12►

Már Traianus római császár erre vezette hadserege egy részét Decebal ellen 105-ben (innen régi neve: Porta Traiana). Mint 150–200 kilométeres szakaszon az egyetlen átjáró egyrészt Erdély és Magyarország, másrészt Havasalföld, később Románia között, nagy kereskedelmi és hadászati jelentősége volt. A 18. század kezdetéig azonban csak gyalogosan vagy lóháton, seregek számára pedig hosszú menetoszlopba fejlődve volt járható.

A szoros és erődjei 1453-ig az erdélyi vajdához tartoztak, attól kezdve pedig a Szász Universitas volt felelős értük. 1395-ben Zsigmond király erre indult a nikápolyi csatába, 1437-ben és 1442-ben itt törtek be Erdélybe a törökök, Hecht (Csukás) György nagyszebeni főbíró 1493-ban itt verte meg Ali bég hazafelé tartó seregét. Az Izabella segítségére érkező havasalföldi és török csapatokat Fráter György híve, Kendeffi János 1550-ben a szorosban verte vissza.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

12►

A Bihar- hegység csodáit követően 2018. nyarán végre összejött a kirándulásunk a Fehér – Körös és a Maros között elterülő Zarándi hegység belsejébe is. A Mátra szerű középhegység kb – 80 km hosszan húzódik közel a Magyar határhoz 6-7-800 m gerinc magassággal.
A csapat tagjai voltak: korelnök Feri bácsi Aradról, Gyuri barátom és Én. A kocsiban jókat beszélgettünk régi érdekes helyi történeteket hallgattuk, vidám társaságként töltöttük a közlekedési időnket.
Bevezetésképpen a hegység Nyugati peremén kocsival “megmásztuk” és lefotóztuk a Világos feletti citadellát, a várból pazar kilátás volt a világosi síkra, történelmünk egyik legszomorúbb földrajzi koordinátáira
a fegyverletétel-a megadásunk helyszínének hatalmas síkjára, elmélázva odaképzeltem a a magyar honvédeket és az oroszok hatalmas túlerejét. Közvetlenül alattunk a Bohus kastély épülete, ahol a dokumentumot aláírta a 2 kiváló hadvezér.
A déli irányban végigtekintettem az Arad- Hegyaljai borvidék szőlőtermő lankáin. Régen a királyi Magyarország leghíresebb, nagyon kedvelt kadarkás borvidéke volt- Van folytatás, ma Balla Géza talán a leghíresebb borásza ennek a vidéknek.
Pár hónapja a hegység legszebb és Erdély egyik legszebb várromját tekintetük meg Solymos egykori várát a Maros feletti dombon.
Programunk keretében megcéloztuk- sikertelenül a hegység 2. legmagasabb csúcsát HEGYES-t ez most több okból: legfőképpen a szűk időkeret és a sötétedés veszélye miatt faladásra került. Pedig szép erdei pihenős fotósétát tervezetem.

Túránk során láttuk a román erdőirtás szörnyű körülményeit és az erdő impozáns faóriásainak tarolását- nem először. Hatalmas kamionokkal erőgépekkel ma már gépesítve, hatékonyan folyik a munka , egy két évtizede még a lovakkal
történt mindez, nagy nehézségek közepette. Rossz volt nézni ahogy e rabszolga munka zajlott a román kiabálós vezényszavak közepette. Nem veszélytelenül irtva az erdőt.
Rendhagyó stoppos kalandunk is ehhez kapcsolódott, fáradtunk az idős barátunk is nehezen bírta az óvatos iramot. Elhangzott a javaslatunk. “Feri bácsi stoppold le a traktort, mire Ő határozottan integetni kezdett. Sikeresen lestoppoltuk hát a piros masinát
és felkapaszkodtunk az elejére – így időt és távolságot nyerve tudtunk közelebb kerülni a remélt úti célunkhoz. Izgalmas adrenalin fokozó érzés volt ott elöl állni, haladni fölfelé a szűk és meredek erdei úton zakatoló gép orrán- közben fotózni videózni is kellett az eseményeket.
Érezve fogytán az erő, a kapaszkodás egyre bizonytalanabbá vált – jeleztük köszi a segítséget és leugorva gyalog folytattuk tovább erdei utunkat a v alakú földúton. Néhány órára belekóstolhattunk a Zaránd belsejébe is – Nehéz szívvel a lassan függőlegesnek tetsző csúcs előtt visszafordultunk, de a fanyűvő traktorstoppolást bevéstük emlékezetünkbe. A lefelé út kényelmesebb volt, érthető módon megkönnyebbülve tervezgettük az esti programot a remélt helyi gasztronómiai különlegességgel.
Este értünk vissza kocsival a szálláshelyükre Világos mellé ( Igazán borzasztó érzés volt látni itt is az emeletes cigánypalotákat-a tájidegen, legtöbbször lakatlan főút menti “ túl-díszes építményeket” végig a vonalon).
Házigazdánk és felesége mosolyogva kedves szavakkal, igényes vendégfogadással kompenzálta a túra végcéljának sikertelen elérést. Remek házi pálinka, finom vörösbor – kellemes diskurálás is dukált a szabadtéri vacsorához. Nem kellett ringatni a társaságot, szép napot töltöttünk a Zarándi hegységben. Köszönjük szépen román vendéglátóinknak és külön is túravezetőnknek Feri bácsinak. Zárásként megtekintettük egy szál virággal tisztelegve Aradon a Magyar szabadság, az aradi mártírok emlékművét.

Bagyinszki Zoltán

https://www.youtube.com/watch?v=vVeHKMXoQQI&feature=youtu.be