Pécskai tragédia 1956-1958 Szoboszlay per

Erdély - Partium

Összesen 57 személyt tartóztattak le, románokat és magyarokat egyaránt. Olyan személyek is fogságba kerültek, akik csak szimpatizáltak a felkeléssel, vagy csak tudtak róla, de nem támogatták. Az utóbbiaknak az volt a bűne, hogy nem jelentették a Securitatenak, hogy mi van készülőben.
A pert Kolozsváron tartották, a III. Hadtest hadbírósága ítélkezett, elnöke a szabóból hadbíró őrnaggyá előléptetett Macskássi Pál volt. Az elítéltekkel kegyetlenül bántak az őrök, ütötték és megalázták őket. A bíróság az ítéleteket már előre megkapta Bukarestből, ennek ellenére fenntartották a helyben ítélkezés látszatát. A foglyokat „államrend elleni összeesküvéssel” és a „Román Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedéssel” vádolták, ítéletet 1958. május 30-án hoztak felettük. Az összes vádlottat teljes vagyonelkobzással sújtották, ezenkívül tíz személyt halálra, öt személyt pedig életfogytiglanra ítéltek. A többiek ítélete 8–25 év között volt. A ítélkezés kegyetlenségét mutatja, hogy a tárgyalás „közönsége” minden egyes halál- és életfogytiglani börtönbüntetést megtapsolt.

A halálraítélteket 1958. szeptember 1-jén golyó által kivégezték Temesváron. Sírjaik máig ismeretlen helyen vannak.

A kivégzettek név szerint:
-Szoboszlay Aladár
-báró Huszár József
-Alexandru Fîntînaru
-Lukács István
-Orbán István
-Tamás Imre
-Tamás Dezső
-Kónya István
-Ábrahám Árpád
-Orbán Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jámbor Ilona helytörténész,( bátor kutatója a tragédiának- ez még Romániában, ma sem könnyű feladat – köszönjük neki !!!!!!)
Remek előadást hallottunk tőle egy aradi középiskolában, majd közös program keretében Aradon és Pécskán koszorút helyeztünk el rövid történelmi irodalmi műsor keretében az emlékműnél. A diák- programon részt vett M. Szabó András 56-os gyulai polgármester is. ( 93 éves )
RÁKÓCZI SZÖVETSÉG TÁMOGATÁSÁVAL, GYULAI POLGÁRMESTERI HIVATAL ÉS AZ OKTÓBER 23 ALAPÍTVÁNY SZERVEZÉSÉBEN.

Bagyinszki Zoltán

Magyarbóly – Gabonás

Határon belül - 93.000 km2

A település és környéke már az ókorban is lakott hely volt, amit az itt talált római-kori leletek is bizonyítanak. Magyarbóly neve először 1287-ben tűnik fel az oklevelekben, ekkor Boyad alakban írták. A falu hosszú ideig a Bólyai család birtoka volt, majd a Kórógyiak lettek birtokosai, a Kórógyi család alapítása volt az itteni ferences rendi kolostor is, mely hosszú évtizedekig működött itt. A 15. században a környék híres volt borairól és kereskedelméről, de a fellendülést a török megszállás és később a Rákóczi-szabadságharc időszaka megtörte, ugyanis utóbbi után a település elnéptelenedett.
Az 1696-os évek körül, a törökök kiűzése után a település szerb hűbérbirtok lett, majd a szerbek hazatérése után szinte elnéptelenedett. 1755 és 1830 között tolnai sváb telepesek érkeztek a faluba. Ők építették a falu első iskoláját és a templomot is. A település sokáig a környék evangélikusságának a központja volt. A környékbeli sváb lakosság többségének ellensúlyozására 1939-40-ben a kelet-magyarországi területekről, a Szabolcs vármegyei Vaja faluból érkeztek vajai telepesek a községbe, így az 1900-as évek első felének közepére Magyarbóly egy soknemzetiségű falu lett.
1910-ben 1497 lakosa volt, melyből 347 fő magyar, 815 fő német, 323 fő szerb, 4 fő horvát, 1 fő oláh és 7 fő egyéb anyanyelvű volt. A lakosok közül 858 fő tudott magyarul.
A település jelenét lassú fejlődés jellemzi. A rendezett kis község a közművek terén is sokat fejlődött az utóbbi években. Lakosai között élénk civil élet folyik.
A település a 20. század közepéig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ikarusz 55 autóbusz – 63 éves

Határon belül - 93.000 km2

Az “új” típus 1954-ben debütált először nemzetközi porondon, előbb Genfben, majd Párizsban is. Mindkét kiállításon nagy sikert aratott, utóbbiban oklevéllel is díjazták. Azonban a nagy siker ellenére a gyártás, csak lassan indult be. Ennek fő oka az volt, hogy a járműveket nagy precizitással készítették, ráadásul prioritást élveztek a külföldre szánt, egyedi buszok is. Ráadásul ez volt az az időszak, amikor az Ikarusnak kiadták az utasítást: közszükségletű cikkek előállítására. Ennek következtében kellett többek között 30.000 babakocsit is készítenie a gyárnak, amely persze nagymértékben visszavetette a buszgyártás hatékonyságát.
A buszok első szériájánál jobb oldalon, csak középre tettek ajtót, ez azonban duplaszárnyú volt, amely megkönnyítette a felszállást nagyobb csomagokkal is, ugyanakkor előre nem került ajtó, hogy az ülőhelyek száma ne csökkenjen. A jármű baloldalán azonban, külön a járművezető részére volt beszerelve egy ajtó. 1955 és 1962 között középre csak egy ajtószárny került, míg 1962-től a vásárló kérésének megfelelően alakították ki az ajtókat.
1957-ig a típuson szériakellék volt az úgynevezett tetőívablak, amely plusz fényt biztosított az utastérbe és a komfort érzetet növelte, ezt követően azonban már csak kérhető opcionálisan kérhető elemként építette be a gyár. 1964-ben készült el a MÁVAUT számára az egyedüli légkondicionált típus, ezt követően csak a 200-as széria buszai kaptak ilyen extra felszereltséget. 1967-ig az ülések műbőrből készültek, ezután jelentek meg a műbőr-textil ülések a járműveken.

Magyarországra összesen 1191 példány került, melyből 1048 darab szolgált valamely állami közúti tömegközlekedési vállalatnál, a maradékon pedig a MALÉV, valamint az IBUSZ és az Expressz utazási irodák osztoztak.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Miskolc – Kovács Attila cipőkészítő világbajnok

Határon belül - 93.000 km2

Fotós Bagyinszki Zoli legnagyobb élménye volt a fotózás területén, hogy tavaly a Magyar népi kézművesség c.Corvina útikönyv munkálatai során találkozott és jót beszélgetett a rendkívül szimpatikus mesterrel- világbajnokkal.
Szinte hihetetlen az az alázat, szakmai hozzáértés és profizmus amit Miskolcon tapasztalt.
A fiatal szakember édesapjától indul…….t-a szakma alapjait és szeretetét is tőle tanulta, de a maga “kezével” érte el a legnagyobb eredményeit !
Valószínű a könyv legeredetibb egyénisége olvasható ás látható a fotókon a 112 bemutatott hazai kézműves szakember mester művész közül. Most jelent meg a könyv a hétvégén Bede Béla szerkesztésében- köszöntöm őt nevenapján.
Munkáival alkotásaival Miskolcon és Budapesten a Váci utcábann i s találkozhatnak.

Nagyváradon születtem és nevelkedtem, gyakorlatilag a cipészműhelyben nőttem fel, ahol megszerettem a cipőket és e szakmát minden szépségével és nehézségével együtt. Iskolai tanulmányaimat Nagyváradon, Nagyszalontán majd Debrecenben folytattam és úgy döntöttem, hogy a családi hagyománynak megfelelően én is cipészmester leszek. A szakma rejtelmeire és szeretetére Édesapám tanított, ugyanúgy, ahogy annak idején Őt tanította a Nagyapám. Saját vállalkozásom 1991-ben lett alapítva, folytatva a családi hagyományt, én is maradtam a kaptafánál. Eddigi munkásságom során törekedtem mesterségem minden fortélyát megismerni és elsajátítani. Rendszeresen veszek részt különböző nemzetközi és magyarországi szakmai versenyeken, ahol jelentős sikereket értem el a munkáimmal. Családunkban a mesterfogások apáról fiúra szálltak évtizedeken át és remélem, hogy az összegyűjtött tapasztalatot és tudást, egyszer majd én is tovább adhatom gyermekeimnek.
Kovács Attila

http://www.attilacipo.hu/magunkrol.html

Balmazújváros – Mihalkó Gyula ( 1949 – 2016 ) kalapkészítő- a népművészet mestere

Határon belül - 93.000 km2

A gazdag képsorozat szeretne emléket állítani a köztiszteletben álló és nemrég elhunyt kézműves mesternek. ( 2016. május 7- én délelőtt második alkalommal jártam nála, én még a képeket elkészíthettem Róla, de a szöveg a szerkesztő által már vele nem készülhetett el……..)

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik érdekes újdonsága tegnap jelent meg és a Millenárison debütál, a szerkesztő és a Corvina Kiadó igazgatójának jóvoltából. A most megjelent MAGYAR NÉPI KÉZMŰVESSÉG Bede Béla szerkesztésében készült –360 oldalas tematikus útikönyvben bővebben olvashatunk a közismert kalaposmesterről. Sajnos Ő már nem érhette meg a holnapi könyvbemutatót. A fotók a halála előtt pár hónappal készültek a műhelyben a régi eszközeinek, szerszámainak társaságában (a könyv közel felének fotóanyagát Bagyinszki Zoltán fotográfus készítette). Sok érdekes alkotó, ügyes kezű megszállott népművésszel találkoztam a munka során – kamerával a kezemben érdekes feladat volt látni őket munka közben és fotózni a gyönyörű egyedi alkotásaikat. Kár, hogy ma még Magyarországon nem került helyére a dolog, mármint sokkal több értékes és igényes terméküket- műalkotásukat kéne vásárolnunk …. bár a pozitív folyamat már elindult. A gyapjúból készült Mihalkó féle kalapok a víztől – esőtől, hidegtől és a nap melegétől is óvták viselőjét, de rugalmas keménysége valódi biztonságot is jelentett számára. Az alföldön generációk / juhászok gulyások csikósok viselték évtizedeken át Gyula bátyám a Magyar Értéktárba került kalapkölteményeit. Valószínű távozásával ez a szakma is szegényebb lett egy remek mesteremberrel- csak remélni lehet, hogy a családból valaki tovább használja majd a műhelyt-a szerszámokat, kalapformákat és az ellesett, megtanult fogásokat alkalmazva tovább viszi a szakmai kultúrát: közelítve azt a minőséget amelyet megszokhattunk az alkotótól.

Bagyinszki Zoltán

1949-ben Balmazújvárosban, kalapos dinasztia tagjaként született. A Mihalkó-féle hortobágyi pásztorkalap merinói bárány gyapjából, kézzel készített, egyedi formájú, a viselő foglalkozását jelző hortobágyi pásztorkalap. A balmazújvárosi Mihalkó család tagjai a 19. század derekától – öt generációjuk 11 kalaposmestere – foglalkoznak kalapkészítéssel.
2003-ban a Népművészet Mestere címet a hortobágyi pásztorkalapok és a hagyományos paraszti kalapok készítéséért kapta meg. Azóta számos díj és elismerés birtokosa: Hagyományőrző-díj, Király Zsiga- díj, Kölcsey Ferenc-díj, Gránátalma-díj, Balmazújváros Város Kultúrájáért-díj, Szidor Kati emlékérem. A hortobágyi pásztorok hagyományos kalapjait, a naptól, hidegtől és esőtől védő fejfedőt, ma már egyedül a Mihalkó család készíti az országban. Az idén a Mihalkó-féle hortobágyi pásztorkalapot felvették a Magyar Értéktárba.

http://civishir.hu/helyben-jaro/2016/11/meghalt-a-kalaposok-kalaposa

A Gyulai Almásy-kastély ICOMOS-díjat kapott

Gyula városa

A példaadó műemlékgondozásért megítélhető rangos elismerést, az ICOMOS-díjat érdemelte ki a gyulai Almásy-kastély. Az elismerést kedden a műemléki világnap alkalmából Visegrádon adták át.
– Évente átlagosan tíz-húsz javaslat érkezik, és a döntéshozóknak minden esztendőben nehéz a dolguk. Idén azonban jóval könnyebb volt kiválasztani a jók közül a legjobbakat – mondta el Fejérdy Tamás, az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites) magyar nemzeti bizottságának elnöke a díjátadó ceremónián. Az ICOMOS az UNESCO műemlékvédelmi világ­szervezete.
– Ez a rangos elismerés minden gyulainak és minden alkotónak szól, akik részt vettek a rekonstrukció folyamatában – hangsúlyozta dr. Görgényi Ernő. Gyula polgármestere hozzátette: – A kastély fontos turisztikai attrakció. A megújult épületre már az első évben 76 ezer látogató volt kíváncsi, ami óriási szám egy vidéki látogatóközpont viszonylatában. Növekedett a Gyulán töltött vendégéjszakák száma, és rengeteg kedvező visszajelzés érkezik. A polgármester rávilágított, hogy turisztikai jelentőségén túl fontos, hogy egy országosan védett műemléki épület rekonstrukciójáról van szó. Mint fogalmazott, kevés olyan díj van Magyarországon, amire büszkébbek lehetnek az elnyerői, mint az ICOMOS-díj. Béres István, Gyula főépítésze kiemelte, az önkormányzat saját forrásból finanszírozta a felújítást megelőző előkészítő munkálatokat, a történeti és régészeti kutatásokat, később pedig saját költségvetéséből készült el az építési engedélyezési, továbbá a kiviteli terv is. Ezt követően pályázta meg a város a látogatóközpont megvalósításához szükséges forrást, melyet sikeresen elnyert. Dombi Ildikó, a kastélyt is működtető Erkel Ferenc Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: a gyulai önkormányzat és a kft. valamennyi dolgozója nagyon büszke lehet erre az elismerésre, ami újabb mércét állít.
– Ez azt jelenti, hogy az eddiginél is nívósabb munkára kell törekednünk, bár eddig is igyekeztük a legmagasabb színvonalat képviselni – fogalmazott. – Hiszek abban, hogy ez az elismerés marketinglehetőséget is jelent, hiszen ország-világ megtudja, hogy ez a fajta megvalósítás, működtetés világszínvonalat képvisel. Tavaly nyílt meg a látogatóközpont. A barokk stílusú gyulai Almásy-kastély az átfogó régészeti és rekonstrukciós munkálatokat követően a 18–19. századi nemesség és cselédség mindennapjait és ünnepeit – interaktív módon – bemutató kiállítótérként született újjá. A Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont a megnyitás, azaz 2016 márciusa óta immár megközelítőleg kilencvenezer érdeklődőt fogadott.

http://www.beol.hu/bekes/kozelet/komoly-elismeresben-reszesult-az-almasy-kastely-720872/

Mezőkövesdi hímző – népi iparművész: Zeleiné Papp Bernadett

Friss, Határon belül - 93.000 km2

Összehasonlítva más európai népművészetekkel, a hímzés a magyar népművészetben különösen jelentős. A hímzés intenzitásában tájanként nagy különbségek voltak, egyes videkeken a hímzés jelentéktelen maradt, a sokat hímző vidékeken azonban az egész szobabelső, ill. a viselet fő meghatározója lett. A felhasznált alapanyag és a készítők szerint megkülönböztetjük a vászonhímzéseket, amelyeket rendesen len-, kender-, pamutvászonra, gyolcsra, ritkábban valamilyen gyári szövetre varrnak s a ház öltözetét, kisebb mértékben a testi ruhákat díszítik. Készítői és rendesen használói is maguk a parasztasszonyok, lányok, akik közül gyakran kiválnak a hímzés specialistái. A hímzések másik nagy csoportja a szűcshímzéseké és a szűrhímzéseké, melyeket bőrre és különböző minőségű posztófélékre varrnak. Ezeket férfiak, szűcsmesterek, tehát tanult kézművesek
készítik,vagy a mesterek családjához tartozó nők végzik. A hímzőfonal lehet szőr (a magyar racka juh megfont és növényi festékanyaggal színezett szőre) vagy gyári gyapjú, pamut, házicérna, szűcsselyem és végül műselyem. A tűn, esetleg gyűszűn, ollón kívül egyéb segédeszköz a hímzéshez nemigen kell, néhol hímezték rámán. A varrókészség, a fonalak helye egyébként kisméretű hímzőkosárban van, ezek mintájára az Alföldön áttört oldalú cserép fonaltartókat is készítettek. A minta megjelenése mindenekelőtt attól függ, hogy a varró a keresztöltéses csoportot, a szálak számolására alapozó technikát választja-e, amely mértanivá teszi a mintát, vagy olyan öltéseket alkalmaz, amelyek ún. szabadrajzú tervek kivarrására valók. Ez utóbbiaknál fordul elő, hogy a mintát előrajzolják, “írják” az anyagra, innen a kalotaszegi “írás után varrott” vagy “írásos” elnevezés és a mezőkövesdi íróasszony, kalocsai író megnevezés. Országszerte megtalálhatók a hímzésnek a régi stílusú népművészet körébe tartozó rétegei. A mintáknak egyaránt vannak szálszámolás után varrt és szabadrajzú változatai. A kivitelezésre jellemző az aprólékos pontosság, változatos öltéstechnikák, egy darabon nemegyszer akár nyolc vagy többféle öltés használata. A múlt század elejétől az új stílusok, parasztstílusok megjelenésével ez a régi stílusú mintakészlet sokfelé zsúfoltabbá válik, kiszínesedik, új elemekkel, új motívumokkal egészül ki. A régi stílusú darabok sokrétű, változatos öltéstechnikája leegyszerűsödik, s a színek és a minták lesznek sokfélék. Az utolsó, a legújabb hímzőstílusok a 20. században alakulnak ki. Ezekben a főként fehér gyolcs és kékfestő öltözetdarabok díszítésére jelennek meg az újfajta minták, melyeknek tervezése, színezése gyakran naturális törekvéseket mutat. A parádés szoba a hímzések egész sorát mutatja be, hímzővidéken ezek adják jellegét, fő díszét. A ház legjava hímzései – és szőttesei – különösen nagy számban kerülnek szem elé az emberi életpálya fordulópontjain, lakodalomkor, amikor a kelengye díszes ruhaneműit kiállítják, valamint halálesetkor. Mindezeken a darabokon a hímzés megszabott módon, a legfeltűnőbb helyre kerül: párnahéjaknak a végére, melyek a fölvetett ágyon mind látszanak, a lepedőnek az alácsüngő szélére, abrosznak a közepére és szélére, kendőknek a látszó és érvényesülő széleire.

http://nepiiparmuveszet.hu/gyujtemenyrol_nepiipar.html

Budapesti lécfelirat – a Hősök terei őrültség képei Húsvét vasárnapján

Budapest

A fiatalok hamar megszerették- belakták a betűket……

Bagyinszki Zoltán

Ozora – 2 védművekkel

Határon belül - 93.000 km2

A páratlan szépségű tolnai lankák között megbújó, friss vizű patakokkal átszelt települést egy 1315-ben kelt oklevél említi „Azara” néven. A település felé közeledve már messziről szemünkbe tűnik a szőlőhegyek által körülölelt páros domb, amely egyikén a templom, a másikon a várkastély látható. Valamikor a várárkon átívelő híd kötötte össze őket. A várdombot és a templomot ma is a Sió és a Cinca-patak vize veszi körül, amelyen hangulatos hidacskák vezetnek át a piactérre. A település különös módon mind a mai napig megőrizte reneszánsz hangulatát. Középkori állapotában maradt meg a firenzei mintára épített Sáfrán-kút is.

Ozora történelme az őskorba visszavisz bennünket. A faluhoz tartozó Tótipusztán 1871-ben egyedi és kiemelkedő jelentőségű avar leletegyüttest találtak. A Sió első szabályozása a rómaiak nevéhez fűződik. A honfoglalást megelőzően avarok lakták. A falu a szlávoktól kapta nevének első formáját – „Uzra”. Első írásos említése 1009-ből származik, a pécsi püspöki alapítólevélből. Ozorát, az egykori jobbágyfalut az Ozorai nemesi família birtokolta, akik a XIV. század végére férfiágon kihaltak. A birtokot Luxemburgi Zsigmond király engedélyével Ozorai András leánya, Borbála örökölte meg, aki 1399-ben nőül ment a firenzei kereskedőcsaládból származó Philippo Scolarihoz, aki kezdetben kereskedőként került Magyarországra, majd Zsigmond király szolgálatába állt. A kiváló katonát a király 1404-ben kinevezte temesi ispánná, így rá hárult, a gyakran betörő törökkel szemben a déli határvonal védelme. Tizennyolc győztes hadjáratot vezetett, és ő felügyelte az arany- és sóbányákat is. 1416-ban engedélyt kapott erősség építésére. A lovag, akit a magyarok Ozorai Pipóként emlegettek, szülővárosából hívott építészeket, kőfaragó mestereket és főúri pompával rendelkező várkastélyt építtetett. Halála után, 1426-tól özvegye, Borbála asszony lett a várkastély birtokosa, aki tulajdonjogát Hédervári Lőrinc nádorra hagyta. 1491-ben Habsburg Miksa zsoldosai vették be a várat, 1537-ben Török Bálint fosztotta ki az épületet, 1545-ben a budai pasa csapatai támadták meg, majd birtokolták 140 évig. 1686-ban a Habsburg katonaság foglalta el, később az Eszterházyak birtokaihoz tartozott. A volt hercegi nagyvendéglőben lépett fel először színészként Petőfi Sándor. Az 1848-as magyar honvédség itt aratta első komoly győzelmét (Ozorai ütközet) Roth és Filipovics csapatai felett. 1848. október 7-én Karl Roth vezérőrnagy 9000 főnyi horvát hadosztálya Görgey Artúr és Perczel Mór seregtestei, valamint Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy népfelkelő és nemzetőr- csapatai előtt letette a fegyvert. 1905-ben aratósztrájk színhelye. 1994-ben a „Virágos városok és falvak” versenyén Ozora a „falu” kategóriában első helyezést ért el. 1995-ben Európa-díjat kapott. 2003-tól egyhetes képzőművész tábor működik, és a művészek által a falunak adott grafikák, festmények az intézményeket díszítik.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Rimini – tengerpart (Olaszország)

A nagyvilágról


Rimini (az ókori Ariminum) város Olaszország Emilia-Romagna régiójában (olaszul regione), Rimini megye (olaszul provincia) székhelye. Adriai-tengeri kikötő a Marecchia (az ókori Ariminus) és Ausa (Aprusa) folyók közti partszakaszon. Területe 134 km², népessége 139 420 Hagyományos iparágai a hajózás és a halászat és Riccione mellett a legnépszerűbb üdülőközpont az adriai riviérán.
Rimini az Adriai-tenger partján, Emilia-Romagnarégió délkeleti részén fekszik. A város felett emelkedik a Covignano-domb, amely 152 méter magas. Rimini a San Marinóhoz legközelebb eső olasz város, amellyel egy, a második világháború után amerikai támogatással épített autóút köti össze. Az autóút az egykori Rimini-San Marino nemzetközi vasútvonal mentén épült, amelyet 1944-ben pusztított el a szövetségesek bombázása.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából