12►

A Csorba tó (1346 m) a legismertebb és a leglátogatottabb Tátrai tengerszem. A történelmi Csorba község határában található, innen neve. Először 1644-ben Frölich Dávid említi a Bibliotheca seu Cynosura Peregrinantium című művében. Az id. Buchholtz György 1719-ben említést tesz az erdő széli cirbolyafenyő és törpefenyő olajának desztillálásáról. A Csorba tót és környékét a szénégetők, vadászok, favágók és a gyógynövénygyűjtők a már a turizmus fellendülése előtt is ismerték. A Csorba község lakosai fenyegetőztek és 1860-ban meg próbálták leereszteni a Csorba tót, hogy az “értéktelen pocsolya” helyén értékes legelőt nyerhessenek. 1901-ig a Szentiványi család tulajdona volt, akkor a kincstár felvásárolta tőlük.
A tóba a XIX. szádad végéig mesterségesen halakat telepítettek és télen a jegét kitermelték (a jege különösen tiszta volt, ezért nagy volt iránta az igény – Budapestre, Berlinbe és Bécsbe hordták).

http://www.vysoketatry.com/ciele/jspleso/hu.html

A bártfai Lábas ház zömök oszlopokkal rendelkező egykori polgári épület , a 2 szintes kontyolt tetővel rendelkező lakóház földszintjén boltíves folyosón jutunk a kicsit rendetlen hátsó udvarba.
A ma fotóstúdiónak helyet adó sárga épület a főtér sarkánál, a Ferenc – rendi templom előtt található. A lábas ház az egyetlen amely más homlokzati formát képvisel, hiszen a Fő tér 46 egykori polgári 2 szintes házai ( gótikus reneszánsz és barokk épületek) egységes arculattal és díszes kapubejáróval rendelkeztek. Szinte valamennyi építmény alsó szintjén üzlethelyiséget alakítottak ki,az emelet szolgált a család lakótere számára.
A városközpont főterét biztonságos városfal és bástyák vették körbe – talán a történelmi Magyarország legnagyobb, legteljesebb épségben megmaradt rekonstruált városfala bástyái találhatók e szepességi városkában.
A legutóbbi látogatásom óta egy –turistavonzó- bakó szobor “ékesíti” a gyönyörű, épségben megmaradt polgárházakkal övezett Bártfa főterét. A felvidék egyik kötelező programjaként ajánlom Bártfa város megtekintését.

Bagyinszki Zoltán fotográfus

12►

Szepeshely speciális módon csak a káptalan épületeiből álló, egyutcás település, melyet a 17. sz-ban ma is álló fallal és bástyákkal erősítettek meg. Legfontosabb épülete a templom román kori eredetű, három hajós székesegyház, NY-i homlokzatán két jelentős toronnyal. A Szent Márton társaskáptalan prépostja először 1209-ben tűnik fel írott forrásban. A templom építését ennek megfelelően a 11-12. sz. fordulóján kezdhették meg. 1382-ben déli oldalához egy Krisztus Teste kápolnát emeltek, melynek helyén ma az 1488-93 között épült Szapolyai-kápolnát építették fel. Ebben a régió és az ország történetében jelentős szerepet játszó család tagjainak temetkezései, díszes sírkövei láthatóak. A templomot 1433-1478 között későgótikus csarnoktemplommá építették át, ekkor készült mai szentélye is. A felvidék egyik leggazdagabb, 8 db-ot számláló, középkori oltár-készletével rendelkező templom belsejének további értékei a középkori freskói. Ezek egyikén Károly Róbert király látszik, amint térden állva felajánlja koronáját Szűz Máriának.
A káptalan a középkor folyamán jelentős hiteleshelyi (kb. közjegyzői) tevékenységet folytatott, az itt keletkezett iratok a korszak kiemelten fontos forrásai.
Szepeshelyen a templomon kívül – az egyetlen utcában – a papi szeminárium klasszicista épülete (eredetileg 17. sz-i jezsuita kolostor) és a kanonokok házai állnak. Innen is páratlan kilátás nyílik a szepesi várra.
Szepeshely a közeli szepesi várral együtt 1993. óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.

http://muemlekem.hu/hatareset/Szent-Marton-szekesegyhaz-Szepeshely-675