Karcagi szélmalom

Határon belül - 93.000 km2

A város egyik legértékesebb műemléke az 1859-ben épített, népi stílusú Gál – Gál Szabóné – Deákné – féle szélmalom.
A malmot helybeli téglából építette Gál Ferenc egy téglafallal – „bástyával” körbekerített, dombszerű emelkedésen, hogy vitorlái jobban kihasználják a szelek energiáját. Az épület forgó tetőrésszel és négy széllapáttal készült, négyemeletes tornyos, vagy holland típusú szélmalom, mely a XVII. századtól terjedt el hazánkban.
Az ablakokkal áttört falú, szépen rendbe hozott szélmalomban 1949-ig folyt a munka, lisztet őröltek és szemes terményeket is daráltak. Az államosítás után kalapácsos darálót üzemeltettek az épület földszintjén.
A városban régen hatvan malom működött, közülük tizenegy volt szélmalom. Mára csak ez maradt fenn. Belső berendezése épen maradt, hat szinten lehet megtekinteni a technikatörténeti szempontból is egyedülálló szerkezetet.

Az 1. szint: az őrlendők átvételének, ill. kiadásának a helye. Itt kapott helyet a felhordó szerkezet (az „emelőszánkó”) és egy hasábszita.
A 2. szint: a lisztespad – a daráló kiadórésze és a malomkövek távolságát szabályozó szerkezetek szintje.
A 3. szint: a két malomkőjárat és a kőemelő eszköz helye. Itt történt maga az őrlés.
A 4. szint: itt találhatók a malom legfontosabb mechanikai berendezései, a fő, vagy un. királytengely, a sebeskerék és 2 db kisorsó.
Az 5. szint: a királytengely átmenő szakasza és az ácsműhely.
A 6. szint: a vitorlaszárnyak energiáját a malomkövekhez közvetítő berendezések helyezkednek el itt. A szelestengő, az un. nagybálvány, a fogaskerekek és orsók, a tetőt szélirányba fordító a fal síkján körbefutó fogasléc.

(forrás: http://www.karcagimuzeum.hu )

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!