Geszt – Tisza kastély és koszorúzás a családi mauzóleumban

Határon belül - 93.000 km2

A Sarkadról Zsadány felé vezető országúton, Nagygyanténál lekanyarodva, Mezőgyánon át érhető el ez a nem egészen ezerlelkes falu, amely szinte rákönyököl a román határra. A település neve egybeforrt a Tisza családéval. Itt található ugyanis a kastély, amelyben a neves família számos ismert alakja, köztük az Ady-idézetben szereplő egykori magyar kormányfő, Tisza István is született. És ugyanitt áll a mauzóleum, amelyben harminchárom családtagjuk nyugszik, köztük két egykori miniszterelnök is: Tisza Kálmán és a már említett István, akinek erőszakos haláláról a közelmúltban emlékeztek meg késői tisztelői (a grófot 1918 őszén ölték meg).A kátyúkban bővelkedő utat magunk mögött hagyva, némi helyi kanyargás után rátalálunk a kastélyra, amelyben most a falu általános iskolája működik. Az épületet belülről ténylegesen az oktatási intézmény céljaira alakították át, egy-két régi cserépkályha és kandalló idézi csak a múltat. No meg a nemrégiben e célra berendezet emlékszoba, amelyben Tisza István képmása alatt az egykori politikus íróasztala és néhány korabeli berendezési tárgy utal arra, kik is voltak itt a gazdák valaha.

A háromszintes, barokk és copf stílusú kastélyt 1760 körül kezdték építeni, majd 1800 körül, immár tiszta barokk stílusban átépíthették. Kívülről ugyan szomorú képet nyújtanak a vakolattól elköszönni látszó falak, de maga a kastély impozáns látvány, akár a homlokzat, akár az udvar felől szemléljük. Az egykori széles lépcsőfeljárók, a bálok szünetében udvari csevegésre helyet biztosító teraszok – a mára ligetté erősödött tiszafák árnyékában – jelzik a valaha volt pompát. Az erkélyt jón oszlopok támasztják alá. Az oldalszárny köríves udvari tornáccal készült. A zsindelyes tetőt az utolsó nagy bővítéskor kicserélték, a manzárdos szerkezet középső, kiugró részét bádoggal, a többit palával fedték.

Kőhajításra a kastélytól található a kis ház, amelyben az ifjú Tisza Domokos házitanítójaként a közeli Nagyszalontáról ide átjött Arany János öt hónapon át lakott. Az iskola épp ezért Arany nevét viseli. A kastélyhoz mintegy 27 hektár park kapcsolódik, melynek nagy része a Körös-Maros Nemzeti Park felügyelete alá tartozik.

A kastélytól távolabb, a településtől északra, az úgynevezett Nagyhalmon áll a család mauzóleuma. A Tisza István földi maradványait is magában fogadó kriptát a faluból az Ady Endre utcán át lehet megközelíteni…

Tisza István (teljes nevén Dr. szegedi és borosjenői gróf Tisza István Imre Lajos Pál) 1861. április 22-én született Budapesten.

Édesapja borosjenői Tisza Kálmán politikus, korábban miniszterelnök és miniszter volt. Édesanyja Degenfeld-Schomburg Ilona.

Tisza István Berlinben, Heidelbergben és Budapesten a kor legszínvonalasabb egyetemein végezte jogi és közgazdasági tanulmányait, politikatudományokból doktorált, majd öt évig Geszten, a család Bihar vármegyében fekvő birtokán gazdálkodott. 1886-ban a Szabadelvű Párt programjával képviselővé választották. 1897-ben nagybátyja, Tisza Lajos grófi címét a király ráruházta. A Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank elnöke, több részvénytársaság igazgatósági tagja volt.

1903. november 3-án kezdődött első kormányfői periódusához fűződik II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala, hosszú ellenzéki ellenállást követően a katonai újonclétszám növelése, továbbá a parlamenti többség munkáját ellehetetlenítő házszabály módosítása. A parlamentben ellehetetlenült állapotok és a közvélemény addig példátlan polarizálódása miatt 1905. január 3-án a király feloszlatta az országgyűlést, és új választásokat írt ki. Ezen az addig harminc éven át abszolút parlamenti többséggel kormányzó Szabadelvű Párt vereséget szenvedett a szövetkezett ellenzékkel szemben.

A választási vereséget követően Tisza 1906 és 1910 között csak a főrendi ház működésében vett részt, a kormányzati politikától távol tartotta magát, időközben pártja is feloszlott. A Függetlenségi Párt vezette kormánynak azonban egyetlen, a Monarchián belül a magyar befolyást erősíteni kívánó törekvését sem sikerült megvalósítania, míg végül 1909. április 25-én a koalíciós kormány lemondott.

1910. február 19-én Tisza megalapította a Nemzeti Munkapártot, mely győzött is a júniusi választásokon. Kormányfő ekkor még nem kívánt lenni, de egyértelműen a kormánypárt vezető személyisége volt. 1912. május 22-én Tisza Istvánt választották a képviselőház elnökévé, 1913. június 7-én pedig ismét miniszterelnök lett.

Második kormányfői periódusában Tisza a bizonytalannak ítélt nemzetközi helyzetben az államhatalom megszilárdítását tartotta legsürgetőbb feladatának. Ez szükségesnek is bizonyult, hiszen 1914. július 28-án kitört az első világháború. A háború előrehaladtával egyre erőteljesebbé vált reformtörekvésekkel mereven szemben állt, mert véleménye szerint azokat csak a háború után lehet megvalósítani.

Mivel ellenezte a Ferenc József halála után 1916. december 30-án trónra lépett IV. Károly király mérsékelt reformokkal kísérletező politikáját, 1917. május 23-án az uralkodó felszólítására benyújtotta lemondását. A mögötte álló parlamenti többséggel azonban továbbra is a Magyarország erős embere maradt. 1917. június 15. után maga is a frontra ment, mint a debreceni huszárezred parancsnoka.

A háború végéhez közeledve vállalkozott arra, hogy meggyőzi a bosnyákokat és a szerbeket arról, hogy autonómiájukat az Osztrák–Magyar Monarchia keretein belül valósítsák meg; utolsó hivatalos útján a király megbízottjaként (homo regius) Szarajevóba utazott, de ottani tárgyalásai nem jártak sikerrel.

Az első világháború előtt és alatt Tisza István neve sokak számára a dualizmus és a háborús politika jelképévé vált. Emiatt négy merényletet követtek el ellene, amelyből az utolsó halálos kimenetelű volt: 1918. október 31-én az egyébként vértelen „őszirózsás forradalom” napján lőtték agyon Tiszát Budapesten bérelt otthonában, a Róheim-villában.

Forrás: www.wenckheim.hu,  tiszaistvan.hu

Vélemény, hozzászólás?