán túl is lehet értékes szecessziós épületeket találni – maga a megyeszékhely is az alföldi szecesszió „kisugárzásának” északkeleti peremén helyezkedik el. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány számadatot említsek. A Gerle-Kovács-Makovecz szerzőhármas
felbecsülhetetlen munkája, „A századforduló magyar építészete” című könyv Nyíregyházánál 11, Nyírbátornál 2, Mátészalkánál 3, Kisvárdánál pedig 2 emléket sorol fel. Az „Alföldi szecesszió” körül csoportosulók célja egy részletes leltár készítése is, amely ezt a listát bővíti, szükség esetén korrigálja. Eddigi kutatásaim és gyűjtéseim alapján Nyíregyházán mintegy 25, Nyírbátorban 4, Mátészalkán 6, Kisvárdán pedig 7 épület tartozhat ebbe a csokorba. Emellett minden felsorolt településen lehet tudni egyegy
hajdan szép, de ma már nem látható vagy ornamentikáját vesztett épületről, amit a világháború mellett inkább a városok rendezése-növekedése tüntetett el. Ilyen különleges alkotás volt Nyíregyházán az egykori Apolló, később Dózsa mozi a mai Mártírok terén, a város első mozgókép-színháza, amely a már említett Szuchy testvérpár nevéhez fűződik. Kevésbé ismert, a historizmus és a szecesszió keveredésének sajátos példája a megyében a nyírtassi Vay-kastély, amely hosszú ideje üresen áll.
Nyíregyháza szecessziós épületeinek állapota változatos: sok közülük szépen felújított, de jócskán akadnak köztük pusztulók is. Kívánom Önöknek, nézzék, olvassák végig a tablókat, legyenek büszkék közös századfordulós épített örökségünkre – amely az Alföld egyik jelentős turisztikai vonzereje lehetne -, és a városban is járjanak nyitott szemmel, hiszen mindig akadhat egy-egy apró részlet, amire rácsodálkozhat az ember.
Köszönet a konferencia és a kiállítás megálmodóinak, Brunner Attilának és Veress Dánielnek, a Nyíregyházi Városvédő Egyesületnek és Cservenyák Katalinnak, valamint a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárnak, hogy helyet adtak a kiállítás számára.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Garai Péter

A kiállításról bővebben itt:
http://www.nyiregyhaza.hu/alfoldi-szecesszio-nyiregyhazan-2016-01-14

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!