Beteg lettem. Megfertőzött a Retyezát-vírus. Tavaly ősszel történt, egy kirándulás során. Először nem sejtettem semmit. Néhány nap alatt fejlődött ki a betegség. Aztán szövődmények léptek fel. A betegség hatalmába kerített. Ez már egy súlyosabb kór. Ha elneveznék, a neve lehetne " túramánia " is. Azóta ha törik, ha szakad, esőben, sárban, sziklán-láncon, fájdalmakkal, veszéllyel és fizikai korlátaimmal mit sem törődve, mániákusan túrázom. Vannak, akik szerint – minden viccet félretéve – ez tényleg beteges. De nem tudok és nem is akarok küzdeni ellene. Remélem, halálig tartó betegséget kaptam.
Pedig nem vagyok adrenalinfüggő. A siklóernyőzéstől – amit néhány hónapig gyakoroltam – egyenesen a frász tört ki.
Bár a tünetek egyértelműek, az okokat megmagyarázni nem tudom.
Valami a hegyben lehet, mert persze nem tavaly ősszel túráztam először.
A Retyezát büszke hegység. Mint egy rátarti nő, nem hagyja könnyen meghódítani magát. Sokszor ködbe, esőbe burkolózik, elrejti bájait. Mondják, a meghódíthatatlanság szerelmet is szülhet. Lehet, hogy nem is betegség ez, hanem szerelem?
A folytatáshoz kattints ide
